Három töltelék rész után végre egy olyan epizód, ami tovább viszi a szezon elején megkezdett íveket, hurrá! Ugyan nagyon egyik fillerre sem panaszkodhattunk, mert mindegyik remekre sikeredett – az ünnepi, kétszázadik részről még mindig nem hiszem el, hogy megtörtént –, ám míg ezek könnyedek voltak (gondoljunk csak a múltkori Miss Marple-szerű sztorira), most egyből a kalamajka kellős közepén találjuk magunkat.
Sam (Jared Padalecki) és Dean (Jensen Ackles) éppen üresjáratban találják magukat, ugyanis egy darabig nem találnak semmi új ügyet, amiben nyomozhatnának. Sam végül démonokra utaló nyomot talál, ám Deannek nem fűlik a foga a melóhoz. Az idősebbik Winchester jobb elfoglaltságot talált magának, nemrég ugyanis regisztrált egy társkereső oldalra, és randit beszélt meg egy csinos hölggyel, akivel egyből szeretne a lényegre térni. Légyottjuk azonban rövid időn belül kellemesből visszataszítóba csap át: a lányról kiderül, hogy egy démonoknak dolgozó prostituált, aki szolgáltatásaiért cserébe nem pénzt kér, hanem a kuncsaftjainak a lelkét. A srácok végül kiderítik, hogy nem csak egyetlen nőről, hanem egy egész háremről van szó, így Dean alkalmi partnerének segítségével felkutatják a bordélyházat, és kiirtják az ott megbúvó démonokat – azaz, hogy csak irtották volna, mert mire odaérnek már valaki elvégezte helyettük a piszkos munkát, aki nem más mint egy boszorkány. Deanékre innentől kezdve új feladatok hárulnak: megkeresni a boszit és megmenteni azt a két lányt, akit magával vitt. Nincs azonban könnyű dolguk, ugyanis kis utánajárással megállapítják, hogy egy több, mint kétszáz éves boszival, Rowenával (Ruth Connell) van dolguk, akinek olyan tudás és erő van a birtokában, amilyennel a srácok még sosem találkoztak. Mindeközben Castiel (Misha Collins) és Hannah (Erica Carroll) folytatják a Mennyország újjáépítésére tett kísérletüket, ám Hannah egyre inkább kételkedik közös feladatukban, amit megnehezítenek a hirtelen rázúduló, számára eddig ismeretlen, kifejezetten emberi tényezők is, mint például az érzelmek. Crowley (Mark Sheppard) is újra feltűnik egy-két jelenet erejéig, amint néhány csatlósa elvesztésén és a nemrég felbukkant boszin tanakodik, de Cole Trentont (Travis Aaron Wade), az újonc vadászt szintén láthatjuk, aki továbbra is bosszút akar állni Deanen egy múltbeli sérelme végett.
Az elmúlt három filler epizód után három óhajom volt a folytatással kapcsolatban: egyrészt, szeretnék hallani Casszékről, aztán Crowleyról, és végül a boszinkról, akiket még anno egyetlen szcéna erejéig láthattunk csak. Mert jó, ha van kis időnk egyet szusszanni a nagy történések közepette, de most már végképp történnie kellett valaminek, különben unalmassá vált volna a sztori. Szerencsére nem ez történt, és a Girls, Girls, Girlsben teljesültek az imént megfogalmazott vágyaim. A cselekmény, akárcsak az évadnyitóban, több szálon fut, de ezeket az alkotóknak végre ismét sikerült egyensúlyba hozni, így dinamikailag és a logikai felépítést tekintve is minden a helyén volt.
Vizsgáljuk meg picit közelebbről magát a történetet: a démonok már mindennaposnak számítanak az Odaátban, de a különféle írói trükköknek köszönhetően képesek érdekesek maradni – futtatók sem voltak még, ráadásul Crowley erről az egészről semmit sem tudott, és már csak az erre adott reakciójáért érdemes volt megnézni ezt a részt. Az új főgonoszunk eddig nagyon tetszik, én leginkább egy negatív, gót Effie Trinketként tudnám jellemezni, hiszen egy nagyon kis tipptop és előkelően viselkedő, feketeruhás nőciről van szó, aki azonban valószínűleg ugyanúgy reagálna egy tömegmészárlásra, mint arra, ha letörik a körme. Castiel és Hannah útjuk során sok tanulságot fogalmaznak az emberek angyalokra kifejtett hatásával kapcsolatban. A kissé ügyetlen Hannah-val szemben azonban a tapasztalt Cass meglehetősen váratlan módon reflektál a másik angyal kérdéseire és reakcióira. Ez némi aggodalomra adhat okot Cass jellemfejlődésével kapcsolatban, ám ezt leszámítva a két angyal közt lezajló párbeszéd a jelenlegi szezon legszebbje. Dean és Sam találkozása Cole-lal szintén elgondolkodtató, ugyanis Cole-t eddig kizárólag a bosszú és a düh vezérelte, de a srácoknak egy, a moralitás határainak feszegetéséről szóló rövid beszéddel sikerült rávenniük a férfit arra, hogy csillapodjon le, és inkább meneküljön haza a családjához a vadászlét elől, míg nem késő.
Egy hosszabb pihenő után tehát újból kezd felpörögni a cselekmény, és ezek alapján úgy néz ki, hogy nem fogunk unatkozni. Ne felejtsük azt sem, hogy Káin Pecsétje még mindig ott díszeleg Dean karján, úgyhogy az ő problémája sem lett teljesen megoldva. A lehetőség adott, meglátjuk, mit hoznak ki belőle Jeremy Carverék.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback