Karácsony közeledtével érdemes feleleveníteni C.S. Lewis klasszikusát, a Narnia Krónikáit. A hét részes könyvsorozat három kötetéből készült film, ezek közül az első Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény, amely egyébként a második történet a sorozatban.
A második világháború idején járunk, négy testvért az édesanyjuk a bombázások miatt Londonból vidékre küld. A gyerekek egy hatalmas kúriába kerülnek, ahol játékkal próbálják elütni az időt. Egy nap bújócskát játszanak, amikor a legkisebb, Lucy (Georgie Henley), bemászik az egyik szobában álló hatalmas szekrénybe. Kiderül, hogy nem akármilyen ruhásszekrényről van szó: ez az átjáró Narnia birodalmába. Lucy felfedezőútra indul és nem sokára testvérei is követik. Megtudják, hogy Narniában a gonosz fehér boszorkány (Tilda Swinton) uralkodik, ezért örökké tél van (de sosem karácsony). Egy jövendölés szerint a gyerekek hozzák vissza a tavaszt, így Peter (William Moseley), Susan (Anna Popplewell), Edmund (Skandar Keynes) és Lucy felveszik a harcot a boszorkánnyal.
A könyvekről lehet tudni, hogy erős a kapcsolatuk a vallással – C.S. Lewis nem titkolta célját, miszerint a kereszténység értékeit képviselő történetet szeretett volna létrehozni. Ez sokakat eltántorít a Narnia Krónikáinak olvasásától és a filmektől, pedig a helyzet nem olyan súlyos, mint gondolnánk. Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény filmadaptációja roppant intelligensen bánik a történet vallásos értelmezésével. Erősen ráfókuszál a gyerekek jellemére, főleg a hősiesség, a bizalom és az egymásba vetett hit kérdéseire, ilyen értelemben univerzális értékeket képvisel. Felfedezhetünk persze bibliai elemeket (például a kísértés, vagy a tékozló fiú alakja), de ez szinte minden történetre igaz. Talán Aslan, a Narniában oroszlán alakban létező istenség karaktere az egyetlen, aki egyértelmű vallásos felhangot hoz a történetbe, ám ez is messze van attól, hogy didaktikus legyen.
A klasszikus fantasy jelleg minden másnál hangsúlyosabb. Narnia világa már a könyvekben is aprólékosan kidolgozott és rendkívül izgalmas, a film pedig csak fokozza az élményt. Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény látványvilága lélegzetelállító. A Gyűrűk Ura sikerén felbuzdulva a készítők előszeretettel használnak nagytotálokat és óriástotálokat – ezek nem csak a táj szépségét emelik ki, de például a végső csata epikusságához is hozzájárulnak. Narnia, mint fantasy világ azonban sokban különbözik A Gyűrűk Ura komoly és sötét ábrázolásától. Ha megfigyeljük a színeket, a fényviszonyokat, észrevehetjük, hogy egy világos, tiszta, már-már csillogó látványról van szó – nemigen van kosz, vagy vér. Ennek nem a film korosztályos besorolása az oka, egyszerűen ilyen a történet stílusa.
A gyerekek tisztasága a Narnia egyik központi eleme. A testvérek kapcsolata dinamikus, konfliktusaik teljes mértékben hihetőek. Lucy, a legfiatalabb és egyben a legártatlanabb közülük, a többiek őáltala léphetnek be Narniába. A két idősebb testvér, Peter és Susan, a védelmező szerepét töltik be, Edmund pedig nehezen találja a helyét, ebből fakad folyamatos rivalizálása a többiekkel. A film kiválóan mutatja be a testvéri kapcsolatok különböző típusait, fázisait, árnyaltságát. Ebben nagy szerepe van természetesen a gyerekeket játszó színészeknek is – egyikükre sem lehet panaszkodni.
Ha már színészi játék, mindenképpen kiemelném Tilda Swintont, aki egyszerűen tökéletes a fehér boszorkány szerepére – hátborzongatóan jól hozza a kegyetlen, túlvilági szépséget. A jelmeztervezők úgy általában nagyszerű munkát végeztek, de Swinton ruhái különösen karakteresek, és a színésznő tudja is hordani őket.
Mindenképpen meg kell, hogy említsem még a zenét. Szintén A Gyűrűk Urával lehet párhuzamot állítani, ahol a zene nem csupán kiegészítette a történetet, de annyira jellegzetes és annyira eltalálta a hangulatot, hogy a film szerves részévé vált. Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény esetében ugyanez a helyzet. A zeneszerző, Harry Gregson-Williams csodás munkát végzett, külön ajánlom meghallgatásra a The Battle című számot a film albumáról. A zene is tökéletesen hozza a látvány fent említett „fényes” hangulatát.
Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény kifejezetten intelligens, elegáns adaptációja C.S. Lewis könyvének, egyszerűen jó nézni (és jó hallgatni is). Narnia világa azonnal beszippantja az embert, szellemiségétől pedig egyáltalán nem kell félni – üzenete rendkívül pozitív, a történet alapvetően nem Aslanról, hanem a négy testvér kapcsolatáról szól. Minden korosztálynak bátran ajánlom, a karácsonyi hangulat garantált!
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
Trackback/Pingback