Már csak egyet kell aludni Szentestéig, ezért ideje elővenni kedvenc ünnepi filmjeinket, valamint kedvenc sorozataink karácsonyi különkiadásait, már ha vannak. Az Odaát alkotói eddig sajnos nagyon ritkán leptek meg minket speciális részekkel, számszerint két alkalommal: egyszer halloweenkor, egyszer pedig karácsonykor. Mindegyik epizód alaptörténete zseniális, és a sorozatra jellemző morbid humor is jellemzi, ám az A Very Supernatural Christmas-ben e két faktor mellé még egy tucatnyi érzelmes jelenet és jó adag borzongás is társul.
A Winchester testvérek egy michigani kisvárosban találják magukat, ahol egy évvel korábban egy Télapónak öltözött férfi különös körülmények között eltűnt. A srácok, miután szokásukhoz híven FBI ügynököknek öltözve átvizsgálják a házat arra gyanakodnak, hogy a Télapó gonosz változata lehetett a tettes, aki a rossz embereket bünteti, ám hamar megváltoztatják álláspontjukat, amikor az érkezésük utáni napon is történik egy hasonló haláleset. A két áldozat közötti kapcsot a házaikban találják meg: egy adventi koszorút egy olyan gyógynövénnyel, amit régebben pogány istenekhez intézett áldozati rituálék során használtak. Folytatva a nyomozást Sam (Jared Padalecki) és Dean (Jensen Ackles) végül eljut a koszorúk készítőihez, Edward (Spencer Garrett) és Madge Carriganhez (Merrilyn Gann), akikről kiderül, hogy pogány istenek. Carriganék annak reményében illeszkedtek be az emberek közé, hogy könnyebben találjanak áldozati alanyokat, mivel a Mikulás megjelenésével kisajátította a karácsonyt, ami eredetileg az ő ünnepük volt. A srácok, miközben próbálnak rajtaütni a házaspáron, maguk is nem csak hogy csapdába esnek, de majdnem ők válnak az ünnepi rituálé eszközeivé.
Tudom, az összefoglaló alapján nem ez tűnhet a széria történetének legjobb részének, de higgyétek el, megéri rászánni az időt. Ebben az epizódban ugyanis olyan mesterien keveredik a creepy a mindennapival, valamint a drámai a viccessel, hogy azt öröm nézni és hallgatni. Az egyik pillanatban lakókocsiban élő, tévéző, részeg Télapót látunk, a másodikban pedig kapunk egy gyönyörű flashbacket a fiúk egyik gyermekkori karácsonyáról, ám ezek a jelenetek olyan jól megállják a helyüket egymás mellett, hogy abszolút nem zavaró a köztük levő erős hangulatbeli különbség. Sam és Dean közös ünneplése egyébként a rész fő témája, ám míg a visszatekintő szcénákban apjuk, John (Jeffrey Dean Morgan) hiányával kell megbirkózniuk, addig a jelenben játszódó részek egy démoni egyezség miatt kárhozatallal fenyegeti Deant, akinek ebből kifolyólag már alig egy éve van hátra – ez a párhuzam rendkívül gondosan van felépítve, nem mellesleg szívfacsaró pillanatokat okoz.
Pár szó essék a főszereplő szörnyetegekről is, hiszen ők sem teljesen átlagosak. Egyrészt azért nem, mert a sorozatban talán pont Carriganék azok, akik a legjobban el tudtak vegyülni az emberek között, másrészt pedig ők nem azok a tipikus, elejétől-végéig vicsorgó és gonoszkodó teremtmények, hanem először nagyon is szimpatikusak. Ám mikor Deanék felfedik a kilétüket, akkor sem pánikolnak be vagy változnak át vadálattá – inkább széles vigyorral az arcukon akarják szépen felszetelni a srácokat. Mindezektől válnak igazán förtelmessé és kicsit abszurddá is az adventi koszorúikkal és a cuki hópihés kötött pulcsijaikkal.
Az Odaát karácsonyi része egy zseniális darab, ami hű a sorozat stílusához: vannak benne förtelmes szörnyetegek, érzelmes és akciódús jelenetek, de ugyanakkor az ünnepi feeling sem marad el. Remélhetőleg azért titeket eme szent ünnepen nem fognak terrorizálni Carriganék, de ha mégis, akkor az epizódból kiderül, hogyan kell a hozzájuk hasonló lényeket likvidálni.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback