Csak úgy, mint a történelemben, a Bibliában is számos olyan női alakra lelhetünk, akik élete kifejezetten érdekes, csak a patriarchális világnézet miatt a margóra szorultak. Egy ilyen alak Dina, Jákob lánya, akinek életéből a Lifetime készített egy kétepizódos minisorozatot Anita Diamant azonos című regénye nyomán.
Mikor Jákob (Ian Glen, fiatalon Will Payne) menekülni kényszerül saját törzsétől, amiért elcsalta fivére elsőszülötti jogát, csatlakozik Lábán (Leigh Lawson) törzséhez, ahol első látásra bele is szeret a törzsfő gyönyörű lányába, Ráhelbe (Morena Baccarin, fiatalon Holly Earl). Hamarosan sor is kerül e menyegzőre, csakhogy az ifjú arának az utolsó pillanatban inába száll a bátorsága, és lefátyolozott nővérét, Leát (Minnie Driver, fiatalon Gabrielle Dempsey) küldi maga helyett a szertartásra. Jákob ugyan Leát is szereti a maga módján, de Ráhelt is akarja, ezért a nászéjszaka után kijelenti, hogy miután megcsalatták, csak akkor fog nyugodni, ha feleségül veheti a fiatalabb lányt is, és ágyasnak megkapja még mellé a lányok két szolgálóját, Zilpát (Agni Scott, fiatalon Caitlin Joseph) és Bilhát (Vinette Robinson, fiatalon Leni Zieglmeier) is. Ötjük frigyéből összesen tizenkét fiú, köztük Józseffel (Will Tudor), és egyetlen lány, Dina (Rebecca Ferguson), a történet valódi főszereplője születik, akit négy anya nevel a vörös sátorban, ahová a nők visszavonulnak menstruációjuk idejére, és ahol megszülik gyermekeiket. Ám Dina élete akkor kezdődik csak igazán, amikor apja belefárad apósa durvaságába, és úgy dönt,új földre költözik családjával.
Ez tulajdonképpen lehetett volna egy jó film is, csakhogy valamivel gyakorlatilag már az elején elszúrták – ez pedig nem más, mint a casting. Komolyan mondom, ilyen rossz castinggal már régen nem találkoztam, és az a szép az egészben, hogy igazából egy rosszul megválasztott színész vágja haza a teljes filmet, ez pedig nem más, mint a főszereplő. Mert tisztázzuk: Rebecca Ferguson nem tud egy naiv szűzlány eljátszani, egyrészt azért, mert nem olyan karakter, másrészt pedig azért, mert könyörgöm, nézzenek már rá! Tisztázzuk: a The White Queenben egész jó volt a csaj, mert ott már kétgyerekes özvegyként, érett asszonyként jelent meg, akinek azért mégis volt vonzereje, és Ferguson ezt tudta hitelesen hozni, de Dina, a történet elején egy szende kis szűz, alig húsz éves, és… nem. Egy pillanatig sem voltam képes elfogadni Ferguson játékát, mert egyszerűen bökte a szememet, főleg mivel gyakorlatilag ugyanazt a karaktert hozta, mint a The White Queenben. Emberek, Morena Baccarinról hamarabb elhittem volna, hogy ő Dina, pedig a lány nagynénjét játszotta (szeretném jelezni, hogy Morena Baccarin négy évvel idősebb Rebecca Fergusonnál, de ahogy rájuk néz az ember, ennek inkább az ellenkezőjét hiszi el). Egyetlen egyféleképpen működhetett volna Ferguson a szerepben, ha már ennyire ragaszkodtak hozzá a producerek: a második részben viszonylag gyorsan elég nagyot ugrunk az időben, és ha akkor hozták volna csak be Fergusont, miközben korábban valami fiatalabb színésznő játszotta volna a szerepet, akkor még hihető lett volna a karakter.
De félretéve a borzalmas castingot, sajnos Dina karaktere így sem éppen a legszimpatikusabb, szimplán azért, mert a csaj hülye. Bár alapvetően a jó szándék vezérli, az esetek többségében hagyja magát manipulálni, gondolkodás nélkül beleveti magát a dolgokba, utána meg csodálkozik, hogy megszívja. Olyan dolgok pedig, mint például mikor kvázi rabszolgasorsba kényszerül, de egy barátja felajánlja neki, hogy dolgozzon vele bábaként – mivel amúgy Dina tehetséges bába –, ám ő erre nem hajlandó, mert hogy az „az előző élete”, már csak hab a tortánt. Á, inkább hagyjuk, csak felhúzom magam.
A történetet magát tekintve az az érdekes, hogy bár bibliai alapokon nyugszik, és a karakterek nagy része fel is tűnik a Szentírás lapjain, magát a filmet mégsem nevezném bibliainak. Persze, minimális szinte feltűnik az „Úr”, de például Dina és anyjai pogány szokásokat követnek, és a történet egy elég nagy porciója Egyiptomban játszódik, ahol meg aztán végképp szóba sem kerül ez az egész vallás-dolog. Meg aztán, mivel Dina meséje a Bibliában elég nyúlfarknyi, az írónő jó sokat tett hozzá, hogy kijöjjön belőle egy kerek történet, meg bizonyos dolgokat át is írt, leginkább talán azért, hogy pozitívabb fényben tűntessen fel egyes karaktereket – ami amúgy szerintem rossz lépés volt, mert így viszont az ezen a karakteren állt bosszú alaptalannak érződik.
Amúgy pedig még arra sikerült rádöbbentenie a filmnek, hogy a Biblia tele van ellenszenves karakterekkel. Vagyis annyira nem ismerem az eredeti szöveget, hogy meg tudjam mondani, mennyi negatív jellemvonást kaptak a The Red Tent szereplői hozzá képest, de tény, hogy mind Jákobnak, mind Józsefnek vannak szemét húzásai, a nők alapvető elnyomásáról – tudom, ezen nem lenne szabad meglepődnöm – nem is beszélve. Amúgy viszont érdekes lenne az a női szubkultúra, ami a vörös sátorban zajlik, csak az a baj, hogy erre a film végül nem fektet akkora hangsúlyt, mint azt tehetné.
Ami magát a produkciót illeti, úgy minden – jelmezek, díszletek, stb. – nagyjából a helyén van, de úgy igazán ezeknek sem sikerült lenyűgöznie. A történet ritmusa, a narráció elmegy – bár azért haragszom, hogy Lea és Ráhel nem kapott igazán jó végszót –, és, ha eltekintünk Rebecca Ferguson jeleneteinek első kétharmadától, akkor a színészi játékra sincs igazán panasz.
Viszont nem sikerült lenyűgöznie. Sok helyen fogtam a fejem a karakterek hülyeségei miatt, a szereplőket nem tudtam a szívembe zárni, és mindkét epizódban eljutottam egy pontra, ahol már kezdtem unni az egészet. Egyszer még elment, de maradjunk annyiban, nem sajnálom, hogy nincs több rész.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
