Bár a Leonard Nimoy DNS-es, motoros fizikusos karácsonyi epizód színvonalát nem tudta hozni, azért történtek nagyon aranyos dolgok ebben a részben is.
Miután édesapja az államokban látogat, Raj nem tudja idén megrendezni szokásos karácsonyi vacsoráját – mire Amy rögtön kapva-kap a lehetőségen, és felajánlja, hogy akkor majd ő összehoz egy tradicionális viktoriánus karácsonyt. El is jön a szenteste, de a dolgok koránt sem mennek simán: miközben Amy kínosabbnál kínosabb szokásokkal áll elő, hogy Pennyt és Raj apját szórakoztassa, Sheldon egy bevásárlóközpontba rángatja Bernadette-et, hogy ajándékot vegyen Amynek (mivel így akar bosszút állni barátnőjén, amiért az rákényszeríti, hogy ünnepelje a karácsonyt), Howard, Leonard és Raj pedig az egyetemen szenved, miután véletlen beengedtek egy galambot az izolált, portalan laborba.
A kifejezetten gyenge kezdés után – mikor is kapunk egy teljesen indokolatlan, össznépi kajálást, ami viszont írói szempontból nagyon kényelmes –, az epizód kifejezetten pozitív irányba halad tovább: bár ami kezdetben Amy lakásában zajlik, legjobb esetben is csak kínos – bár érdekes, hogy végre személyesen is találkozunk Raj apjával, akkor is, ha poénjai lehetnének erősebbek is –, Penny pedig ismételten elég irritáló, de Sheldon és a srácok szálai egészen jó.
Bevallom, ami Leonardékkal történik, én azt nem a karácsonyi részbe raktam volna, de ez nem von le a történetszál értékéből. Jó volt, ahogy csipkelődtek, szapulták egymást, miközben próbálták megoldani a helyzetet – remek volt a ritmus –, a konfliktus megoldása pedig nagyon csattanósra, nagyon a srácokra jellemzőre sikerült. Viszont egy elég nagy bakit benne felejtettek az alkotók: egy ponton Howard kifakad, hogy Leonard csak azért pikkel rá, mert Raj megjelenése előtt ők voltak egymás legjobb barátai – ezzel csak a baj, hogy még anno azt hiszem a harmadik évad flashbackes részében úgy mutatták be a banda kialakulását, hogy Raj és Howard egyszerre haverkodott össze Leonarddel, vagyis jelen esetben az írók nem voltak tisztában azzal mit is alkottak pár évvel ezelőtt.
Az epizód legerősebb komponense azonban – szokás szerint – Sheldon volt. Furcsa gondolatmenete tökéletesen illett a karakterhez – bosszúból vesz ajándékot, hogy Amy majd rosszul érezze magát, amiért nem viszonozza a gesztust –, és bár kiszámítható volt a történetszál vége, azért még nagyon édes volt. Főleg az a jelenet, amikor Sheldon teljesen átszellemülten sorolta, mit is szeret Amyben – itt látszik csak igazán az, hogy bármennyire is kattant a drága, és általában teljesen képtelen arra, hogy kimutassa az érzelmeit, őszintén szereti Amyt. De tényleg. Nagyon.
Szóval adott egy elég gyenge, viszont nagyon is kényelmes kezdés, ami után egyre erősödő jeleneteket kapunk, az epizód pedig egy extra cuki szcénában kulminál. Összességében, bár a második szezon karácsonyi részének színvonalát nem éri el, azért az alkotók nagyon is kitettek magukért.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.