Nem vagyok sem rajongója, sem szakértője a háborús filmeknek, de mint minden műfajnak, ennek sem szoktam nemet mondani, és mivel környezetemben annyian dicsérték Brad Pitt legújabb filmjét, hát miért is ne akarnám látni?
Hőseink a második világháborúban harcolnak, német földön, amerikai Sherman tankkal, miközben az ellenséges náci Tigris tank egymagában felér három amerikaival. Don Collier őrmester (Brad Pitt) elvesztette legjobb tüzelőjét, miközben a Harag (Fury) nevű járműve is lerobbant, még szerencse, hogy bajtársai között van egy ügyes kezű, ám kissé bunkó szerelő is. Grady (Jon Bernthal) sikeresen meg is javítja a gépet, így a sofőr, Gordo (Michael Pena) el is indul a bázisra, hogy végre mindenki lepihenjen egy kicsit, illetve megkapják az újabb utasításokat is. Viszik elhunyt társukat, akire Káplán (Shia LaBeouf) vigyáz, és imádkozik a lelkéért. A táborba megérkezvén új parancsot, illetve egy újoncot kapnak. Norman (Logan Lerman) teljesen alkalmatlan harcászati feladatokra, nem tud lőni, nincs a szívében kegyetlenség, és inkább hisz az emberek jóságában, mint meglássa bennük a rosszat. De mivel Collier ezt nem tűrheti, ezért komoly feladatok elé állítja a fiút, akinek közben a háború fojtogató erejével is meg kell küzdenie. A háború pedig nem várja meg, míg az ember felkészül rá, csak egyszerűen lecsap.
Sok szempontból kiváló alkotás a Harag, viszont a készítők némely helyen képtelenek voltak levetkőzni a háború adta szokásos kliséket. Először is a szereplők a szokásos vázlatszerű alakok, akik minden hasonló moziban megtalálhatóak, a kötelező fiatal tiszt versus harcedzett alacsonyabb rangú öreg róka konfliktus is felbukkan, a teátrális és teljesen felesleges lövöldözésekről és robbantgatásokról már nem is beszélve. De a film legnagyobb hibája, hogy maga sem tudja eldönteni, hogy most a realitás talajáról elrugaszkodott mozi legyen, vagy inkább egy ízig-vérig feszült és kellően korhű produkció.
Don Collier őrmester, mint a szemétkedő, de megértő vezető egyszerűen hiteltelen, a karaktert alakító Brad Pitt pedig képtelen volt ezt színészi játékával feloldani. Nem volt olyan megmozdulása vagy jelenete, amiben elhittem volna neki azt a vezetői kvalitást, amit Gordo és Káplán emlegetett. A karakter nem sokat beszélt, de amikor kinyitotta a száját is azt kívántam bár csak ne tette volna, mert egyszerűen lerítt, hogy ez egy megkonstruált, és az életben nem helytálló mondatok – hahó, emberek így nem beszélnek! Ugyanakkor volt néhány olyan pillanat is – gondolok itt a reggelire vagy az SS tiszt meggyilkolására –, ami kellően árnyalta a karaktert, erre viszont nem mentek rá az alkotók, pedig hely és idő bőven lett volna rá, például ha megrövidítik az egyik totál felesleges harci jelenetet.
Collier kvázi ellenpárja Norman, a fiú, aki belecsöppent egy olyan háborúba, amit nem ért, nem akar hozzáidomulni, és nem akar esztelen gyilkoló géppé válni. Norman a film valódi főszereplője, az írók leginkább az ő jellemfejlődésére tették a hangsúlyt, ez pedig remek, de szerintem simán belefért volna a többieké is. Norman jelenetről-jelenetre válik azzá az öreg veteránná, akivé nem akar válni, ugyanakkor mégis megmarad benne valami kezdeti naivitás, és ez a kettősség kényelmesen megfér egymás mellett, és abszolúte nem válik ellentmondásossá tőle a szereplő.
Grady, mint a durva és erőszakos katonák mintapéldánya bukkan fel a filmben, ugyanakkor egy apró párbeszéd erejéig látszik rajta, hogy nem feltétlenül ez az egy oldala van a karakternek. Jon Bernthal már a Walking Deadben is bunkó alakot játszott, szóval ez itt sem okozott neki nehézséget. Káplán hívő emberként nehezen tudja összeegyeztetni hitét és cselekedeteit, és egy igen érdekes vitát folytat le Collierrel – és megint előkerül a szokásos hiba, mert itt vannak ezek a baromi erős ötletek, jellemek, mégsem kezdenek velük semmit az alkotók. Shia ugyan a film elején kissé túljátszotta szerepét azokkal a folyton könnyes szemekkel, de szépen belejött a karakterbe, és adott neki egy érdekes ívet is, amit szívesen elnéztem volna még – csak ismételni tudom önmagamat, nem kellett volna annyi harci jelenet, és akkor lett volna idő ezekre!
Bár az alkotók az utolsó nagy harci jelenetet szánták a film tetőpontjának, az mégis annyira laposra, klisésre és kiszámíthatóvá sikeredett, hogy azzal hazavágta az egész film addig baromi ügyesen építkező vonalát. Így válik a Harag legerősebb és legszínvonalasabb szcénájává a reggeli a két német hölggyel. Collier és Norman epikus pillanatai azok az órák, amiket ott töltöttek, és míg én is (ahogy szerintem mindenki) egy erőszakolós jelenetet vártunk, addig sokkal összetettebb és komolyabb perceket kaptunk, ami képes volt úgy láttatni a karaktereket, ahogy kellett. Még Pitt megmozdulásai, beszéde is a helyén volt – bár a félmeztelen jelenetet kicsit indokolatlannak éreztem –, mikor elővette csomagja tartalmát szerintem elállt a lélegzetem, és amit Normannak mondott a lányról valójában csak blöff volt, de egy pillanatra szerintem ő is elgondolkozott azon, hogy megteszi. Az utána bekövetkezett tragédia indította el igazán Norman karakterfejlődését, sokkal inkább, mint Collier korábbi kényszerítése.
A Harag egy igazi műremek lehetett volna, ha elhagyják a szokásos háborús kliséket, megfelezik a túlhúzott harci jeleneteket, és az epikusnak szánt finálét kiszedik, de mivel ezek megmaradtak, így én is csak egy erős közepesre tudom értékelni. Talán ez a film végre elindít egy olyan történelmi filmes szálat, ami már sokkal összetettebb és érdekesebb, ugyanakkor valósághűbb mozikat mutat be, mert szükség van rájuk.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback