Az Intelligence a maga furcsa módján nem egy szokványos sorozat: bár az alapsztorija és az epizódonkénti főszál is klisék halmaza, ugyanakkor minden, ami a körítés részét képezi fantasztikus. még én sem jutottam dűlőre, hogy rajongjak érte, vagy utáljam, de az biztos, hogy egyszer mindenképpen érdemes végignézni a megérdemelten csak tizenhárom epizódot kapott sorozatot.
Gabriel Vaughn (Josh Holloway) a Kiberparancsnokság legnagyobb fegyvere és egyben legféltettebb kincse, ugyanis a férfi agyába egy különleges chippet ültettek be, ami képes a teljes információsztrádán száguldani tulajdonosával, így az szó szerint minden digitális adathoz hozzáfér. A parancsnokság vezetője Lillian Strand (Marg Helgenberger), aki úgy dönt, hogy hiába egy magasan képzett katona volt Vaughn, azért kellene mellé egy testőr is, így felveszi Riley Nealt (Meghan Ory), aki korábban az elnök mellett szolgált. Természetesen Gabrielnek esze ágában sincs együtt dolgozni valakivel, aki az ő testőre, hiszen a férfi is képes megvédenie magát. Kivéve, ha a feleségéről van szó.
Vaughn neje CIA ügynökként beépült egy titkos és megközelíthetetlen terrorszervezetbe, de ahelyett, hogy megállította volna őket, inkább csatlakozott hozzájuk, és részt is vett egy hatalmas visszhangot keltő robbantásban is. Vaughn hisz neje ártatlanságában, ám ezzel egyedül van, viszont főnöke tudtával, ám beleegyezésének hiányában kutakodik eltűnt szerelme iránt. Meglepő módon, Riley támogatja ebben. Kettejük első közös esete igencsak rázósra sikeredik, hiszen egy szociopata ellenféllel és egy hasonló kaliberű veszéllyel kell megküzdeniük, mint Vaughn.
Szerintem már ebből a két bekezdésből is látszik, hogy az alaptörténet rettenetesen klisés: a talán áruló feleségét kereső férj, és a nem akarok a társad lenni szituáció unalomig eljátszott sztori, és az Intelligence alkotói semmivel sem járultak hozzá, hogy a történet ennél egy picit is jobb legyen. Minden epizód új nyomozással kezdődik, amiket már mind láttunk a sorozat otthont adó csatornájának, a CBS-nek a palettáján.
A két főszereplő közül egyértelműen Vaughnra fókuszálnak, ám az, hogy míg az ő múltjából szinte mindent megtudunk, és a motivációi is kábé a harmadik epizódra kiderülnek, addig a társáról, Riley-ról szinte semmit sem tudunk meg. A nő azon kívül, hogy egyértelműen a férfi esete (mert nincs az az ember, akinek ne vette volna észre a hasonlóságot az eltűnt nej és Riley között), és valóban részese a történetnek, igazából egy totál érdektelen karakter. Meghan Ory valóban gyönyörű, és talán nőnek még sosem állt ennyire jól a fejkendő, ám színészkedni nem nagyon tud – nem mintha sok lehetősége lett volna rá. Azért azonban jár a piros pont a készítőknek, hogy néha Josh Hollowayt megmutatják félmeztelenül, mert bár őt sem tartom jó színésznek, na alakja, az van.
Az egyetlen értékelhető női karakter, az a parancsnokság vezetője, Lillian Strand, és bár az ő múltjából sem derül ki sok minden (de több mint Riley esetében), mégis teljesen hihető a titkolózás, hiszen mégis csak a Kiberparancsnokság vezetőjéről van szó, aki korábban CIA ügynök volt, és az apja is ezt a hivatást űzte. Amúgy említettem már mennyire utálom a cyber szó magyar átírását, annyira nehezen jön a számra.
Persze a sorozat alkotói akartak valamit adni a geekeknek is, ezért a parancsnokság tudósa, illetve a chip megalkotóját, Dr. Shenendoah Cassidyt John Billingsley alakítja, aki nem is kevéssel járult hozzá, hogy a Star Trek: Enterprise élvezetes sorozattá váljon. Az pedig tényleg nem a színész hibája, hogy sem teret, sem valódi karaktert nem kapott, akit eljátszhatott volna, és csak egy klisés, a tudomány minden ágához egyformán jól értő (ez mindig akkor hiba a sci-fiknél is) figura lett, de legalább az apa-fiú kapcsolatok igazán erősre lettek megírva a sorozatban.
Nos, igen, az Intelligence-ben a karakterek is olyan ócskák, mint maga a történetvezetés, ám akad mégis valami, ami igazán újító a készítők részéről. Apró nüanszok, finom kis megjegyzések, elrejtett utalások ezek a világról, saját kormányukról (most komolyan ti láttatok már olyan sorozatot, ahol komolyan bírálták volna a hatósági szervezeteket, vagy a vezető réteget?). Például nem használtak kitalált országokat, és igazán életszerű és valódi konfliktusok kerültek bemutatásra Venezuelából vagy Szíriából. Illetve a problémák feloldásához is okos és logikus okok vezettek, arról már nem is beszélve, hogy milyen gyönyörű párbeszédeket kaptak néha a szereplők, ekkor pedig maguk a színészek is kellően ki tudtak teljesedni, hogy hiteles legyen alakításuk. Kár, hogy ebből igen kevés volt, így teljesen egyetértek abban, hogy a sorozat kaszát kapott, mert ebben az alapötletben nem volt semmi új, semmi eredeti, és semmi megkapó sem, és még a tizenhárom epizódot is túlzónak érzem.
Az Intelligence – A jövő ügynöke a szegény ember Chuckja – és itt az újabb példa arra, mennyivel jobb geeknek lenni!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
- Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
- Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
- Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
- IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback