Az HBO börtönös sorozatát méltánytalanul mellőzi mindenki, nemcsak a nézők nem ismerik, hanem a szakma sem ismerte el az OZ-t – talán nem számítottak ilyen fokú nyersességre és kendőzetlenségre. Biztos vagyok benne, ha a show most futna a képernyőkön, akkor díjeső fogadná minden évben, és legalább annyira ez folyna a csapból, mint a Walking Dead vagy a Game of Thrones.
Emerald City, vagyis Smaragdváros, ez volt Tim McManus (Terry Kinney) álma, ami nem kisebb célt tűzött ki, mint a legveszélyesebb bűnözők átnevelését, és visszahelyezését a társadalomba, hogy ott már hasznos állampolgárokként és ne bűnözőként éljenek. Smaragd Város OZ-ban található, vagyis az Oswald Megyei Büntetés Végrehajtási Intézet, melynek élén Leon Glynn (Ernie Hudson) áll, és aki különleges felhatalmazást, kvázi szabad kezet adott Timnek, hogy irányítsa az ő saját kis világát. Smaragdvárosban különleges szabályok uralkodnak: nincs szex, nincs drog, az őrök 24 órában figyelnek, mindenki feltakarít maga után, és dolgozniuk is kell a mosodában, konyhán, a betegszobában. Az elítéltek lelki egészségét segíti elő Peter Marie nővér (Rita Moreno), és Ray Mukada atya (BD Wong).
Smaragdvároson belül egy mini társadalmat hozott létre McManus: vannak feketék, latinok, árják, iszlámhívők, olaszok, motorosok… A cél az, hogy mindenki kellően jól érezze magát, tanuljanak, és dolgozzanak, megtanulván egy bizonyos fokú rendet és szabályosságot, hogy talán, mikor kikerülnek a börtönből, jobb emberek lehessenek, mint mikor odakerültek. Ez az eszménykép hajtja Timet, és ennek rendelte alá házasságát és szinte az egész életét.
A börtön belüli viszonyrendszer igen összetett és komplikált, a csoportok feje sokszor változik, de azért vannak állandó elemek is: Augustus Hill (Harold Perinneau) egy kerekes székes fogoly, aki megölt egy rendőrt, és mindent megtesz, hogy elkerülje a feketék klikkjét. Simon Adebisi (Adewale Akinnuoye-Agbaje) a feketék vezetője, és a legnagyobb drogterjesztő és használó a börtönben. Ryan O’Reily (Dean Winters), aki ír lévén nem tartozik egyik csoporthoz sem, ám sikerül mindig úgy kevernie a szart, hogy a benti élet neki kedvezzen. Kareem Said (Eammon Walker) a Korán követőinek vezetője, aki békepárti, és megrögzötten gyűlöli a fennálló politikai rendszert. Miguel Alvarez (Kirk Acevedo), aki a latinokhoz tartozik, a legszeszélyesebb és legkiszámíthatatlanabb rabok egyike, és terhes barátnőjével együtt csukták le. Vern Schillinger (J. K. Simmons) az árják vezére, aki egy feketét vert halálra, és szívesen használja úgy az embereket, mintha csak bábuk lennének egy sakktáblán. Tobias Beecher (Lee Tergesen), korábban jól menő ügyvédként dolgozott, ám ittas állapotban halálra gázolt egy kislányt – neki a legnehezebb, hiszen ő nem az utcáról jött, így nincs is meg a kellő tapasztalata, hogy ellavírozzon a börtönbeli élet buktatói és csapdái között, ezt pedig egyesek szívesen ki is használják.
Nehéz nem szuperlatívuszokban beszélni erről a sorozatról, mert egy olyan éles és kemény hangot üt meg mind dráma, mint társadalomkritika szinten, hogy az az egekig emeli a sorozatot. Az OZ introja már korhatáros, mert ott aztán szó szerint minden van: gyilkosság, erőszak, verekedés, drogozás, bántalmazás… ez előre is vetíti, hogy mi is várja majd a nézőt a sorozatban. OZ-ban az élet kegyetlen, itt bizony sokan halnak meg, igencsak változatos módon, kemény jeleneteket láthatunk emberi jellemekről, akik mind olyan komplexitást mutatnak, ami igazi írói bravúr – egyszerűen nem tudok kiemelni olyan szereplőt, aki nem változott volna az évek alatt, és ez így tökéletes.
Augustus Hill narrálása mellett élvezhetjük a sorozatot, és minden egyes epizód egy különleges téma köré épül fel: szeretet, bűnhődés, halál, megbocsátás. Ezekre a készítők nem adhatnak választ – hogyan is tudnának? – de bemutatják azokat az aspektusokat, rétegeket, amik segíthetnek megérteni ezeket a megfoghatatlan fogalmakat. Ezek a fogalmak pedig irányt mutatnak az adott epizód történésére, hiszen miképpen is lehetne jobban bemutatni a bűntudatot, mint egy bűnös tetteinek tükrében?
Tobias Beecher első börtönbéli napján csöppenünk bele Smaragdváros életébe, és ahogy Beecher, úgy mi is lassan, de biztosan megértjük a fennálló bonyolult és törékeny status quot, amit egyetlen egy hiba, beszólás, vagy egy pofon is teljesen átírhat. Ugyanakkor nemcsak a belső gondokkal kell megküzdenie a sorozatbeli szereplőknek, hanem a külsőkkel is: az állam kormányzója több, az elítéltek számára is hátrányt okozó intézkedést és pénzbeli elvonást eszközöl, ami komoly befolyással van mindenki életére.
Nehéz kiemelni egy-egy szereplőt a sok közül, hiszen nemcsak a karakterek vannak pazarul megírva, hanem a színészek is egy olyan pluszt tesznek hozzá, amivel igen magasra teszik a lécet – talán a Lostban volt ennyi szereplő, és bonyolult kapcsolati háló, bár ott a történettel voltak azért gondok. Ryan O’Reily, az ír keménygyerek, aki mindig több lépéssel a többiek előtt jár, és pontosan tudja, hogy kinek mit kell mondani ahhoz, hogy az neki kedvezzen. Ray Mukada atya a tisztaság mintaképe, ám az ő jelleme sem mentes olykor a haragtól és a bosszútól – és pont ez az, amit ennyire szeretek benne, hogy ennyire összetett jellem.
Mindig mondom, hogy nem a romantikus sorozatokban vagy a szitkomokban kell keresni az erős és egyedi női jellemeket, hanem az ilyen „kemény” társaikban. Csakúgy, mint a Sons of Anarchyban, az OZ-ban is erős, független és nőies nőalakok vannak. Peter Marie nővér egyszerre apáca, pszichológus és nő, és annak ellenére, hogy nem egy megtermett alkat, mégis minden börtönbéli tiszteli, mert kivívta ezt jellemével. Dr. Gloria Nathan (Lauren Vélez) a börtön kórházi részlegének vezetője, aki igazi gyógyítói mentalitással van megáldva, és olyan törődéssel és szeretettel fordul páciensei felé, mintha azok nem is elvetemült gazemberek lennének – és itt a csavar, mert a legmélyén mindegyik elítéltben van valami jó is, és ezt próbálja meg MacManus programján át előhozni.
Nem mindenkinek ajánlom a sorozatot, mert iszonyú kemény, brutális és durva – akadtak olyan jelentek, amiknél még én is elfordítottam a fejemet –, de annak, akinek ez nem gond, az mindenképpen kezdje el az OZ-t, mert olyan tapasztalattal fog rendelkezni utána, ami könnyítheti életét, és segíthet eligazodni a mindennapi életben – mert ez a sorozat a mostani társadalmak levetített és mikroszkóp alá helyezett élete.
Welcome to OZ!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback