Milyen kincsre tud az ember lánya találni, ha horrort keres, és kivételesen nem azt (vagy nem teljesen) talál – hanem egy attól sokkal elvontabb, drámaibb, de mégis reális világba csöppen bele, ami át van szőve misztikummal, démonokkal, emberi gyarlósággal, tönkrement életekkel, és az örök érzéssel: a bosszúvággyal. Ennek az érzésnek a különféle inkarnációit mutatja be a tizenkét részes Mononoke, öt, egymástól teljesen eltérő történetben. Egyvalami azért közös bennük: a főhős.
Előzményként érdemes tudni egy 2006-ban napvilágot látott, három részes kis spin-off (Ayakashi: Samurai Horror Tales), ahol az utolsó történet (Bakeneko), és főszereplője akkora népszerűségnek örvendett, hogy 2007-ben a Toei Animation el is készítette a nem hivatalos folytatást, a Mononokét, ami a maga nemében egy páratlan mű – a szó minden értelmében.
Cselekményként kapunk egy rakás emberi sorsot és érzést, amik együttesen Mononokékat (ártó szellem, démoni lény) hívnak életre. Itt megragadva az alkalmat szólok, hogy a Mononokék nem ugyanazok, mint az Ayakashik – mindkettő természetfölötti, de a keletkezésük oka teljesen más. Az előbbiek ellen harcol a Medicine Seller (a főhős), de hogy a szokásos buddhista pecséteken és a védelmen (pl: sókör) kívül mást is tudjon tenni, ismernie kell a Mononoke alakját (Katachi), a megjelenésének okát (Makoto), és a vágyait (Kotowari). Ha ezek megvannak, képes elűzni az adott Mononokét. Persze közben meghalnak emberek, de ez a történet szempontjából egyrészt kötelező, másrészt annyira nem zavaró, mert akik áldozatul esnek egy Mononokénak, azok általában rá is szolgáltak a csúfos halálra.
Hiába fed le egy történet akár három részt is, a cselekmény kibontakozása lassú, így van idő a cselekmény szempontjából fontos szereplőkre, a háttértörténetre, és az „epikus” harcokat meg maximum egy percben lerendezik. Itt nem az számít, hogy ki a nagyobb legény a gáton, hanem hogy ki mit rejteget a múltjában. Ám messze legérdekesebb összetevője a sorozatnak, maga a főszereplő, akiről semmit sem tudunk meg. Mindenki csak Medicine Sellernek (magyarra fordítva Vajákos Úr) hívja, de se a valódi neve, se kora, se a származása nem derül ki. Két dolog azonban biztos: a Mononoke ölés a szakterülete, és hogy piszkosul helyes a tag (ráadásul Takahiro Sakurai kölcsönzi neki a hangját).
De ugye csak egy csinos pofi miatt még nem érte volna meg nekem sorozatot nézni, ám a Mononoke a maga bizarr, de lenyűgöző képi, hangi és történeti világával, a Japán mitológiából vett lényeivel bizony magasan fölötte van a manapság fanolt animéknek. Igényes, nem rohan, mindenre hagy időt, és bár némelyik rész szívbemarkolóan szomorú, de csak azért mert tudjuk, hogy amit látunk a képernyőn az volt, van és lesz is – legyen szó akár prostitúcióról, vérfertőzésről vagy kényszerházasságról.
És egy utolsó zárómondat, amiről remekül érvel ez a sorozat: nem a Mononokék a gonoszak, hanem az emberek, akik megalkották őket.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback