Az első film nekem pozitív élmény volt, így örömmel vettem, hogy elkészült a folytatás is, ám az, ami olyan jól működött az első részben, már nem ment annyira jól a másodikban. Hogy lehet egy ígéretes kezdetet, lapos és klisés ötletekkel elrontani? A visszatérés Salamon kincséhez pontosan megmutatja.
Flynn Carsen (Noah Wyle) ősi egyiptomi tekercs birtokába jut, amin különös jegy díszeleg, Judson (Bob Newhart) segítségével rájön, hogy az nem más, mint a híres Salamon király pecsétje. A mítosz szerint a neves uralkodó labirintusban rejtette el minden kincsét, és gyűjteménye legféltettebb darabját is, a kulcsot, melynek birtokában bárki az alvilág ura lehet. Flynnek kell előbb megtalálnia az utat a labirintushoz, különben a neves ereklye rossz kezekbe kerülhet. Új küldetéséhez új segítség dukál, és Emilyvel (Gabrielle Anwar) ketten igyekeznek a labirintushoz, ahol olyan rejtély megoldására is rábukkannak, amire senki – még Flynn sem számított. Vajon egy könyvtáros képes megbirkózni ekkora feladattal?
Míg A Szent lándzsa küldetés frissessége és humora elfeledtette velünk az apró hibáit, addig ez folytatásának már nem sikerült. Az alkotók ugyanis fogták a korábbi történetet és szinte egy az egyben lemásolták, csak kicserélték bene a kegytárgyat, a női szereplőt, és tettek bele egy sablonos és zavaró csavart Flynn múltjából. Szörnyű látni, hogy ahelyett, hogy a folytatás magasabb szintre emelte volna a történetet, inkább a sárba lökte – nemkülönben igaz ez a harmadik filmre is, amit Stana Katic szereplése ment meg.
Flynn Carsen a múltkori kaland óta szinte semmilyen jellemfejlődést sem mutatott, pedig a lándzsa utáni hajsza is jóval korábban történt, mint Salamon labirintusának kutatása. Ráadásul az egész okfejtése nem volt meggyőző, mindig azt éreztem, hogy sántít valahol a története, pedig a korábbi műben pont az nyújtotta az élvezeti értéket, hogy bár tudtam, sok sületlenséget mond, mégis képes volt azt logikusan, kellő meggyőződéssel előadni. Noah Wyle hozta a neki kirótt szerepet, bár gyanítom nem volt benne semmi élvezetes, inkább csak rutinmunka.
A másik nagy hibája a filmnek, hogy lecserélték benne az okos és kemény Sonyát, vagyis Nicole Noont, a bájoskodó és cseppet sem szerethető Emilyre. Gabrielle Anwar szinte egy arckifejezéssel tolta végig a filmet, de hála a hibás történetnek és a skiccszerű karakternek nem tudom eldönteni, hogy ez színészi vagy írói hiba – mondjuk, gyanítom, hogy mindkettő.
A korábban valóban vicces és üdítő poénokat felváltotta az erőltetett és izzadságszagú humormorzsák, csak éppen humor nélkül. Talán az egyetlen valódi nevetést Excalibur tudta kiváltani belőlem, neki valahogy több stílust adtak – pedig max öt percet szerepelt –, mint szegény Emilynek, aki ugyebár a női főszereplő (lett volna). Kizárólag Bob Newhart és Jane Curtin alakításába nem lehet belekötni, de most az általuk megformált karakterek is igencsak a margóra szorultak. Ez azért nagy kár, mert a kissé mogorva Charlene, a fő könyvtáros szerintem fantasztikus személyiség.
Mindent összevetve Titkok könyvtára 2. – A visszatérés Salamon kincséhez egy rossz film, és kizárólag az nyújtja az élvezeti értékét, hogy simán el lehet mellette aludni a kanapén vasárnap délután.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback