Én tényleg mindent megtettem, hogy meglássam a jót ebben a moziban, de ez szinte lehetetlen munkának bizonyult: amint találtam valami igazán ütőset, humorosat, szépet vagy szomorút, azonnal rátromfolt a film két gagyi vagy szörnyű jelenettel.

Öt év telt el a chicagói támadás óta, az emberek pedig elpártoltak az autobotok mellől, sőt a korábbi katonai szövetséget is felbontották és már vadásszák a korábbi megmentőket. Még Texas államban is olyan felhívások vannak, hogy amint az ember egy idegent lát, azonnal riassza a kormányt. Egy különleges egység, a Temetői Szél feladata elkapni ezeket a nem kívánatos elemeket, a módszereik azonban nem csak aggályosak, hanem illegálisak és titkosak is, vezetőjük, James Savoy (Titus Welliver) pedig nem ismeri a kegyelem szó jelentését.

Cade Yeager (Mark Whalberg) feltaláló egyedül él lányával, Tessával (Nicola Peltz), akivel komoly anyagi gondokkal küzdenek. Cade mindenféle kacatot felvásárol, hogy aztán bütykölje őket, és egy csomó haszontalan dolgot feltaláljon, miközben a házukat nemsokára elviszik a fejük fölül, a lányának visszautasították az ösztöndíjkérelmét az egyetemre, és annyira le vannak égve, hogy az alkatrészeket is Cade „munkatársa”, Lucas (T.J. Miller) vásárolja meg. A városban járva a két férfi néhány újabb kacat felvásárlása közben egy leromlott állapotú kamiont talál, amit haza is vontatnak. Cade minél több pénzt akar belőle kicsikarni, így megpróbálja beindítani, ekkor azonban különös dolog történik: a kamion felébred, rátámad az emberekre, majd’ szinte félholtan esik össze.

Optimus Prime ébredését észlelik a Temető Szél központjában, és a CIA különleges ügynöke, Harold Attinger (Kelsey Grammer) kiadja a tűzparancsot, és egy olyan szövetségest is bevet, ami megkérdőjelezhetővé teszi Harold idegenekkel szembeni hitvallását. A támadás során Optimus Prime megmenti a Yeager családot, ám innentől fogva bujkálniuk kell, ha csak rá nem jönnek arra, hogy valójában ki is mozgatja a szálakat a háttérben.

Ugyan a történet eleinte baromi izgalmasnak tűnik, sőt meg merem kockáztatni, hogy ha ezt két filmre szedik szét, akkor még igazán jól is elsülhetett volna – ha az a volna ott nem volna. Először is adott az emberek gyűlölete az autobotok és álcák ellen, ami kizárólag a Temetői Szél és Harold Attinger gyűlölete, másban nem nyilvánul meg, kizárólag náluk, és ez ezen a ponton marhaság. Mert most gondoljatok bele, milyen érdekes kérdés lett volna, ha az emberiség a chicagói történtek után technikaellenessé válna, és ezáltal sokkal inkább érthető lenne az a logikai szál, hogy Cade miért nincstelen, az emberek miért félnek az autobotoktól, és miért is bontották fel a szövetséget. Apropó szövetség: most komolyan ennyire hülyének nézik az írók a katonai és civil vezetőket? Szerintem nincs olyan épeszű stratéga, elemző vagy vezető, aki felbontana egy ilyen szövetséget, hiszen sokkal erősebbek nálunk, szó szerint esélyünk sincs sem az álcák, sem az autobotok ellen, akkor meg nem jobb, ha egy oldalon állunk legalább az egyikükkel? Na, ugye!

Az ehhez hasonló problémám az, hogy kábé három ember maradt a világban, akik az autobotok mellett áll, mert ez egyszerűen hihetetlen és hiteltelen. Nem hiszem, hogy egy olyan világméretű katasztrófa után, mint a chicagói, ne lett volna több ezer (ha nem tíz- vagy százezer) ember, aki ne állt volna az autobotok pártjára – hiszen olyanokért is képesek manapság tüntetni az emberek, ami marhaság, akkor melléjük nem állna senki? Kapásból vagy fél tucat szervezetet fel lehetne sorolni, akik a végsőkig harcolnának az egyenjogúságért és az életért. Mert ne felejtsük el, ők nem hétköznapi robotok, mint egy kenyérpirító vagy egy Xbox, hanem élőlények, csak szövetek helyett fémből állnak, de ugyanúgy vannak emlékeik, lelkük, lelkiismeretük, ismerik a könyörületet, a bosszút és a megbánást is.

A másik történet, amit szintén külön vehettek volna, és akkor valóban lett volna idő kibontani, az a fajok eredete, de nemcsak az autobotoké, hanem különböző biológiai fajok eredeté is – és már csak félve kérdezem meg, az emberekből nem akartak begyűjteni néhány példányt? Hiszen ez az új ellenség, Vesztegzár, és legénysége, ami vészesen hasonlít a robotokhoz, azért jött a Földre, hogy begyűjtse az utolsó „lovagját”, nem árulok el vele nagy titkot: Optimus Prime-ra gondol. Szörnyű, hogy egy ilyen komoly szálat, mint a Cybertron lakóinak keletkezés, ennyire ócska módon elbagatellizálták.

