Nem kis fába vágtam a fejszémet, amikor eldöntöttem, hogy írni fogok erről a játékról, ami az „MMO-k koronázatlan királya” címet viseli, és világszerte milliók szeretetének a tárgya –, de én csak félig vallom ezt a furcsa kultuszt, ami kiépült köré, és mielőtt még megkapnám a szidalmakat leszögezem, hogy nem fogom ócsárolni a World of Warcraftot. Csupán alkottam egy véleményt róla, amit nem kell kőbe vésettnek venni.
Mint oly sok más játékba, ebbe is egy haver vitt bele, először még a Horda oldalán, de mondom, próba cseresznye alapon kipróbálom a Szövetség nézőpontját is. Mindkét oldal elárasztott a töménytelen fantasys (Elfek, Draenei) és kevésbé fantáziadús elemeivel (pl: Worgen vagy Undead faj), amit még csak tetézett a választható kasztok száma is. Mondjuk nekem kissé nehéz volt átszokni az Aionról WoW-ra (nem is sikerült teljesen), tankkal még most sem szeretek menni, de a Shaman viszont remekül passzol az eddig megszokott harcstílusomhoz.
A történetre csak nagyvonalakban térek ki, mert minimum kismillió oldal lenne, mire az összes faj összes kasztjának a cselekményszálát megpróbálnám begépelni. Bő beszédben annyi a történet, hogy a világot felosztja maga között két frakció: a Horda és a Szövetség. Mindkét oldal a fellelhető összes helyen és mértékben csépeli egymást, de fajonként eltérő az ellen: példának okáért a Worgen Warlockomnak az Undead hordákkal kellett szembenéznie, míg a Draenei Shamanomnak a Blood Elfekkel gyűlt meg a baja kezdetekben. Nagyon mély és nagyon részletekbe menő a történet, így tekintve persze zseniális alkotás, másfelől ember lánya legyen a talpán, aki ki tudja bogozni.
Grafikában sosem döngette a csúcsokat ez a 2004-es sikermű, de sokakat ez nem is zavaró, hiszen minden más (zene, táj, történet) kárpótol érte. Az extra nyalánkságokon kívül a WoW hozza a szokásos MMO rendszert: guildelés, craft, különféle Dungeonok és ütköző zónák – csak a szokásos. És ami még nagy előny a legtöbb MMO-val szemben – szerintem legalábbis – az a sok magyar, akik közül minimális a troll (és itt most nem a fajra értettem). Az Aiont is majdnem azért hagytam abba nemrég, mert elegem lett abból, hogy szégyenkeznem kell a külföldi haverok (vagy csak group társak) előtt a honfitársaim viselkedése/beszéde miatt, meg hogy pár akaszkodós típus engem is megtalált. Szerencsére itt a WoW-ban még nem találkoztam ilyen alakokkal – bizarral és hajmeresztőkkel igen, de bunkó parasztokkal nem.
Ha van egy kis szabadidőd, és kedvet is csinált ez a cikk a játékhoz, akkor ne tétovázz, csatlakozz te is ehhez a varázslatos, szinte troll mentes világhoz. Bár a harcrendszer és a grafika eleinte furcsa lesz, hidd el beleszoksz majd. Én Hanama voltam, most viszont veszem fel a nyúlcipőt.
(Fut a trollok hada elől)
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback