Ez a könyv eredetileg nem Patrick Ness műve, az ötlet Siobhan Dowdé, aki súlyos betegsége és korai halála miatt nem tudta befejezni a történetet. A Szólít a szörny tehát már megszületésekor különleges könyv volt, egy olyan együttműködés eredménye, amelyben az egyik író sajnos már nem él. Sosem tudhatjuk meg, milyen lett volna az „eredeti” történet, de azt hiszem, Patrick Ness munkájára nemigen lehet panaszkodni. Az ő érzékeny stílusával, profi technikájával és Jim Kay lenyűgöző illusztrációival kiegészülve a Szólít a szörny méltán díjazott alkotás lett.
A tizenhárom éves Conor édesanyja rákos, haldoklik. A fiú köszöni szépen, nem kér a világ részvétéből, próbál valahogy megküzdeni a helyzettel, de minden éjszaka rémálmok gyötrik. Egy este meglátogatja a Szörny, aki azt állítja, Conor hívta őt magához. Találkozásuknak szabályai is vannak: a Szörny három történetet mesél el Conornak, negyedszerre pedig a fiúnak kell mesélnie, de nem akármiről. El kell mondania az igazat, azt, ami miatt életre hívta a Szörnyet. Conornak nincs választása, belemegy a játékba.
Nagyon sok halálos betegséggel foglalkozó könyv van a piacon, és ezek legtöbbje egy kaptafára készül. Ennek a témának elég konkrét lélektana van, amitől az ilyen típusú irodalom terápiás mivolta miatt nem szokás és nem is érdemes eltérni. Ismerjük a gyász öt fázisát, ismerjük a tehetetlen dühöt és az elengedés fájdalmát – a Szólít a szörny mégis kicsit más. Mágikus realizmus lévén eltávolítja, szimbolikussá teszi az ismert toposzokat, így a történet kikerüli azt a didaktikusságot és klisés jelleget, ami jellemző hibája a haldoklás témáját feldolgozó könyveknek. Ráadásul a szimbolikusság nem hogy tompítaná az érzelmek hatását, de erőteljesebbé, intenzívebbé teszi az élményt, hiszen egyfajta ősi, tudatalatti mélységet ad hozzá a történethez.
A Szólít a szörny másik nagy előnye, hogy nem csak a rákról szól. A történet központjában álló Conor kapcsolati hálója legalább olyan hangsúlyos, mint édesanyja betegsége. A család szerepe különösen érdekes – az egyre inkább elhidegülő apa és az egyre közelebb kerülő nagymama dinamikája Conorral életszagú és egyben megrendítő is. A fiú iskolai kapcsolatrendszere nem kevésbé kidolgozott. Az óhatatlan elszigetelődés anyja betegsége miatt nem csak Conorra van hatással, de osztálytársai, barátai és tanárai viselkedését is megváltoztatja. A Szörny meséiben ezek a tapasztalatok köszönnek vissza, a szereplők Conor életének szereplői – a mesék egyik ősi funkciója a traumák és konfliktusok megélése, feldolgozása, ehhez a hagyományhoz nyúl vissza a könyv.
Patrick Ness stílusa tökéletesen olvad egybe a történettel. Már a Chaos Walking trilógiával kapcsolatban is írtam, mennyire aprólékos Ness, ha érzelmekről van szó. Precízen építi fel a karaktereket, és elképesztően mély, árnyalt lelkivilággal képes ellátni őket. Stílusa teljesen beszippantja az embert, szinte lehetetlen kívül maradni. A Szólít a szörny olyan könyv, amely valóban megérinti az olvasókat, a szó legigazibb értelmében.
Bár főszereplője tizenhárom éves, semmi esetre sem mondanám, hogy a Szólít a szörny csak gyerekeknek, vagy kamaszoknak szól – mindenkinek csak jót tehet, ha elolvassa. Nagyszerű és súlyos történet, lesz min gondolkodni utána. A sikerre való tekintettel film is készül belőle, amelyet 2016-ra ígérnek és nagyszerű szereposztást állítottak össze hozzá – Liam Neeson lesz a Szörny, Sigourney Weaver a nagymama, Conort pedig a hamarosan a Panban debütáló Lewis MacDougall alakítja majd.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
