A címet látva eléggé fellelkesültem – mert, lássuk be, az, hogy Operation Beifong tényleg menő –, magának a résznek azonban, sajnos, nem sikerült lenyűgöznie.
Lin, Opal és Bolin Zaofuba megy, hogy kiszabadítsák Sut és családját Kuvira fogságából. Odaérve viszont azzal kell szembesülniük, hogy szeretteiket egy másik helyre szállították – szerencsére azonban megjelenik Toph, hogy segítsen nekik küldetésükben. A bázison, ahol Suékat fogva tartják, Baatar Jr. és Zhu Li a szellemsugáron dolgozik, ám minden egyes próbaüzemnél valami balul sül el – pedig szorítja őket az idő, hiszen másnapra várják Kuvirát, hogy a nagy egyesítő megszemlélje, mit is tud a fegyver. Eközben Köztársaság Városban a vezetők azon tanakodnak, miképp is készüljenek fel Kuvira várható támadására: Raiko mindenképpen saját fegyvert akar, Asami és Varrick új gépek terveivel áll elő, Wu felveti, hogy evakuálják a várost, Korra pedig felajánlja, hogy megpróbál beszélni a szellemekkel, hátha azok segítenek megvédeni a várost.
Az a baj, hogy nem is igazán tudom, mit mondhatnék erről az epizódról, mert a szememben a sorozat elért arra a pontra, ahol még nem olyan rossz, hogy kiakadjak rajta, de nem is elég jó ahhoz, hogy bármiféle érzelmi reakciót is kicsikarjon belőlem – és sajnos ez a legrosszabb kapcsolat, amit egy sorozattal ki lehet alakítani.
Szóval… Lassan és többé-kevésbé biztosan haladunk a finálé felé, csak éppen nem értem, hogy miért és hogyan. Elméletileg Kuvira győzött – összejött neki az, amit akart, egyesítette a Föld Királyságát/Birodalmát. Úgyhogy nem értem, minek most neki ez a fegyver, és – kis spoiler alert, bár nem meglepő – miért akarja megtámadni Köztársaság Várost. Az Avatarban és a Korrában már találkoztunk jó néhány remekül megírt és hátborzongató gonosszal, akiket olyan cél vezérelt, ami tökéletesen érthető volt. Kuvira viszont olyan… pff. Igazából nem értem, mit akar, és hogy mindezt miért akarja (igaz, ugyanez elmondható Grant Wardról is, de az ő esetében érzem, hogy az írók pontosan tudják, mihez akarnak kezdeni vele, és erre utaló jeleket is hagynak a jeleneteiben, míg Kuviránál inkább az jön le, hogy na, gyerekek, kell valami főgonosz, aki beindítja a történetet). Szóval nem tudom, mégis miféle végkifejletre számítsak, de attól tartok, rosszul járok, ha epicben reménykedek.
Amúgy pedig én vagyok az egyetlen, akinek elege van a „deus ex Toph”-ból? Ugyanis az öreglány megjelenése ismételten eléggé hirtelen volt, mintha az írók 1, nagyon meg akarták volna oldani a helyzetet, és 2, nagyon be akarták volna hozni Toph-ot. Csak hát így a végeredmény – legalábbis nekem – elég erőltetett lett. Meg aztán még az is bajom a karakterrel, hogy teljesen úgy viselkedik, mint tizenkét éves korában – semmi, de semmiféle jellemfejlődést nem mutat, ami több, mit hihetetlen. És nem mellesleg idegesítő is.
Ami viszont tetszett, az a szellemek válasza Korra kérésére: végre van valaki, aki gondolkodik ebben a sorozatban! A szellemek érvei teljesen érthetők és logikusak, és teszik mindezt úgy, hogy Korra nézőpontjával is tökéletesen tudunk szimpatizálni. Talán ez ennek az évadnak az egyetlen olyan vonulata ezen a ponton, amivel tökéletesen egyet tudok érteni, és úgy érzem, hogy van benne ráció és potenciál. Ebben egyedül látok valami reményt egy jó kis fináléra.
De ezeken felül… Hát, több kicsi sebből is vérzett az epizód. Bolinnál már megint átestek a ló túloldalára, mikor viccessé akarták tenni. A jelenetek Lin, Su és Toph közt el lettek bagatelizálva. Amikor Zhu Li és Kuvira szembekerült – na, az szimplán amatőr volt. Úgy értem… áh, hagyjuk. Viszont a Kuvira és Su közti közelharc nagyon szép lett, az instant tészta pedig jó kis slusszpoén volt.
Mindent egybevetve… Hát, maradjunk annyiban, hogy kezdek belefáradni ebbe a sorozatba. Már nem idegeskedem rajta, de nem is okoznak örömet az új epizódok. Még három rész van a „nagy” fináléig, és bár egyes vonalakon van potenciál, összességében fogalmam sincs, mégis mire készülnek az alkotók.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
