Az első film után tovább megyünk a klasszikus széria tárgyalásában a második felvonással A Rendőrakadémia 2. személyes kedvencem a filmsorozat negyedik része mellett, hiszen az előzőleg megismert karakterek nem csak kiképzésükben haladnak előre, hanem fontos jellemváltozásokon mennek keresztül, végül pedig, mint azt az előző cikkemben is említettem, jobban kiveszik a részüket a poénkodásból.
A város tizenhatodik körzete veszélyessé válik, mikor egy bűnbanda üti fel a fejét, aminek tagjai szinte minden éjjel okoznak valami galibát: betörnek valahova, fosztogatnak, verekednek. Az őrsön is természetesen híre megy az eseményeknek, és Hurst főfelügyelő (George R. Robertson) ultimátumot ad a körzet vezetőjének: harminc napja van, hogy megfékezze a bandát, különben kirúgják. Pete Lassard kapitány (Howard Hesseman) kétségbeesésében bátyjához, a Rendőrakadémia vezetőjéhez, Eric Lassardhoz (George Gaynes) fordul, és megkéri, hogy rendeljen ki hat újoncot a körzetbe. A kadétok végül egy tapasztaltabb tiszt kíséretében meg is érkeznek és munkába állnak, ám Mauser hadnagy (Art Metrano) és bugyuta csatlósa, Proctor őrmester (Lance Kinsey) folyamatosan akadályozzák őket, mivel Mauser Lassard helyére pályázik az őrsön, ezért feltett szándéka, hogy menesszék a kapitányt. A kihelyezett rendőrök amint rájönnek Mauser tervére megtesznek mindent, hogy az füstbe menjen, közben azonban a Zed (Bobcat Goldthwait) nevű huligán által vezetett klikk is folyamatosan borsot tör az orruk alá, így egyáltalán nincs könnyű dolguk. Vajon sikerül-e megmenteniük Lassard kapitány helyét, és egyúttal rács mögé dugni a zendülőket?
A múltkor említett erősségek, vagyis a humor és a remek karakterek a második részben is jelen vannak, sőt, itt a legjobbak. A humorral kapcsolatban leginkább azokat a tréfákat emelném ki, amik Mauser hadnagyon és Proctoron csattannak. Ezek az ugratások rendkívül sokrétűek: míg például a kung-fu mester Larvell Jones (Michael Winslow) a hangutánzó képességeit kihasználva, ám csak finoman szívatja a két idiótát, addig Mahoney (Steve Guttenberg) egyáltalán nem kíméli őket. Sokan túlzásnak gondolhatják amit a nőcsábász kadét művel, de én azt mondom, az olyan gazemberek, mint Mauser és Proctor abszolút megérdemlik. Ha már szóba került Mahoney, nem mehetek el a tény mellett, hogy mekkorát fejlődött az előző film óta. Akkor a börtönbüntetés helyett választotta az Akadémiát egyfajta „kisebb rosszként”, most viszont már olyan szintű elkötelezettséget mutat társai és a Lassard testvérek felé, hogy aki esetleg korábban nem tudta szívébe zárni ezt a balhés férfit, az most biztosan megszereti. Egyébként az egész brigádot – gondolok Mahoney mellett Jones-ra, Hightowerre (Bubba Smith), Hooks-ra (Marion Ramsey), Tackleberry-re (David Graf), és az újonnan felbukkanó Kirklandre (Colleen Camp) – nagyobb összetartás jellemzi, igazi teammé tudtak alakulni.
Végül térjünk ki egy picit a gonosz alakokra is, ám itt most nem Zedre és a többi huligánra gondolok. Hiába ők azok, akik ártatlanokat támadnak meg, boltokat fosztanak ki, mégsem ők váltják ki a legnagyobb ellenszenvet, hanem Mauser és Proctor. Az utóbbi nem is igazán, ő félnótásságából adódóan sokkal inkább comic relief, de Mauser maga a Sátán. Nem tudom, ti milyen sűrűn találkoztok olyan antagonistával, aki már az első megjelenésétől kezdve olyan idegesítő, hogy legszívesebben szálanként tépnétek ki a haját. Nos, nálam Mauser pontosan ebbe a kategóriába tartozik: egy haszonleső talpnyaló, aki az egyik pillanatban vigyorog rád, a másikban pedig hátba döf. Ezek után csodálkoztok, hogy azt mondtam, megérdemli Mahoney durva szívatásait?
Ez volt tehát a flúgos újoncok második kalandja, ami során rengeteget fejlődtek, és természetesen ugyanilyen sokat bohóckodtak. Figyelem: ez a csapat nagyon hozzá tud nőni a nézők szívéhez, ezért a következő filmeket ajánlott óvatosan megtekinteni!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback