Bár már több, mint tíz év telt el, még mindig fájó pont, hogy a Fireflyt ilyen tragikusan fiatalon elkaszálta a Fox (amivel azóta is folyik a hidegháború). Ám ha hőseink további kalandjait nem is láthatjuk a képernyőn, legalább itt vannak nekünk a sorozat és a Serenity című film utáni eseményeket feldolgozó képregények, amik közül a legújabb a Serenity: Leaves on the Wind.
Nyolc hónappal azután, hogy Malék megszellőztették, hogy mi is történt a Mirandán, az Univerzum teljes mértékben megoszlik azt illetően, hogy higgyenek-e az adásnak: az egyik tábor meg van róla győződve, hogy csak a függetlenségiek hazugságáról van szó, hogy aláássák a Szövetséget, míg a másik tábor hisz a saját szemének, és kezdi kétségbe vonni a Szövetség létjogosultságát. Az utóbbiak közé tartozik egy szélsőséges csoport is, az Új Ellenállás, akik azon dolgoznak, hogy újraélesszék a függetlenségi háborút, azonban ehhez előbb még egy dologra szükségük lenne: egy vezetőre, ők pedig Malcolm Reynoldsot szemelték ki erre a feladatra. Mal azonban megfogyatkozott legénységével – Jayne elhagyta a Serenityt, Zoe pedig terhessége miatt éppen harcképtelen – az űr senkihez sem tartozó részén rejtőzködik, félve a Szövetség megtorlásától. Amikor azonban kislánya születése után Zoenak olyan beavatkozásra van szüksége, amit Simon a hajón nem tud elvégezni, Mal gondolkodás nélkül a legközelebbi orvosi állomás felé veszi az irányt, a Szövetség céltáblájának közepére helyezve magukat. Ezzel egy időben a Szövetség két bérgyilkosa Malék után küldi az első találkozást mégiscsak túlélő Jubal Earlyt, az Új Ellenállás egyik vezéralakja, Bea pedig felkeresi Jayne-t annak reményében, hogy a zsoldos majd elvezeti Malcolm Reynoldshoz.
Itt tulajdonképpen egy hatrészes minisorozatról van szó, ami 2014 januárja ás júniusa között, havi bontásban jelent meg eredetileg, a hat lapszám összegyűjtött, keményborítós változata, benne az összes borítót tartalmazó, kis galériarésszel és Zack Whedon és Fábio Moon pár oldalas minisztorijával, az It’s Never Easyvel, 2014 novemberében került a polcokra.
A Zack Whedon írta, és Georges Jeanty, Karl Story és Laura Martin által rajzolt/kontúrozott/színezett mini képregény-folyam meglepően komplex. A történet tulajdonképpen három szálon folyik: miután rájuk száál a Szövetség, Maléknek hátra kell hagyniuk Zoet a kórházban, amit követően a nő a Szövetség fogságába esik, innentől kezdve pedig Mal egyetlen célja, hogy kiszabadítsa őt; ezzel egy időben Bea és Jubal Early is igyekszik eljutni a Serenityre, természetesen teljesen ellentétes okból kifolyólag. Bár lehet, hogy ez a három szál így első ránézésre kicsit soknak tűnik, viszont a végére minden nagyon szépen összeáll, a három szál szépen összefonódik.
Viszont ami érdekes, az az, hogy a Leaves on the Wind inkább érződik valami nagyobb bevezetésének, mintsem egy kerek egésznek. Ez a hatás egyrészt természetesen az Új Ellenállás behozatalának köszönhető – vagyis végre feltűnik valami szervezett ellenállás a Szövetség ellen –, másrészt pedig annak, amit megtudunk River múltjáról – ami pedig spoiler, szóval nem mondom el (he-he). Annyit viszont elárulok, hogy a képregény utolsó paneljain feltűnik egy elég nagy csavar, ami új kontextusba helyezi az addig történtek elég nagy szeletét.
A másik dolog, amiért szinte kötelező a folytatás, az az új karakterek, hiszen ők messze nem kapták meg azt a kibontást, amit megérdemelnek. Ez alatt nem pont Emmát, Zoe és Wash kislányát értem, hiszen ő kisbaba lévén egyelőre nem sok vizet zavar (bár ki tudja, mi lesz vele pár év múlva…), hanem inkább Beát, a Szövetség női ügynökét, valamint még egy, elég spoileres karaktert értek – akik amúgy, teszem hozzá vidám kis mosollyal, mind hölgyek. A Firefly (meg amúgy minden egyéb Whedon-show) mindig is eléggé elől járt, ha a nemi egyenjogúságról volt szó, de a Leaves on the Wind erre most rátett még egy lapáttal – viszont miután a Serenityt követően mind Wash, mind Book kiesett, lassan már el kéne a sztoriba pár új férfi szereplő is (olyan, aki hosszabb távon életben is marad).
Ami a rajzokat illeti, azok kifejezetten szépek – a rajzoló figyelt rá, hogy a karakterek hasonlítsanak az őket játszó színészekre, bár ez leginkább csak a közeli képeken látszik, a távolibb beállítások mondjuk néha kicsit elnagyoltnak is érződnek. A színek erősek, és bár inkább a sötét árnyalatok domináltak, élénkebb, világosabb színek is feltűnnek, ahol a történet azt diktálja. A „fejezetek” elején és a galéria részben található borítók nagyon aprólékosan kidolgozottak és lenyűgözően szépek. A kis extra sztorinak teljesen más a vizuális stílusa, sokkal humorosabb, egyszerűbb, és kevésbé tartja magát a színészek vonásaihoz.
Összességében nagyon tetszett a Leaves on the Wind – remek volt a történet, és a rajzokkal is teljesen meg voltam elégedve. Bár, mondom, befejezve a könyvet kicsit megcsalatva éreztem magam, hiszen ennek a sztorinak még messze nincs vége. Ez még csak egy nagyobb ív, egy nagyobb kaland kezdete, és nagyon remélem, hogy nem kell sokat várnunk a folytatásra.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
