Miután már írtam nektek a Dawn of the Dragon Racersről, azt gondoltam, úgy helyes, ha a többi kisfilmet is előveszem. Bár kronológiailag nem ez volt az első, kezdjük talán a Book of Dragonsszal – szimplán azért, mert talán erről tudok a legkevesebbet beszélni.
Azt azért előre tisztázzuk, hogy itt nem beszélhetünk túl nagy történetről. Az egész kisfilm Hablaty már megszokott monológjával nyit, miután a srác beinvitál minket, nézőket, jövendőbeli, tudásszomjas sárkánylovasokat a nagyterembe, ahol már vár ránk Astrid, Halvér, Bélhangos, és a Sárkányok könyve. Gyakorlatilag ez az egyetlen eredeti, számítógépes animációs jelenet az egész kisfilmben, de ez legalább a maga nevében egyedi – még ha kicsit gyerekes is – annyiban, hogy egyenest a nézőt szólítja meg.
A következő cirka negyedóra azzal telik, hogy kapunk egy gyorstalpalót a különböző sárkényfajtákból a Sárkányok könyvét lapozgatva. Osztályokként haladunk, általában esetenként két sárkányfajjal megismerkedve. Ezekről a sárkányokról kapunk egy általános leírást – mire képesek, mire kell figyelni, stb. –, valamint azt, hogyan is lehet megszelídíteni – például egy Zipzárhátnak mindig lásd egyszerre mind a két fejét és etesd meg, hogy megszeressen. Mondjuk eköré azért kerítenek egy nagyon minimális keretsztorit: adott Bork, a Szerencsétlen, Bélhangos őse, aki először került szembe sárkányokkal – mindig megjárta –, akinek először pattant ki a fejéből a sárkányvadászát és a sárkányok kutatásának ötlete.
Mint már mondtam, a kisfilmben nem nagyon van eredeti, animált footage – a nyitójelenetet leszámítva gyakorlatilag nincs is. Bork történeteit, amiket mintegy vágóképekként kezelnek a narráció alatt – cuki, de leegyszerűsített klasszikus, rajzolt animációval oldották meg, míg a különböző sárkányfajok bemutatásánál vagy a filmből, vagy a sorozatból kivágott jeleneteket használtak. Mivel emellett a két stílus mellett megjelenik egy harmadik is, mikor kvázi a könyv lapjai kelnek életre, az animáció maga nagy kusza, ami önmagában nem is baj, csak szokatlan.
Viszont annyira üres az egész, hogy az már fáj. Persze, édes, amit Hibbant némajátékban levág, de annyi információt kapunk a sárkányokról olyan rövid időn belül, hogy ember legyen a talpán, akinek érdemi szinten sikerül megjegyeznie ebből bármit is. Arról már nem is beszélve, hogy semmi tényleges szerkezet – vagy egyáltalán koherens története – az egésznek.
Mondjuk nem azt mondom, hogy nem lenne érdekes, amit elmondanak a sárkányfajokról, de talán nem ezt a platformot kellett volna választani ehhez – sokkal jobb lett volna, ha nyitnak egy weblapot a Sárkányok könyvének, ahol a látogató egyenként megtekintheti a különböző fajokat, amik képességeit, csak úgy, mint a kisfilmben, a szereplők mutatnának be szellemes kis narráció keretében (és még így is jutott volna hely Borknak).
Összességében tehát amondó vagyok, hogy cuki-cuki, meg azért informatív, de nem lett olyan nagy szám ez a kisfilm – vagyis ha Így neveld a sárkányodat rajongónak tartod magad, de még nem láttak ezt a shortot, azért ne érezd ettől rosszul magad.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
