Lara Croft: Tomb Raider 2. – Az élet bölcsője

Míg az első filmben jól és okosan adagolt akciót láthattunk, ami képes volt elfedni a film alapvető hibáit, a folytatásban ezt már nem tudták megismételni. Ezáltal létrehoztak egy szörnyű akciófilmet kedvenc régészlányuknak, ami nemhogy a játékosokat pöccintette fel csak, hanem minden értelemmel rendelkező moziba járót is.

Pandora Szelencéjét évszázadok óta keresik a régészek, kalandorok, és most már bio-terroristák is. Jonathan Reiss (Ciarán Hinds), az egykori Nobel-díjas tudós ma már ezen utóbbiak táborát erősíti, és feltett szándéka, hogy megszerzi magának a Szelencét, mivel úgy véli, abban egy pusztító járvány lapulhat. Reiss minden eszközt bevet, hogy megtalálja, majd pedig felhasználja ezt a visszazárt csapást, hogy ezáltal hatalmat szerezzen az emberiség felett. Ám egy valakivel nem számolt Reiss, és ez a brit régész lány, Lara Croft (Angelina Jolie). Croft kisasszony szintén a Szelencét keresi, de sokkal nemesebb szándékok vezérlik. Megindul a harc a két fél között, hogy vajon ki találja meg előbb az Élet bölcsőjét, annak minden kincsével együtt. Útjuk során eljutnak Hong Kongba, Görögországba, Kenyába és Tanzániába is, ahol ellenségekre és barátokra is szert tesznek. De vajon ki találja meg előbb a Szelencét, és vajon képes lesz-e megállni, hogy ne nyissa fel?

A történet alapvetően érdekes, hiszen egy olyan mítoszhoz nyúlik vissza, mint az emberiség eredete és Pandora Szelencéje. De ezt a szálat nemhogy nem képes kibontani az alkotói gárda, hanem telepakolják unalomig ismert fordulatokkal, hiteltelen akciójelenetekkel, és unalmas bolyongással. Hiába a neves akciórendező, Jan de Bont – neki köszönhetjük a Féktelenül-filmeket, és az 1999-es Az Átok című alkotást is – műve a film, egyszerűen nem képes fenntartani a feszültséget – nagyjából fél óra után szívesen szundítottam volna egyet.

Míg az első film hibáit el lehetett nézni a sodró lendület miatt, addig itt erre nem lehetett hagyatkozni, mert egyszerűen rossz Az élet bölcsője. Hiába maradt a címszereplőt megformáló színésznő Angelina Jolie, akinek már az első mozi alkalmával is odáig meg vissza voltunk Laraként nyújtott alakításától, most egyszerűen semmilyen színészi játékot nem mutatott fel. Tisztában vagyok vele, hogy a játékban Lara is nagyjából két arckifejezést használ, de mivel ez egy élőszereplős film, ezért, mint néző, joggal várhatok el ennél többet. Nos, az elvárásommal nincs is baj, csak éppen láthattam egy “nesze semmi, fogd meg jól” alakítást, néhány ismert és sikeres színésztől, de ennyi, slusszpassz.

Magát az Élet bölcsőjét, és Pandora Szelencéjét megpróbálták az alkotók egy realista-misztikummal keverni, de ez olyannyira nem jött össze nekik, hogy pont a film végi nagy finálét sikerült vele elrontaniuk – azok a sötétben játszódó össze-vissza jelenetek nálam kiverték a biztosítékot.

Igen, a Lara Croft: Tomb Raider egy ütős akciófilm, amit jó újra elővenni és megnézni, de Lara Croft: Tomb Raider 2. – Az élet bölcsője inkább az ellenkezőjét éri el – illetve tankönyvi példája lehetne, a hogyan ne készítsünk akciófilmeket kurzuson.

Szerző

Catleen

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Korábbi cikkek

• Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
• Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
• Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
• IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!