Legutóbb – az epizód történései után – Eliza (Karen Gillan) és Henry (John Cho) lehetséges (értsd: 99,99 százalékosan biztos) jövőbeli szerelmi kapcsolatáról esett pár szó értékelőm végén. Ami ezt a témát illeti, még mindig tartom a véleményemet, még annak ellenére, hogy új részünk ismét komoly megpróbáltatások elé állítja kedvenc párocskánkat, és el akarja hitetni velünk, hogy ők bizony nem illenek egymáshoz. Erre meg én azt mondom: egy frászt!
Miután főhősnőnk rájött arra, hogy igen alacsony létszámú, igazi barátokból álló körének tagjai közül egyedül Henry volt az, aki mindig mellette állt, bármi történt is, dobta eddigi pasiját, Freddyt (Giacomo Gianniotti). Freddy azonban nem békél meg egykönnyen a lány döntésével, és amikor összefutnak az irodaépület folyosóján, a férfi ezt a vörös hajú saleses tudtára is adja. Elizának azonban más dolog köti le a figyelmét: ki akarja deríteni, mit érez iránta valójában Henry, ezért gyakorlatilag egész nap a marketingzseni körül lebzsel, aki viszont inkább elkerülné őt a múltkori liftes kalandjuk után. Eliza azonban nem tágít, és addig köröz Henry körül, míg egyszer véletlenül elkotyogja neki, hogy belé szeretett. A férfi eleinte nem tud mit kezdeni ezzel az információval, iszonyatosan zavarba jön, és időt kér, hogy választ tudjon adni a lánynak. Henry végül annyit ül a problémán, hogy teljesen megzavarodik és válaszával ismét sikerül akaratán kívül megsértenie Elizát.
Őszinte leszek: nem szeretem azt, amikor egy szerelmi szál esetében az írók húzzák a nézők vagy éppen az olvasók agyát – minden más témaesetében elviselem, sőt, néha igencsak élvezetes tud lenni egy ilyen lépés, de ha egy pár összetartozik, akkor minél hamarabb legyenek együtt és kész, nem kell ide a kavarás és a bonyolítgatás. Ez a faktor – bár elismerem, hogy szépen voltak felépítve a dialógusok, valamint az apróbb összeütközések, amiből a fő konfliktusszál kibontakozott – most is zavart, de szerencsére elvonta a figyelmemet a tény, hogy mennyire édes volt ez az epizód. Komolyan mondom, még soha életemben nem „awww”-oztam ennyit fél óra leforgása alatt! Ismét Eliza vitte a cukiság pálmáját az ügyetlenkedéseivel, és azzal, hogy mennyire látszik rajta, milyen jól megtanulta értékelni a komoly, jelentőségteljes kapcsolatokat, és hogy ilyen aktívan keresi ezt jelen esetben Henry személyében.
Ugyanakkor Henryt is meg lehet érteni, hiszen igen nagy dilemmába került eme helyzet által, és ennek hangot is ad a rész folyamán: vajon maradjon-e Juliánál (Allison Miller), aki biztos pontként szolgál az életében, meg van a saját értékrendszere és temperamentuma, ami nagyon hasonlít a férfiéhoz; vagy esetleg próbálja meg Elizával, akivel első ránézésre teljesen különböznek, de a kissé unalmas doktornővel szemben Eliza ugyan sok titkot rejteget még, ám az eddigi tapasztalatok alapján nem olyan rossz ember ő, mint amilyennek első látásra tűnik; valóban nincs könnyű dolga tehát Henrynek, így érthető az ő bizonytalansága, és enyhe félelme is.
Most jön még csak a java, kedves hölgyek és urak – a szekér beindult, ám a fináléig már csak három epizód van hátra. Egy biztos: unatkozni nem fogunk, de megeshet, hogy bugyután vigyorogva legyezgetjük majd az orrunk előtt lebegő rózsaszín ködöt, de még az sem kizárt, hogy zsebkendőre is szükségünk lesz.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback