Nem éppen erre a midseason fináléra számítottam azok után, hogy az előző két epizód enyhén filler szagúnak bizonyult. Sok felesleges jelenet, indokolatlan időhúzás, nyafogás, bölcs szövegek és epic lezárás jellemzi a mostani epizódot.
A földlakók vezetője Finnt kérte a béke jegyében, és mint azt sejteni lehetett, válogatott kínzásoknak szeretné alávetni a srácot, aki megölt tizennyolc ártatlan és védtelen embert, öregeket, betegeket és gyerekeket is a Clarke utáni keresés mámorában. Persze Clarke számára ez nem opció, és Bellamy és Raven is mellett állnak ebben, ám a vezetőnek, Abbynek már jócskán mérlegelnie kell a helyzetet, hiszen ha nem adják át a srácot, akkor lemészárolnak mindenkit.
A földlakók jóindulatuk jegyében (ki hitte volna, hogy ilyet is tudnak?) visszaadják Marcust, így a korábbi hármas fogat kiegészülhet és talán ők képesek lesznek kifundálni valami olyan megoldást, ami mindkét oldalnak megfelelő. Eközben Bellamy, Clarke és Raven megszöktetik Finnt, és a korábbi táborukhoz mennek, ahova Raven meghívja Murphyt is, nem kevés hátsószándéktól vezérelve. De bármennyire is kapálóznak, bármennyire is képesek elmenni a végsőkig, van az a pont, ahol már nem lehet mit tenni, és ezt végre Finn is belátja.
Nem értettem miért ez a nagy hezitálás Finn kiadása körül, korábban a legkisebb vétségért is embereket öltek, erre most itt egy tömeggyilkos, akit meg védenek. Leginkább Abby reakciója érthetetlen számomra, aki ez esetben annyira ostobán viselkedik, hogy az katasztrófa – igencsak megörültem Marcusnak, hátha ő rendet vág ebben a káoszban.
Clarke motivációja teljesen érhető és pontosan ezért illik bele tökéletesen a képbe, Finn-nel közös jeleneteik baromi erősek, pattanásig húzták az alkotók a feszültséget, és a párbeszéd, amit lenyomtak a leszálló egységben fantasztikus – szerintem, míg élek idézni fogom. Azonban Finn és Raven visszaemlékezései verték nálam ki a biztosítékot. Persze értem én, erre azért volt szükség, hogy kiderüljön kettejük titka, és Finn is jelleme is kapjon egy újabb árnyalatot, ám ezt annyira túlhúzták, és annyira klisésen oldották meg az alkotók, hogy eluntam magam a jeleneteken.
De végre visszatért Murphy, akinek humorát igencsak hiányoltam, ráadásul a srác kezd konszolidálódni, és próbál jót cselekedni, szerencsére őszinte megnyilvánulásait sem rejti véka alá. Ami Raven tervét illeti, az egyszerre volt ocsmány és méltatlan a lányhoz, és egy pillanatra tényleg megijedtem, hogy ezt a forgatókönyvet fogják követni a többiek, de szerencsére nem csak Finn-nek nem tetszett az ötlet, hanem Bellamynak sem. Amúgy Bellamy olyan gyönyörűen behúzott egy rájuk támadó férfinak, hogy öröm volt nézni.
Ami az utolsó jelenetet illeti egyszerűen fantasztikus. Clarke tette a földlakók szemében is olyan tiszteletet vált ki az égi emberekről, amit sosem hittek volna. Nincsenek szavak a lány tettére, fájdalmára és lelki vívódására, a színésznő ezeket tökéletesen hozta – hogy miért csak a második évadra kezdett el színészkedni, az számomra rejtély. Nem tudom mi mást tehetett volna még Clarke, mert minden lehetőség kimerült, és helyesen döntött.
Azért az elmúlt uszkve húsz epizód után kicsit aggódom, hogy ezt a zseniális jelenetet megoldják egy olyan egyszerű és banális csavarral, amilyennel Jahát is megmentették az alkotók. Kedves alkotók, néha tényleg el kell engedni egyeseket, törődjetek bele!
Szerző

-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback