Imáim meghallgatásra kerültek: ugyan nemrég elkaszálták a Selfie-t, az ABC mégis úgy döntött, elérhetővé teszi az interneten a maradék részeket, a saját honlapjukon, és a Hulun is, így nem marad sokáig hiányunk a sorozatból. Amint viszont lemegy a finálé, újból kesereghetünk, hogy nem lesz második szezon, de ezen még ráérünk gondolkodni. Tovább fokozza az örömet, hogy bár az utolsó, tévében leadott epizód kisebb csalódást okozott, addig a nyolcadik rész minőségében már sokkal hűbb elődjeihez.
Elérkezik az a nap, amikor Henry (John Cho) negyvenedik születésnapját ünnepli, és bár ezt a tényt ő szívesen elfelejtené, az összes kollegája rászáll és ajándékokkal halmozza el a férfit. Ez Elizának (Karen Gillan) is feltűnik, ám Henry hiába ellenkezik, a lány csak azért is akar neki adni valami apróságot. Henry végül beadja a derekát, de csak azzal a feltétellel fogad el bármit is Elizától, ha valami jelentőségteljes dologgal kedveskedik neki. A salesesnek először fogalma sincs, minek örülne Henry igazán, hiszen szinte csak a munkájának él, sosem tud kikapcsolódni. Ekkor jön az isteni szikra: Eliza, kollegái és természetesen az internet segítségével rátalál Henry egy gimis fotójára, ahol egy zenekaros pólót visel, és mit ad Isten, az a banda épp a városban turnézik, így a lány rögtön vesz két jegyet, hogy „tanára” és annak újdonsült párja, Julia (Allison Miller) egy jót bulizhassanak. Eközben a céges brigád egy másik partit is kieszel, ám ez az esemény nem mindennapi: konkrétan beosonnak Henry házába, de nem túrják fel a lakást, hanem kialakítanak egy mini irodát, és úgy tesznek, mintha dolgoznának – mindezt egy adag lufi, partisapka és konfetti társaságában. Ezalatt Henry nagyon jól érzi magát a koncerten, ám Julia egyáltalán nem, neki túl idegen ez a világ. A párocska tagjai félreértésbe keverednek, majd összevesznek és hamar lelépnek a koncertről, ám ezúttal külön-külön. Henry hazaérve kiakad az „otthoni buli” láttán, felmérgeli magát, és mindenkit elküld, vérig sértve ezzel Elizát, akit ezúttal kizárólag a jó szándék vezérelt.
A szerelmi háromszög-téma már az előző rész kapcsán felvetődött, és még most sem vagyok teljesen kibékülve a dologgal, viszont úgy tűnik, az írói brigád nem akarja túl sokáig húzni a dolgot. Ez az aranyos kis epizód pontosan arra volt jó, hogy bemutssa, Julia sem olyan tökéletes, mint elsőre látszott – hál’ Istennek! Ez a nő ugyanis amint picit kikerül a komfortzónájából annyira visszataszítóvá és önzővé válik, hogy komolyan mondom, nem értem Henry mit eszik rajta. Kettejük konfrontációja ugyan Henryt nem igazán ébreszti rá Julia hibáira, azonban egyértelműen érezni, hogy megváltozik köztük a légkör, és én ezt abszolút pozitívumnak értelmezem.
A történtek után jogosan merülhet fel a nézőben a kérdés: mi lesz ezek után Henryvel és Juliával? Sőt, Henry és Eliza jövője is kétes, hiszen kettejük kapcsolata súlyos problémába ütközött a férfi viselkedése miatt. A folytatás ezek alapján biztosan izgalmas lesz, kíváncsian várom!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback