Az első évad iszonyú kemény tempót diktált és egy hihetetlenül feszült végjátékot teremtett, amire a második évad rátesz egy lapáttal. Az erőszak tovább tetőzik a börtönben, a kapcsolati rendszerek még inkább elmélyülnek, illetve bonyolódnak, és bizony több szereplőtől is búcsút kell vennünk.
Said (Eammon Walker) vezetésével Smaragdváros lakói fellázadtak, elbarikádozták magukat, és túszokat is ejtettek: Diane (Edie Falco) és Mukada atya (BD Wong) élete veszélyben forog, de mivel Said ellenez minden erőszakot, ezért a lehető legbékésebben és legnyugodtabban kívánja végrehajtani ezt a nem mindennapi „demonstrációt”. Megbeszélik vezetést és kiosztják a klikkek között, így kap hatalmat többek között Miguel (Kirk Acevedo), Adebisi (Adewale Akinnuoye-Agbaje), és Ryan (Dean Winters) – utóbbiban az az érdekes, hogy valójában semmiféle valódi és erős csoport nem áll mögötte. Tim (Terry Kinney) mint a részleg vezetője, és Glenn (Ernie Hudson) mint a börtön igazgatója mindent megtesz a túszok biztonságos megmentésének érdekében, ám ebben gátolja őket Devlin kormányzó (Zeljko Ivanek) vaskalapos és akarnok döntése.
A tragédia után a börtön ezen része hosszú lezárás alá kerül, a rabokat pedig az általános részlegbe helyezik át. Itt viszont Tobias (Lee Tergesen) újabb atrocitás áldozatává válik, de a férfi mégiscsak tanult valamit Schillinger (J.K. Simmons) kezei alatt, és nem hagyja annyiban a dolgot. Devlin kormányzó szeretné bezáratni Tim Smaragdvárosát, és a föld alá süllyeszteni a különleges rehabilitációs program minden részletét, ehhez azonban szüksége van egy talpnyaló vizsgálóbizottságra, ám rövid úton kiderül, hogy nem mindenki szeret úgy ugrálni, ahogy ez a nagyhatalmú ember fütyül.
Visszatérvén Smaragdvárosba Tim új szabályokat vezet be, a részlegre kerül Nino Schibetta (Tony Musante), az olaszok új vezére, aki meg akarja találni apja gyilkosait, Ryan szervezetét megtámadja egy rejtélyes és durva betegség, valamint új iskolai programot szerveznek, melynek lényege, hogy a rabok érettségit és egyéb képesítéseket szerezzenek. Mindeközben az igazgató lányát megerőszakolják, és Alvarez ismeri is a tettes kilétét, ám nem hajlandó elárulni. Egy új elítélt is érkezik OZ-ba, Keller (Christopher Meloni), aki úgy felforgatja az állóvizet, mint Ryan szokta – nem hiába jön ki olyan jól egymással a két férfi.
Az egyik legérdekesebb motívumnak tartom a sorozatban, hogy az egyetlen személy, aki képes megérteni és felfogni Tim McManus nagyratörő álmát az újfajta börtönrendszerrel, az az a férfi, aki el akarja pusztítani. Kareem Said pontosan érti, hogy Tim mit akar ezzel elérni, ám úgy véli, hogy minden börtön rossz, és a teljes igazságszolgáltatási rendszerrel van probléma – ugyanakkor ez a leggyűlöltebb fele Said jellemének, ugyanis minden kérdésből rasszizmust fabrikál. De pontosan ezért is szeretem ezt a sorozatot, mert minden szereplőnek, még a legjelentéktelenebbeknek is van árnyoldala, viszont van bennük valami jó és igazi is.
A leginkább „mellékes” karakter Bob Rebadow (George Morfogen), aki szinte mindenhol jelen van, és különleges adottsága révén képes beszélgetni Istennel – de hogy valóban vele beszél-e vagy csak ennyire jól informált mindenről és mindenkiről az a sorozat egyik nagy rejtélye, de ez nem is baj, kellenek a rejtélyek. Bob múltja önmagában is lenyűgöző: a férfi, aki az esküvője előtt kerül börtönbe, az állam utoljára kivégzett embere, akit még a halál sem mert elragadni magával.
Tobias komoly jellemfejlődésen ment keresztül az utóbbi hónapokban (a sorozatban egyáltalán nem jelzik az idő múlását, ez néha jó, néha rossz), így a korábban félszeg férfi, aki az italozás után rászokott a drogra, és akit egy nálánál hatalmasabb ember zaklatott, erőszakolt meg és kényszerített olyan dolgokra, amit még leírni is nehezen tudok – igen, ilyenkor még én is eltakartam a képernyőt – végre kiáll önmagáért. Tobias jellembeli változása, személyiségének különböző rétegei kerülnek felszínre a Smaragdvárosban eltöltött idő alatt.
Nem győzőm dicsérni a sorozat váratlan fordulatait, mert nem minden esetben úgy végződik egy adott epizód, ahogy azt várnánk, néha hajtűkanyarokat vesz vagy visszafordul önmagába, de azt garantálom, hogy ezt mindig izgalmas formában, kemény képekkel és őszinte stílusban teszi.
A második évad abszolút nyerő húzása az új karakter, Keller behozatala és az ő bonyolult és titkokkal teli viszonyrendszere Tobiasszal, illetve összejátszása Ryannel – aki átment egy kisebb identitásválságon is, és ekkor jött a segítség, amit ő nem viszonzott túl kellemesen. Ha azt hitte bárki is, hogy nem lehet magasabbra emelni a sorozat színvonalát, akkor elárulom, mind tévedtünk, mert lehet, és hovatovább a többi évad még inkább emeli.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback