Oldal kiválasztása

Seth Rogent lehet utálni, és lehet szeretni, de reakció nélkül elsétálni mellette, kizárt dolog. Néha valóban soknak tartom filmjeiben az alpári poénokat, de azt el kell ismerni, hogy mozijai mindig egyediek, frissek, és a felszín alatt bizony komoly témákat feszeget – a Rossz szomszédsággal sincs ez másképp.

rosszszomszedsag.1

Mac Radner (Seth Rogen), és Kelly Radner (Rose Byrne) boldogan élnek családi házukban kisbabájukkal, Stellával. A pár még csak éppen ízlelgeti a szülői lét csínnyát-bínnyát, és sokszor visszavágynak a korábbi bulizós életükbe. Ezt nehezíti, hogy egy iskolai diákszövetség, élén Teddyvel (Zac Efron) szomszédjukba költözik. A pár és a srácok kapcsolata az elején gyümölcsözőnek tűnik: Radnerék megkapják a bulikat, amikre vágynak, és Teddyék bulizhatnak, amennyit csak akarnak. Vagyis addig minden szép és jó, míg mindenki egymás ellen nem fordul, aztán pedig megkezdődik a kíméletlen háború a szomszédok között. Vajon a tapasztalat dönt, vagy a friss lendület?

Félreértés ne essék, a Rossz szomszédság nem az év filmje, valószínűleg az első százba sem kerülne be, de attól még érdemes egyszer – kisebb megaszkításokkal – megnézni. Természetesen az egész mű Seth Rogen stílusát tükrözi: kicsit alpári, kicsit pofátlan, de mindenképpen egyedi stílusú. Külön öröm, hogy a már jól megszokott színésztársaival dolgozik együtt, így felbukkan a filmben Dave Franco, Christopher Mintz-Plasse (de imádtam a Kick-Ass-ben!), vagy Andy Samberg (ő meg a Brooklyn 99-ban zseniális) – Jonah Hillt azonban hiányoltam!

rosszszomszedsag.3

A szereplők nem alkottak jelen esetben semmi maradandót, mert míg Rogen a kisujjából kirázta a tőle megszokott pocakos figurát, addig Rose Byrne szinte meg sem csillogtatta színészi tehetségét, illetve Zac Efron is sok esetben csak bio díszletként működött (teszem hozzá, ennek viszont kiváló választás). Rogen és Efron legjobb jelenete talán nem is teljesen a film része, hiszen az események utáni újbóli találkozást mutatja be, viszont ekkor mindketten annyira elengedték magukat, és annyira felszabadultan viselkedtek, mint a film korábbi részében semmikor.

Azonban a szülői felelősség, a régi időkbe való kapaszkodás metaforája végig jelen volt a filmben, ezáltal pedig ismeretlen terepre tévedtek az alkotók. Radneréknek bár gyermekük született, mégsem tudják megemészteni az új életformát, az átalakulást és a kötöttségeket. Bár foggal-körömmel ragaszkodnak korábbi életükbe, nekik is be kell látniuk, hogy azok az idők elmúltak. De nemcsak számukra hoz tanulságot a furcsa szomszédok megjelenése, hanem a diákok is végre eltöprengenek életük alakulásán, hogy vajon merre kívánnak tovább haladni?

rosszszomszedsag.4

De sajnos a Rossz szomszédság sem tudott kilépni a szokásos egyetemista bulis kliséken, mert a srácok számára minden a piálásról meg a bulizásról, illetve a klubról szól, az egyetemen szinte meg sem jelennek, és bár nekünk, európai szemmel ez megdöbbentő, viszont akkora filmes (és ócska) klisé, hogy már nem tudom tovább tűrni. Illetve ez is ronthatja az egyetemistákról alkotott negatív véleményeket – nem bulizik minden diák, és nem issza le magát a sárga földig!

A Rossz szomszédságot egyszer mindenképpen meg lehet nézni, de akkor is javaslom, hogy néha állítsuk meg a filmet, és keljünk fel kicsit, mert Seth Rogen stílusa most igencsak töményre sikeredett, és ha valóban élvezni akarjuk a filmet, akkor kell egy kis megnyugvás.

rosszszomszedsag.2

És tudjátok mit, felnőni nem is olyan könnyű!

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.