Oldal kiválasztása

A Reign próbál nagyon jó lenni, csak éppen nem nagyon akar összejönni neki.

reign2.10_3

Az eheti epizód gyakorlatilag a múltkori levezetése: Francis próbálja előkeríteni az előző esti támadókat, mindezt úgy, hogy ne derüljön ki, mit is tettek, ám közben kezd túl messzire menni, és igyekezete kegyetlenségbe csap át. Mary bár próbálja tartani magát, teljesen összetört, elveszett, ám egyben bosszúszomjas, amihez Condétól kér segítséget. Catherine-t tovább kínozzák ikreinek szellemei, akik nyomására mindent megtesz, hogy eltávolítsa Claude-ot a kastélyból. Greer könyörög Castleroynak, hogy fordítson hátat a protestánsoknak, mert bár a férfi ártatlan, hite miatt ő is gyanúba keveredik.

Az a nagy harci helyzet, hogy ez a sorozat most annyira epic és drámai akar lenni, hogy a végeredmény mindössze egy nyögvenyelős, túlerőltetett történet, felejthető cselekménnyel, túldramatizált jelenetekkel, és normális kommunikációra képtelen karakterekkel. De nézzük csak pontról pontra.

reign2.10_4

Mostanra kezdem elveszíteni a fonalat, hogy akkor most protestáns fronton ki is kavarja a végterméket. Ennek két oka lehet: vagy tényleg kibogozhatatlan, hogy ki áll a dolgok hátterében, vagy nagyon is kibogozható, csak éppen a körítés nem elég lebilincselő ahhoz, hogy le tudjanak kötni vele. Én mind a két verziót el tudom képzelni. Ami Castleroyt illeti, sajnálom, ami vele történt, de nem egészen értem, miért nem lehetett ezt „okosba” megoldani – például úgy, hogy Greer odamegy Francishoz, és elmagyarázza neki, mi történt. Valamiért úgy érzem, mindez csak azért kellett, hogy Castleroy egy időre kikerüljön a képből, és visszahozhassák Leith-t, mert kell a szerelmi dráma…

Ami Mary és Francis helyzetét illeti, egyfelől tetszett, hogy ilyen elszántak voltak, másfelől viszont durva túlzásokba estek – főleg Mary a kunyhóban. Persze, értem én a benne dúló bosszúvágyat, de akkor is, úgy érzem, hogy ezzel nem ért el semmit azon kívül, hogy bemocskolta a lelkét. A karakterek közti vacak kommunikációból adódó és egyre csak szélesedő szakadék viszont már kezd nagyon zavarni – mégis, mi problémájuk van az íróknak egy jól funkcionáló, egymást segítő párral, akik képesek megoldani a problémáikat?

reign2.10_1

Catherine szálát is egyre kevésbé értem. Egyfelől nekem túl egyértelmű az, hogy anno Claude ölte meg volna a kicsiket – nagyon ezt akarják lenyomni a torkunkon, és pont ezért tűnik átejtésnek, szóval szerintem itt még lesz valami. Másfelől pedig az íróbanda igazán eldönthetné már, hogy mennyire akar belefolyni a természetfelettibe. Mert az előző évadban is ez volt, hogy most ki/mi is a Sötétség, vártuk a nagy szörnyet, aztán jött egy férfi, akivel Bash fél perc alatt végzett. Most is az van, hogy adottak ezek a szellemek, akikről egyik pillanatban még elhisszük, hogy látomások (de Catherine-nek amúgy miért lennének hirtelen ilyen látomásai?), a következőben meg már azt sulykolják belénk, hogy valódi szellemek. Az pedig, hogy most visszahozták Henryt… Hát, kövezzetek meg, nekem nem tetszett – egyszerűen azért, mert nem látom értelmét azon kívül, hogy vissza lehetett miatta hívni Alan Van Sprangot, meg hogy így be tudtak rakni egy kvázi indokolatlan szexjelenetet. Persze, ki tudja még, mit hoz a jövő, lehet, hogy ennek a lépésnek még lesz értelme a továbbiakban.

Igazából az egyetlen csavar, amire felkaptam a fejemet, hogy na, ez jó, az Condéhoz kapcsolódik. Nem mondom el, hogy miről van szó, maradjunk csak annyiban, hogy hoppá, erre aztán tényleg nem számítottam – és ráadásul ez még egy okos lépés is volt, méghozzá olyan, amiből érdemleges történetet lehet majd szőni az évad második felében. Ami viszont Condé levelét illeti az előző epizódból… Most komolyan, meglepett ez bárkit is?

reign2.10_2

Szóval érzem én az igyekezetet, csak hát jön vele az izzadságszag is. Nagyon próbálkoznak az írók, aminek sajnos nem egy jól összeszedetett, koherens történet a végeredménye, hanem valami katyvasz, ahol mindenki szív, és ahol a néző megbotlik a logikai buktatókban és a történet szövetén lévő lyukakban. Lehet, egy kicsit vissza kéne venni a tempóból, egy kicsit leülni, egy kicsit hagyni, hadd sodorja őket a sztori árja, és valami friss, tiszta konfliktusba kezdeni – jelzem, az előző évadban ez bejött.

Szerző

Orlissa
Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.