Azt hittem, a film egyik legszörnyűbb elme Mark Wahlberg nulla színészi játéka lesz, azonban ő kellemes csalódást okozott, mert profin hozta a bunkó és lekezelő texasi apát, aki azért szereti a lányát – de persze annyira nem, hogy megfelelő életet biztosítson neki, hogy fizesse a számlákat meg ilyenek, csak a lány pasiját, Shane-t (Jack Reynor) vegzálja egyfolytában. A lányát alakító Nicola Peltz pontosan olyan semmitmondó és nyafogó, egyedül megmozdulni is képtelen női szereplő, mint a Transformers 3-ban alkalmatlankodó és folyton visító Rosie Huntington-Whiteley.

Akinek a színészi alakításával elégedett lehet a néző, azok megint kvázi a rossz oldalon állnak. Joshua Joyce (Stanley Tucci), mint gazdag feltaláló, aki a kormánytól kapott megbízást a transformers probléma megoldására, annyira kiváló teljesítményt nyújtott mint a pökhendi, maximalista és bunkó férfi, hogy a kevés értelmes dolgok egyike ebben a műben – vagyis addig, míg a jellemének homlokegyenest ellenmondó lépést nem tesz, amiért ismételten gratulálok a béna írói gárdának. Kelsey Grammer szintén kiváló ebben a mogorva és hideg szerepben, csak a motivációja a banalitás határát súrolja, illetve azt is bebizonyítja, hogy az alkotók számolni sem tudnak – huszonöt év, ja, persze. A másik kiváló figura, Titus Welliver, aki a Temetői Szél csoport vezetőjét, James Savoy -t alakította, és aki olyan hitelesen hozta ezt a kíméletlen és erkölcstelen figurát, hogy a vér is megfagyott az ereimben – amúgy meg kicsit lejjebb vehetett volna a szolizásból, de ez már tényleg szőrszálhasogatás a részemről.

A látványra nem sok panasz lehet, pláne a trailerben már ellőtt „Optimus egy T-rexen lovagol” jelenetre. Az új robotok menők, az átalakulásuk újító és elképesztő, sőt a fertőzöttségüknek is kellő hátteret adtak. Csak hát a hadakozás nem lett arányos, ugyanis a film elején arról regélnek, hogy milyen kemények, aztán a film végén már úgy robbannak szét egy aprócska lövedéktől, mint egy luftballon. De ha csak ennyi logikátlanság lett volna a robotokban, akkor igazán boldog lennék, de sajnos Optimus átalakulásán, a vezetői képességein, a többi robot morálján, az egység teljes hiányán kívül is még vagy tucatnyi hibát találtam.

Amit szerintem mind szerettünk az autobotokban, az az egységességük és a moráljuk, ezt pedig egy az egyben szétzilálták itt, és helyébe lépett az egymás iránti gyűlölet, megvetés, és a kakaskodás, ami még hiteles is lett volna, ha nem élték volna át a saját bolygójuk felrobbanását, vagy azt, hogy alig maradt élő példánya a fajuknak. Ráadásul Optimus Prime korábbi meggyőzési képességét és lelki erejét is elvették, ugyanis harccal vett rá robotokat arra, hogy kövessék – az az Optimus Prime, akire én felnézek, sosem tett volna ilyet, mert mondott volna valamit, ami mellett nem lehet nem kiállni.

A film 165 perces, és tele van olyan akciójelenetekkel, amit az előző három filmből loptak el: van itt autópályán lövöldözés, híd, sivatag, lakóházak közötti lövöldözés, és még a klasszikus „egy ház körül forogva lövöldözünk” jelenet is helyet kapott. Ugyan üdvözítő az ötlet, hogy ezúttal nem az USA-t rombolják szét, hanem Kínát, de azt is azonnal levágja bármelyik néző, hogy a helyszínt azért helyezték át oda, hogy a film a Kínában élő egymilliárd ember pénztárcájában nyúlkáljon.

Bár az első film óta A kihalás korának sikerült először könnyeket csalnia a szemembe, ez nem azért volt, mert annyira megmelengette a szívemet, hanem mert kitépte a helyéről. Amit Ratchettel műveltek az iszonyú, szívbemarkoló, és ha ezt a vonalat viszik tovább, akkor most ódákat lehetne zengeni a filmről, mert bármennyire is fájt az a jelenet, kellett ahhoz, hogy a néző értse a helyzet súlyosságát.

A korábbi Transformers-filmek lenyűgöző és kiemelkedő zenéje itt most megszűnt létezni, és nem csak azért, mert a Linkin Park nem vállalta, hanem egyszerűen nem foglalkoztak vele kellően – pedig A Galaxis őrzői OST-je megmutatta, hogy valóban lehet (és kell is) a zenével érdemben foglalkozni.

A Transformers – A kihalás kora kizárólag elvakult rajongóknak vagy erős idegzetűeknek ajánlott, mert ez minden, csak nem film. Aki valódi autobot és álca harcot akar látni, az ásson le jó mélyen az internet ködös bugyraiba és nézze meg a rajzfilmsorozatokat, mert ezerszer többet érnek, mint ez!

Szerző

Catleen

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Korábbi cikkek

• Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
• Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
• Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
• IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!