A 1408 eredetileg novella, így jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon elég muníciót tartalmaz-e egy teljes játékfilm kitöltéséhez. A válasz meglepő módon: igen. Talán vannak hibái, de a 1408 kétségtelenül a minőségi és szórakoztató King-adaptációk közé tartozik.
Mike Enslin (John Cusack) amolyan „oknyomozó író”, aki, szkeptikus létére, azzal foglalkozik, hogy kísértetjárta helyekre látogat, és megpróbálja megtapasztalni a természetfelettit, majd élményeiből közepes minőségű beszámolókat ír. Egyszer kap egy képeslapot a New York-i Dolphin Hoteltől, amin csak ennyi áll: „Ne menj be a 1408-asba.” Egy ilyen üzenet után egy dolgot lehet tenni: bemenni a 1408-asba.
A film legnagyobb erénye az építkezés. Ahhoz képest, hogy Enslin a játékidő nagy részét a hotelszobában tölti, lassan és megfontoltan bontakozik ki a karaktere. Persze vannak a múltjára utaló momentumok korábban is, mint például első könyvének feltűnése, és az első pár jelenetből egyértelmű, hogy egy kiégett, megkeseredett emberről van szó (a jellemző író archetípus Kingnél), története részleteire azonban csak később derül fény. Az aprólékosság gyönyörű megoldásokat eredményez – villanásnyi hangulatok, események, amikből lassan felépül Enslin életének története.
A kiváló építkezés a horror vonalra is igaz. A szoba szép lassan csinálja ki Enslint, először csak csokival és összehajtogatott vécépapírral, aztán egyre durvább illúziók következnek. A növekvő klausztrofóbia abszolút érezhető. A film jól játszik az érzékelésünkkel – van például egy rész, ahol Enslin bemászik a szellőzőbe, ami annyival rosszabb, szűkebb, mint a szoba, hogy vele együtt fellélegzünk, amikor visszajut a 1408-asba, holott pont onnan próbált menekülni.
Kis spolier következik:
Az egyetlen gyengébb rész akkor van, amikor Enslin azt hiszi, kijutott a szobából. A film eljátszik azzal, a Kingre egyébként elég jellemző, gondolattal, hogy az egészet csak pillanatnyi őrületében, vagy halál közeli élménye miatt hallucinálta. Bár végül kiderül, hogy mindez csak a szoba trükkje, valahogy nem üt akkorát, amekkorát kellene, sőt, teljesen semlegesíti azt a jól felépített klausztrofóbiát. Innentől már kevésbé nyomasztó, mint inkább szívszorító jelenetek következnek.
(Spoiler vége.)
Ami miatt minden hibától el tudunk tekinteni, az a nagyszerű színészi játék. Samuel L. Jackson, mint a Dolphin igazgatója egyszerre sikkes és hátborzongató, tökéletesen megadja az alaphangot. A filmnek van egy alternatív befejezése, ahol a végén is kap szerepet – annyira passzol mindkét verzió, hogy nem is tudnék választani. És persze az egész filmet John Cusack viszi a hátán, hiszen hosszú ideig teljesen egyedül van a képernyőn. Már megszokhattuk őt, mint a King (és más) filmek kiégett főhősét, és ha pályája kicsit egysíkú is ilyen szempontból, az biztos, hogy ezt a karaktert profin hozza.
Itt a végén be kell vallanom, a 1408-as az egyik kedvenc King filmem. Mint azt már A rózsa vérénél írtam, különösen szeretem az elátkozott helyeket, és ennek a hotelszobának a hangulata megint csak nagyon megkapó volt számomra. Szinte sajnáltam, amikor el kellett hagyni. Emellett a film lélektani vonala is roppant erős, akár könnyfakasztó, ezért igazán érdemes megnézni.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
