A Kiválasztott első felének premiere és a trilógia kezdőfilmje után itt az idő, hogy – egyelőre – lezárjuk a kört a második, Futótűz címre hallgató rész tárgyalásával. Ugyan a wow-faktor az új mű esetében is igen magas volt, a Futótűz vetítését követően én konkrétan percekig nemhogy szavakat nem találtam, de pislogni is elfelejtettem. Bár a finálé még hátra van, de eddig a második rész viszi a pálmát nálam.
Az előző viadal során Katniss (Jennifer Lawrence) – az eredeti szabályoknak ellenszegülve – kiharcolta, hogy ő és Peeta (Josh Hutcherson) együtt lehessenek a győztesek, amire Snow elnök (Donald Sutherland), a Kapitólium feje áldását is adta. A két fiatal, nyertesek lévén egy ideig a Kapitólium luxusát élvezhetik, ám nem sokáig, hiszen a következő évben a Kapitólium elleni forradalom hetvenötödik évfordulóját ünneplik. Ezen alkalmat az elnyomó hatalom egy különleges Éhezők Viadalával kíván megünnepelni, mely során az összes körzet eddigi győztesei közül sorsolnak ki egy-egy versenyzőt – nyílván amelyik körzetnek eddig csak egyetlen nyertese volt, az az ember indul a jelenlegi viadalon. Így történhetett meg az, hogy Katnissnek és Peetának ismét az arénában kell élet-halál harcot vívnia, immáron tapasztalt játékosként, szintén tapasztalt ellenfelekkel szemben. Természetesen egyik győztes sem lelkesedik az újabb viadal ötletének, de nincs választásuk, edzeniük kell, aztán remélhetőleg újra nyerniük. Haymitch (Woody Harrelson), főszereplőink mentora azt tanácsolja Katnisszéknek, hogy mindenképp igyekezzenek szövetkezni valakikkel, annak érdekében, hogy minél tovább életben maradjanak. Ez a szövetség a viadal során meg is alakul, mégpedig a Négyes körzet két tagjával, Finnick Odairrel (Sam Claflin) és az idős Mags-zel (Lynn Cohen) áll össze a Tizenkettes két képviselője, ám később csatlakozik hozzájuk Wiress (Amanda Plummer) és Beetee (Jeffrey Wright) a Hármasból, valamint Johanna (Jena Malone) a Hetesből. Ők heten próbálnak valami köztes megoldást találni: először valahogy el kéne tenni a többieket láb alól, egymást viszont nyílván nem, egyúttal a Kapitólium orra alá is borsot kéne törni – ez azért, lássuk be, nem egyszerű feladat, de éppenséggel akad egy tervük. Vajon sikerül-e megvalósítani elképzelésüket és megmenekülni? Ha igen, hogyan, és mi a következő lépés?
Annyit elárulok, hogy a versenyzők jövőjéről a harmadik film (és könyv) szól, az összes többi kérdésre viszont már a Futótűzben választ kapunk. A „hogyan” pedig egészen zseniális – természetesen nem szeretném lelőni a poént, de azért gondoljunk csak bele, hogy hetvenöt év után először akarnak az elnyomottak valamit tenni az elnyomóval szemben, mindezt a lehető legpublikusabban, ugyanis a viadalt nemcsak a Kapitóliumban, hanem az összes körzetben is közvetítik. Egy szabad államban élő ember el sem tudja képzelni – és valószínűleg nem is akarja elképzelni –, milyen egy diktatorikus hatalom irányítása alatt állni. Az Éhezők Viadala-trilógia, abból is leginkább pont a Futótűz viszont egyenesen rákényszeríti arra a nézőt (és az olvasót), hogy egyrészt elgondolkodjon azon, mennyire szerencsés, hogy szabad embernek született, másrészt hogy érzékenyebbé tegye az ilyen témákra az illetőt, és ha a hírekben hasonló esetekről hall (ami sajnos még manapság sem megy ritkaszámba), ne zárkózzon el. Mindezt olyan szerethető, tisztelhető és valódi karaktereken keresztül teszi, mint például Finnick, Peeta, vagy Katniss.
Igen, Katniss igenis szerethető, és nem is biztos, hogy olyan távol áll tőlünk, mint amilyennek az első filmben tűnt. Az Éhezők Viadala kritikámban karakterfejlődést ígértem vele kapcsolatban, és a lány valóban nagy változáson ment keresztül a kezdetek óta. A legszembetűnőbb az, hogy egyre többször mutatja ki az érzelmeit, főleg ha Peetáról van szó. Azt tudni kell, hogy a Kapitóliumban ugyan mindenki szerelmespárként ismeri őket, ez eleinte valójában csak Peeta részéről volt igaz. Immáron azonban Katniss is komoly érzelmeket táplál a srác iránt, még ha a lány egyelőre nem is tudja eldönteni, hogy ez szerelem-e, vagy valami más. Főhősnőnk viszont ezt leszámítva is sokkal lazábban viselkedik, ugyanis már nem olyan távolságtartó, mint korábban, többet mosolyog, ugyanakkor megőrizte céltudatosságát, határozottságát és rendkívüli bátorságát – mindezen kvalitásait ismervén méltón válik ő Fecsegő Poszátává.
Pörgős cselekmény, tragikus sorsú, ugyanakkor erős karakterek, az igazsághoz való elkötelezettség, és kőkemény társadalomkritika – ezekből építkezik a Futótűz, méghozzá példásan. A végeredmény garantáltan nehezen emészthető és sokkoló, ugyanakkor felemelő, és különös elégedettséggel tölt el, főleg sejtvén, esetleg tudván, mi lesz a folytatás.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback