A cselekmény tovább bonyolódik, de még mindig nem esnek túlzásokba, ráadásul az előző rész után az alkotók visszatértek a többszereplős stratégiára, ezzel fellendítve a sorozat dinamikáját. A Selfie továbbra is remekel, ráadásul egy olyan téma került terítékre ebben az epizódban, ami sokak életében ismerős lehet, és a konfliktusok megoldása gyönyörű perceket adott nekünk.
Eliza (Karen Gillan) gyermekkora nem volt épp felhőtlen, hiszen szülei nehéz váláson mentek keresztül, a lány ráadásul örökké nővére, Bethany (Stephanie Koenig) terrorjának volt kitéve. A két testvér ebből kifolyólag nem túl kellemes körülmények között vált el egymástól, és azóta nem is beszéltek, egészen addig, míg Bethany történetünk jelenében ismét betoppan a saleses életébe, aminek Eliza természetesen egyáltalán nem örül, hiszen így az idősebbik Dooley lány megint saját magára vonja a figyelmet, ezt Eliza pedig nem képes elviselni többször. Eközben a cég főnöke, Mr. Saperstein (David Harewood) egy újfajta adománygyűjtési módot talál ki: a szokásos évi maratonfutás helyett ezúttal egy mocsaras akadálypályán kell végigmenniük a kollegáknak, ami ugyan nem egyszerű feladat, de általa komoly összegeket tudnának összegyűjteni a beteg gyermekek számára. Henrynek (John Cho), aki a maratonon eddig minden évben diadalmaskodott, most a mocsaras terep bajnokával, Freddyvel (Giacomo Gianniotti) találja szemben magát, akivel egyébként sem bírják egymást, most azonban, hogy ilyen komoly a tét mindkettejüknek, ellenszenvük csak erősödik. Vajon hogy birkózik meg a két férfi ezzel a kihívással, és vajon Elizának sikerül-e hosszú idő után kibékülnie nővérével?
A fentiek alapján gondolom már mindnyájan rájöttetek, hogy a központi téma a rivalizálás: testvérek között és a munkahelyen. Az Eliza és Bethany között dúló konfliktus nyílván sok olyan embernek lehet ismerős, akinek van testvére, hiszen ez egy gyakorlatilag elengedhetetlen eleme az ilyesfajta családi kapcsolatoknak. Itt Eliza hiába viselkedett sokszor meglehetősen gyerekesen, meg lehetett őt érteni, lehetett őt sajnálni, és még a bocsánatunkat is elnyerhette. Én személy szerint sokkal közelebb éreztem magamhoz az ő problémáikat, mint például Freddyét és Henryét, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ő konfliktusuk ne lett volna hétköznapibb. Egy biztos: A Stick In The Mud az emberi viselkedés szempontjából egy igazi tanmese, ami természetesen happy enddel végződik, de ez egyáltalán nem baj, hiszen az alkotók megmutatják nekünk, hogy így is lehet, sőt, így kéne rendezni az összetűzéseinket.
Igazából ez volt az epizód legfontosabb momentuma, ezt a témát mindenképp meg szerettem volna tárgyalni, de ezen kívül nem tudnék mást kiemelni, mert a show most is hozta a kötelezőt: érdekes és érzelmes párbeszédek, pazar karakterfejlődés (ezúttal Henrynél is), most ugyan a humor kicsit visszaszorult, de amikor kaptunk poénokat, azok tökéletesen betaláltak.
Egyszóval még mindig teljes mértékben elégedett vagyok a Selfie-vel, sőt, valamilyen szinten kezdi túlszárnyalni az eredeti elképzeléseimet, hiszen nem számítottam arra, hogy ilyen komoly témákat is feszegetni fognak benne. Legközelebb viszont már itt a finálé, ami sosem jó jel…
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
