Szerintem a Dupla Dexter a legjobb kötete Jeff Lindsaynek: benne van minden, amit annyira szeretek a stílusában, emellett okos a rejtély, tetszetős Dexter újfajta gondolkodásmódja, és az is bejött, hogy a végén kiderült, hogy még engem, az olvasót is megvezetett. Bravó, bravó!
Dexter Morgan a szeretnivaló férj, a példás családapa, a jó testvér, és a precíz rendőrségi vérnyomelemző titulusokkal illetett férfi. Ám az éj leple alatt előbújik hátsó üléséről a Sötét Utas, és a sötétségbe veszve vadásszák le közösen leendő áldozatukat. Ezek minden esetben egy olyan prédák, akik kicsúsztak az igazságszolgáltatás fogaskerekei közül, így nem marad más, csak Dexter, hogy helyreállítsa a világ egyensúlyát – avagy kivigye a szemetet, kinek hogy tetszik. Viszont ezúttal Dexter fogaskerekei közé is porszem került, és nem is egy: nem elég, hogy egy szokatlan gyilkosság után gyanúsítottként kezelik őt kollégái, de még egy „küldetést” teljesítő hóhér is a nyomában van, aki ráadásul pontosan lemásolja Dexter gondosan megalkotott kis csomagjait.
Úgy tűnik Dexter ezúttal emberére akadt, mert a titokzatos idegen lépésről-lépésre közelebb jut áldozatához, mialatt már a távolból szorítja nyaka köré a hurkot. Dexter szinte senkihez sem fordulhat, csak húga, Deborah tudja róla az igazat. Vagyis akad még valaki, akinek a segítségét azonban inkább nem venné igénybe ez a már megszelidűlt szörnyeteg. Aztán történik valami, ami feléleszti Dexterben a valódi szörnyet, és jaj annak, aki az útjába kerül!
Ugyan ebben a kötetben a főszereplő, teljesítményét tekintve alulmúlja önmagát, vagyis az a briliáns és hideg, érzelemmentes logika, amit eddig megszokhattunk Dexter Morgantől, az szinte alig észrevehető – mégis a Dupla Dexter vált a kedvenc könyvemmé a sorozatban. Lenyűgözőnek tartom, ahogy az író megvezette Dextert, de úgy, hogy az olvasónak azért feltűnjön, ugyanakkor elrejtett több olyan apróságot is, ami nemcsak a főhősnek, hanem nekem is csak az utolsó pillanatban esett le.
A történet két fő szálon fut: egyszer a nyomozás Dexter ellen, egyszer pedig Dexter nyomozása a titokzatos személy ellen. A két vonal sok ponton fedi egymást, ezzel igazán meghökkentő és dinamikus pillanatokat szülve. Természetesen a finálé az, ami a leglenyűgözőbb ebben a könyvben, mikor a szálak végre összeérnek, és a pillanat, mikor minden érhetővé válik – többször újraolvastam ezt a pár oldalt, csakhogy biztosan ne veszítsek semmit szem elől.
Ugyan a már jól megszokott Dexter és Deborah-humor most háttérbe szorult, cserébe kaptunk egy nagy adag társadalomkritikát, és sok írói kiszólást is – ezen utóbbiak pedig különösen megmelengették a szívemet. Viszont akadt néhány momentum, ahol erőteljes logikai csúsztatást éreztem, talán ezeket jobban is ki tudta volna dolgozni az író.
A Dupla Dexter szerintem a legjobb és legcsavarosabb alkotása Jeff Lindsaynek, és ez csak akkor válik szomorúvá, mikor már az olvasó túljut a Dexter és a végső vágáson is, mert az annyira rossz lett, hogy legszívesebben felképeltem volna vele az írót.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback