Úgy tűnik, ma nincs jó hetem, mert állandóan elégedetlenkednem kell. Tegnap a Lost Girl nem teljesített jól, ma a Sailor Moon Crystal. Pontosabban, ha őszinte akarok lenni, az utóbbi azért nem volt akkora csalódás, de a logika még mindig nem erőssége sajnos az animének, és ez engem rettenetesen irritál.
Legutóbb egy harc kellős közepén hagytak minket kétségek között – de mégis reménykedve, hiszen az, hogy Sailor Moon végre összeszedte magát és szembeszállt Endymionnal, az bizakodásra adott okot. De nem lenne az igazi, ha ennyivel megúszná. A srácot nem olya könnyű visszaszerezni a sötétség karmai közül, így minden próbálkozás hiábavalónak tűnik. Az egyetlen megoldás, ami hatásosnak tűnik, az az, ha elpusztítják azt, aki Endymion lelkén uralkodik.
Tök jól hangzik, nem? Amúgy tényleg jól hangzik, úgyhogy jócskán ledöbbenhetett a néző, amikor egyrészt a terv kicsit sem vált be, másrészt pedig meglepő dolgok derültek ki Berylről. De nézzük optimistán: most már biztos, hogy nem pszichopata a nő, hiszen vannak érzései! A legnagyobb ellenfél azonban még hátra van, hiába nincs Metaliának valódi teste, az ereje hatalmas. Viszont, hogy őt elérjék, a lányoknak még szembe kell nézniük szívük lovagjaival.
Ennek köszönhetően Sailor Moon magára marad Endymionnal szemben, míg a többi harcos a sötétség lovagjaival harcol. Ez már csak azért is kemény feladat mindegyiküknek, mert ők már visszanyerték az emlékeiket, szeretik ezeket az embereket. De azért ez valahol kiábrándítóan irreális, még ha állati romantikus is. Lehet, velem van a baj, hogy én ebben nem találok semmi csodálatosat.
És, hát szokás szerint, mint fentebb is említettem, a logikát teljes mértékig mellőzi az anime. Az új képességek mindig baromi izgalmasak – egy gamer szemével meg pláne azok –, de lássuk be, az nem túlt valószínű, hogy valakinek a fejébe pattan egy eddig ismeretlen képesség és egyből használni is tudja. Nem mintha bármi előnyük származott volna ebből a harcosoknak, de elég zavaró.
Amásik óriási logikai bukató, hogy szép-szép, hogy a történelem ismétli magát, de ez a kivitelezés valami szörnyű, kicsit sem romantikus és pláne nem hősies. Most gyakorlatilag mondhatnánk, hogy a történelem nem csak a szériában, de a valóságban is ismétli magát, mert ez volt a probléma régen is vele, hogy egyáltalán nem reális. Tudom, tudom, rajzolt karakterekről beszélünk, miért akarok én annyira reális dolgokat látni? Úgy tűnik, én ehhez túl földhözragadt vagyok.
A harc pedig még nem ért véget. Az ellenség persze fogy, de ezzel együtt a harcosok ereje és kitartása is, és mivel ez egy részbe nem fért bele, ezért még mindig kérdéses, hogy mi lesz a harc kimenetele. Én kezdek a sötét oldalnak szurkolni – egyébként is meglepő fordulat volt, hogy nem az ő pártjukat fogom.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk
