El is érkeztünk a sorozat utolsó évadához, ami minden rajongónak kitépte a szívét és könnyeket csalt a szemébe, a lezárás pedig olyan hirtelen, de bravúrosan következett be, hogy a nézőnek esélye sem volt felocsúdni a történtekből – ezért is javaslom a sorozat többszöri újranézését.
Augustus Hill (Harold Perrineau) halála kissé megtörte Smaragdváros megszokott hangulatát, bár a férfival nem mindenki volt jóban, jelleme miatt nem sok vizet zavart, egyesek mégis nehezen dolgozták fel a halálát, különösen Hill apjának legjobb barátját viselte meg, Reddinget (Anthony Chrisholm), aki mint apafigura jelenik meg Augustus gyermekkorában. Azonban megtalálták Hill meglepően őszinte stílusú memoárját a börtönéletről, annak viszontagságairól és úgy az egész társadalomról, Said (Eamonn Walker) pedig felajánlotta, hogy ráveszi korábbi két kötetének kiadóját, hogy karolják fel az irományt, és hogy az Oz-béliek is profitáljanak a dologból, a könyv kinyomtatása az újonnan alapított nyomdában fog elkészülni. Redding gyászában ráébredt arra, hogy a drog, mint üzlet nem nyújthat valódi létbiztonságot, ezért bandáját megpróbálja kivezetni annak szorításából, és beszáll az újonnan alapult telemarketinges bizniszbe. Azt már eddig is tudtuk, hogy az elítéltek dolgozhatnak Oz-ban, ám eddig nem volt ebben annyi lehetőségük, mint most.
Tobias (Lee Tergesen) családi tragédiáinak és jó magaviseletének hála kikerülhet a börtönből, amit párja, Chris (Christopher Meloni) nehezen él meg, de aztán ráébred, hogy Tobias minden ügyvédi húzását felhasználja arra, hogy kihozza Christ a halálsorról – de mint mindig, a jó tett helyébe rosszat kell várni. Chris pedig olyan megbocsáthatatlan dolgot művel, amihez képest a korábbi kéz- és lábtörések eltörpülnek.
Devlin kormányzót (Zeljko Ivanek) támadás éri a börtönben, az elkövető személye pedig nem is lehetne ennél meglepőbb, de sajnos a gyűlölt férfi túléli a dolgot, és hátrányából előnyt kovácsol. Gloria (Lauren Vélez) és Ryan (Dean Winters) kapcsolata tisztázódni látszik, de erre árnyékot vet Cyril (Scott William Winters) nemsokára bekövetkező kivégzése. Mindeközben Mukada atyát (BD Wong) molesztálással vádolja egy volt ministráns, akit talán maga a gonosz szállt meg.
Augustus Hill halála komoly fejtörést okozott nekem, hiszen ő a sorozat narrátora, így nem igazán tudtam volna elképzelni nélküle akár egyetlen egy epizódot is, de szerencsére az alkotók sem. Megspékelték a korábbi szabályt azzal, hogy most már Hill mindent tud, hiszen a túlvilágon van, így teljesen új perspektíva került be az amúgy is széles palettán mozgó OZ-ba, illetve a korábban elhalálozott szereplők is visszatérnek egy-egy kiszólás erejéig. Hill folyamatos kiszólásai a halál utáni életről erőteljes fekete humort csempésztek a sorozatba, ez pedig igen ügyes húzás volt a készítők részéről, mert mostanság híján voltunk a nevetésnek.
Tobias kiszabadulása igen komoly lépésnek bizonyult, és azt kell, mondjam megérte, mert ő vált Smaragdváros lakóinak jogi képviselőjévé, és azzal a tapasztalattal, amit a börtönben eltöltött évek alatt szerzett sokkal jobb és keményebb ügyvéd vált belőle. Azonban Chris tettét mélyen elítélem ezzel kapcsolatban, vagyis elítéltem az utolsó epizódig, amikor is olyat tett, ami bebizonyította, hogy ő valóban képes szeretni, csak nagyon furán mutatja ki.
A misztikum egy teljesen új szintje került be a sorozat életébe Mukada atya vádlójának személyében, aki átvette egy korábban rejtélyesen meghalt vallási vezető helyét, és ezáltal új szektát hozott létre a börtönön belül, de mivel az atya elutasította a srác „békés szándékát” ezért úgy gondolta, tönkreteszi őt. Mivel az egyház kényes az ilyen dolgokra, azonnal kivizsgálást rendeltek el, és Mukadát felfüggesztették, ez pedig igen komoly lelki dilemmát okozott az atyának, aki mindig is a hitének élt – majd a szívem szakadt meg szenvedésén.
A sorozat fináléjának nagy csavarja nem várt döbbenetet okozott, pláne mivel az utolsó tíz percet szánták erre az alkotók, így olyan hirtelen csapott le, mint a villám – nem mintha nem lehetett volna tudni, hogy ez az utolsó rész, csak hát… Minden kérdés lezárult, ugyanakkor mindet nyitva is hagyták: olyan paradoxon ez, mint maga a sorozat. Zárt börtönbéli világon át mutatja be a társadalom hibáit, és ahol a halál és az erőszak az életet és annak minden aspektusát hivatott bemutatni. Vegyünk hát érzékeny búcsút Smaragdvárostól, koppantsuk össze vörös cipellőnk sarkát és kívánjuk, hogy otthon legyünk!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
