Tim Burton keserédes története nem véletlenül vált kultikus filmmé. Az Ollókezű Edward kedves, de közben végtelenül szomorú tündérmese, amely valahol a Frankenstein szörnye és A szépség és a szörnyeteg modern stílusú keveréke, valamint az is kiderül benne, hogy miért havazik karácsonykor.
Egy hegytetőn álló, régi kúriában egy tudós (Vincent Price) létrehozza Edwardot (Johnny Depp), ám mielőtt befejezhetné művét, meghal, így a fiúnak emberi kezek helyett pengék vannak a karjai végén. Edward, alkotója halála után, egyedül éldegél a kúriában, amíg Peg (Dianne Wiest), az Avonos hölgy elkeseredésében be nem kopogtat hozzá. Megsajnálja az árván maradt fiút és magával viszi a hegy lábánál fekvő, idilli kisvárosba. Edward a kezdeti nehézségek után egészen jól beilleszkedik, ám a törékeny béke hamar felborul.
Edward karaktere nem véletlenül vált ikonikussá, már önmagában a kinézete roppant hatásos. Gyakorlatilag nem beszél, mégis kerek, komplex karakter – ez többek között Johnny Depp kiváló színészi játékának is köszönhető. Edward, a tündérmesei szörnyeteghez hasonlóan, a külső és a belső világ közti kontraszt megtestesítője, de Tim Burton csavar egyet a klasszikus toposzon. Míg Edward ijesztő külseje ellenére kedves és kreatív egyéniség, addig a kisváros lakóinak eltúlzottan színes és rendezett külleme mögött felszínesség és kegyetlenség lapul – a fagylaltszínekkel kifestett városka sokkal hátborzongatóbb, mint a hegy tetején álló ódon kastély.
Edward szörnyetegéhez Kim (Winona Ryder), Peg lánya, a szépség. Kettejük kapcsolata lassan épül ki, alapvetően báj és gyengédség jellemzi. Hasonlóan szép az építkezés a történet többi részén – Edward és a városlakók kölcsönös bizalmatlansága fokozatosan elfogadásba fordul át, ám a dolog iróniája, hogy a problémák pont itt kezdődnek. A fiú nem lehet részese ennek a világnak és igazából nem is drukkolunk, hogy sikerüljön, hiszen ez nem olyan közösség, amihez szívesen tartozna az ember. Edward csöndes értetlenséggel figyeli az új világot egészen addig, amíg Kim és családja által bele nem gabalyodik teljesen.
A melankolikus hangvétel és a szomorú végkifejlet ellenére a filmnek kiváló a humora. Bár a humorforrás alapvetően az irónia, mégis távol áll attól, hogy bántó, vagy túlságosan kritikus legyen. Sokszor pedig a kontraszt mosolyogtatja meg a nézőt, hiszen Edward olyan, mint a Karácsonyi lidércnyomás Jackje Karácsony városban – óhatatlanul kilóg a közegből, mindegy, mit csinál.
Az Ollókezű Edward igazán szép film, legyen szó akár látványvilágról, akár történetről. Keretes szerkezete, melyben Kim nagymamaként mesél unokájának Edwardról, már az első percekben tündérmesei hangulatot teremt – ezt megkoronázza az egyik utolsó jelenet, amelyben kiderül, mi köze van a hegytetőn álló kúriának a hóeséshez. Gyönyörű és megható film, tökéletes az ünnepekhez.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
