Ha időrendben olvassuk a Narnia Krónikáit, akkor Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény után A ló és kis gazdája című rész következik. A filmkészítők e helyett az eredeti megjelenés sorrendjét választották, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a Pevensie gyerekek kalandjait követik nyomon. Így a soron következő történet a Caspian herceg, amelynek az első rész után igen magas elvárásokkal kell megküzdenie.
Körülbelül egy év telt el azóta, hogy Peter (William Moseley), Susan (Anna Popplewell), Edmund (Skandar Keynes) és Lucy (Georgie Henley) visszatértek Narniából. A visszailleszkedés nem megy zökkenőmentesen, ennyi idő után is akadnak problémák. A gyerekek épp egy peronon állva sóvárognak a varázslatos királyság után, mikor kívánságuk teljesül, és visszakerülnek Narniába. A gond csak az, hogy amíg Angliában egy év telt el, addig Narniában ezerháromszáz. A Pevensie testvérek uralkodása csupán mítosz és az országon újból zsarnokok uralkodnak: a telmarinok. Aslan pedig sehol. Peter, Susan, Edmund és Lucy feladata, hogy segítsenek Caspiannak (Ben Barnes), a fiatal és jószívű telmarin hercegnek megdönteni nagybátyja, Miraz (Sergio Castellitto), hatalmát, így hozva el a békét minden nép számára.
A Caspian herceg erősen indít, rögtön az első jelenetben megpróbálják megölni álmában a címszereplőt. Caspian menekülés közben megfújja Susan kürtjét, így hívja vissza, tudtán kívül, a Pevensie gyerekeket Narniába. Az öt fiatal kapcsolata adja a film gerincét, a kis csapat roppant dinamikusan működik. Peter és Edmund szerepet cserélt az előző részhez képest – Edmund megtanulta a leckét, mostanra gondolkodás nélkül segít testvéreinek, Peter azonban nehezen viseli, hogy királyból megint fiúvá kellett válnia. Ráadásul Narniában sem kapja vissza a hőn áhított titulust, rivalizálása Caspiannal eleinte csak vicces, később azonban nagy árat kell fizetni érte. Susan egy fokkal érettebb lett, olyannyira, hogy közte és Caspian között azonnal beindul a kémia, de persze hiába, hiszen a film végén megint haza kell menni. Lucy szintén érettebb, bár megtartotta azt a gyermeki tisztaságot, mely miatt korábban is kivételezett helyzetben volt – először léphetett be Narniába, most pedig először ő láthatja a visszatérő Aslant.
Nagyon jól keverednek a régi és az új konfliktusok. A testvérek megint nem hisznek Lucynek, Susan nem találja a módját, hogyan legyen boldog, közben az új helyzet a legrosszabbat hozza ki Peterből, és Edmund ezúttal nem hozzáállása miatt szigetelődik el, hanem pont azért, mert nem tud mit kezdeni a bátyja és Caspian küzdelmével. A problémák súlyosabbak, komoly következményekkel járó döntéseket kell hozni, ilyen szempontból a film szépen átvezeti szereplőit a következő korosztályba. Mindez érdekes, új karakterekkel társul, mint például Trumpkin (Peter Dinklage), vagy Hős Cincz Vitéz (Eddie Izzard), akik kiválóan katalizálják a főszereplők közti konfliktusok kibontakozását.
A gyenge pont sajnos a történet maga. Míg az első részben teljesen érthető volt, hogy mi miért történik, addig itt sokszor összevisszának érezhetjük az eseményeket. Nem tudjuk, kik a telmarinok és honnan kerültek elő, ahogy arra sem derül fény, a narniaiak miért hagyták magukat elnyomni, ismét (pedig ezúttal nem mágiával álltak szemben). Ahhoz képest, hogy mennyire sok az olyan jelenet, amely a telmarin udvar belső intrikáit mutatja be, szinte semmit sem tudunk meg Narnia háttértörténetéről, ez pedig komoly hiányosság – elvégre ezerháromszáz év rengeteg idő. Ezen a ponton a sors szerepe is sokat ront az élményen, mintha a szereplők tettei nem számítanának igazán a nagy egész tekintetében. Aslan azért nem segített ilyen sokáig, mert „nem volt itt az ideje” és a Pevensie gyerekek azért képesek megoldani Narnia minden gondját, mert „ez a sorsuk”.
Az itt-ott sántikáló történethez azonban az előző részhez méltó, epikus látvány és hangulat társul. A csaták ismét látványosak, a zene ismét csodálatos és megmaradt az a magasztos, fényes stílus, ami az első részben olyan megkapó volt. Még Tilda Swinton is visszatér egy rövid időre, emlékeztetőként, hogy a gonosz sosem tűnik el teljesen, és nem mellesleg nagyon jól néz ki.
Mindent összevetve a Caspian herceg teljesítménye kissé felemás. Ami eddig is működött, az most is működik, és karakterek tekintetében sikerült a következő szintre lépni, de a történetvezetés sajnos nem követte ezt a fejlődést. Sok a lyuk, amit csak a könyvek olvasói tudnak kitölteni maguknak, holott lett volna honnan időt csippenteni legalább egy részük befoltozásához. Ennek ellenére azért szórakoztató és látványos filmről van szó, amit érdemes megnézni.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
Trackback/Pingback