A második évad nem olyan cliffhangerrel ért véget, mint az első, ám ez nem jelenti azt, hogy kevésbé lett volna durva, brutális vagy erőszakos. A kapcsolati hálók még inkább összekuszálódtak, a szereplők döntései és tettei még inkább bemutatták összetettségüket, ezt pedig a harmadik évad volt hivatott tisztázni.
Alvarez (Kirk Acevedo) magánzárkában sínylődik, de míg kapja a gyógyszereit, egészen elvan, ám Devlin kormányzó (Zeljko Ivanek) újabb döntése értelmében egy kisebb egészségügyi reformot hajtanak végre a börtönön belül, melynek következménye az lesz, hogy Dr. Nathan (Lauren Vélez) be kívánja nyújtani lemondását. Ám Alvarez öngyilkossági kísérlete miatt változtat döntésén, és ellentámadásba lendül a reform ellen. Ugyanakkor Leo Glynn (Ernie Hudson), a börtön igazgatója még mindig nem tudta kiszedni Alvarezből lánya támadóinak nevét, így kevésbé hatja meg Alvarez szenvedése. Glynn legjobb barátjának fia, Clayton Hughes (Seth Gilliam) szintén szeretne csatlakozni az immár átnevezett börtönhöz, ám Leo szerint ez nem túl jó ötlet azok után, hogy a férfi apja Oz kantinjában vérzett el.
Beecher (Lee Tergesen) és Keller (Christopher Meloni) kapcsolata még mindig nem rendeződött azóta, hogy Keller Schillinger (J. K. Simmons) parancsára eltörte Beecher minden végtagját, ám a szerelem, a megbánás, a várva várt megbocsájtás és feloldozás még várat magára –addig, míg Keller meg nem lép valami igazán merészet. Adebisit (Adewale Akinnuoye-Agbaje) kiengedik a pszichés betegek elzárt részlegéből, és Smaragdváros vezetőjének, McManusnak (Terry Kinney) a javaslatára visszahelyezik a férfit korábbi helyére. Adebisi komolyan megváltozott, mióta találkozott földijével, egy afrikai sámánnal, akinek hatására komoly empátiát érez a szenvedők iránt, és Nino Schibettát (Tony Musante) is ő nyugtatta meg. A kérdés már csak az, ez egy jó taktika a részéről, vagy tényleg felébredt benne valami mélyen gyökeredző ősi erő?
Adebisi látványos változása az évad talán legkiemelkedőbb szála. A korábban drogfüggő és esztelenül viselkedő férfi, most egy békés és megfontolt alakká vált, aki ismét kezdi felfedezni magában afrikai múltjának darabkáit. A legmegdöbbentőbb jelent mégis az, amikor Adebisi nyugtatgatja Ninót, akit korábban ő erőszakolt meg, és juttatott a dilisek közé.
Beecher és Keller kapcsolata igazán különleges, hiszen a korábban heteroszexuális Beecher belezúgott Kellerbe, aki nyíltan vállalja biszexualitását, és korábban három feleségétől is elvált, sőt, gyanúsított egy több rendbeli erőszakos gyilkosságsorozatban is. Beecher érthető módon nehezen tud túllépni Keller árulásán, még akkor is, ha korábban Keller nem szerette őt, pusztán egy eszköznek tartotta, ám a közösen eltöltött idő benne is felébresztett valamit. Hogy ezt minek lehet nevezni, azt maga Peter Marie nővér (Rita Moreno) sem tudta megfogalmazni, ugyanis ez a szeretet és a ragaszkodás egy olyan összegabalyodott és eltorzult formája, aminél kizárólag Ryan (Dean Winters) és Gloria kapcsolata durvább.
Az új fegyőr, Clayton zavart a történetben, és nem igazán értettem mit akarnak kihozni belőle az alkotók, ám döbbenetes, hogy valójában mennyire előre gondolkoztak, hiszen a harmadik évadban behoztak egy olyan személyt, aki kvázi a negyedikben és az ötödikben kap igazán teret. Leo tipródása a hűség és a logikus döntés között irtó érdekes volt, és nagyon tetszett, hogy nemcsak a fegyencek múltjával és személyiségével foglalkoznak a készítők, hanem a kvázi perifériára szorult szereplőkkel is.
Szerintem nyugodt szívvel állíthatom, hogy a sorozat leginkább gyűlölt karaktere (már ami a fegyenceket illeti), az Schillinger, hiszen minden néző találhatott benne valamit, amit igazán gyűlölhetett: ő egy rasszista, beképzelt bunkó, akinek egyetlen öröme, ha manipulálhat és kínozhat másokat. Tobias Beecher az első évadban szenvedett ennek az erőszakos és zsarnoki figura hatalmától, ám kitört belőle, és most meg is találta a bosszú legjobb módját: Schillinger gyerekeit. Ez a szűnni nem akaró gyűlölet azonban egy olyan láncreakciót indít be, amire egyik fél sem számít.
Azt mondtam volna, hogy a harmadik évad segít elsimítani a kialakult feszültséget? Nos, talán az pontosabb lett volna, hogy a korábbiakra olyan nehézsúlyt emel, hogy az szinte eltűnik alatta, ss nincs az a bokszmeccs, humor vagy pillanatnyi öröm, ami ellensúlyozhatná az Ozban történteket. Itt mindenkinek van rossz oldala, és ami jó lehetne, azt majd az idő negatívvá formálja.
A harmadik évad szintén nem cliffhangerrel ér véget, mégis egy olyan pillanattal zárul az utolsó snitt, ami megmutatja, hogy a negyedikben bizony még több vér fog ömleni.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback