Mivel hatalmas rajongója vagyok a Tomb Raider játékoknak, és valamennyivel már nem egyszer játszottam, így nem áruk el vele nagy titkot, hogy én bizony totál oda vagyok a filmért, még akkor is, ha sokszor bugyuta, és erőltetett, de valahogy mindig kárpótol egy ütős jelenet, egy dögös főszereplő, vagy a nosztalgiafaktor.
Lara Croft (Angelina Jolie) milliomos csemete, kalandor, tudós, és harcos. Apja, Richard Croft (Jon Voight) halála után magára maradván ő öregbíti tovább a híres Croft nevet felfedezéseivel és kutatásaival. Ehhez azonban sokszor elkél a segítség: Bryce (Noah Taylor) amolyan mindenes technikai zseni, aki segít Larának az edzésekben – persze nem ő maga, hanem harci robotjai –, fejleszti kütyüit, és a Croft Villa biztonsági rendszerét.
Egy különös csillagászati együttálláskor Lara egy szokatlan kattogásra lesz figyelmes, amit egy ismeretlen óra felfedezése követ, ezután pedig egyenes út vezet ahhoz, hogy Lara nyeregbe pattanjon, és nekivágjon az újabb kalandnak, ám ezúttal apja tervét követve. Egy titkos társaság, a Megvilágosultak ugyanis egy meteorból kovácsolt háromszöggel kívánják átírni a föld népeinek jelenlegi status quo-ját, ezt pedig nem hagyhatja Lara. A régészlánynak negyvennyolc órája van arra, hogy megmentse az emberiséget téren és időn át, de előbb el kell jutnia Kambodzsába, majd továbbhaladni Szibériába. Lara élete legnagyobb kalandja most kezdődik, de vajon képes lesz véghezvinni a lehetetlent?
A Lara Croft: Tomb Raider úgy jó film, hogy valójában rossz: nincs benne semmi váratlan vagy szokatlan, a szereplők skiccszerűek, motivációjuk vagy jellemfejlődésük pedig alig van, de mindez nem számít, mert maga a mozi annyira pörgős, annyira lényegre törő, hogy egy pillanatra sem állunk meg azon gondolkozni, hogy valójában mennyire gagyi – és ez pontosan így van rendjén.
A látvány egyszerűen elsöprő erejű, és nem a CGI halmaznak köszönhető, hanem annak, hogy több szinten működik. A háttérben is látunk statisztákat, akik, bár most is sokan vannak, meg hullanak, mint a legyek, legalább azt szépen és méltón teszik. A film legnagyobb erénye mégsem a látvány, hanem az akció okos adagolása: mindig kapunk egy szusszanásnyi időt, de éppen csak egyet, és már újfent csapunk is a lovak közé egy kis lövöldözéssel és motoros szánokkal.
Nem tudom kinek volt az az ötlete, hogy Angelina Jolie játssza el Lara Croftot, de zseniális húzás volt, mert a színésznő tökéletes a szerepre, és nemcsak a külseje miatt, hanem a színészi játéka alapján is. Jolie-nak elhiszem, hogy képes felmászni egy hegy oldalán, vagy szitává lőni fél tucat embert – manapság viszont már divat olyan színészeket választani akciófilmekbe, akiknek a csuklója is eltörne, ha valódi fegyvert emelne fel. Azonban azt is hozzá kell tennem, hogy az akkori Angelinának hittem el mindent, mert amilyen alakítást nyújtott a Wantedban, vagy a Salt ügynökben, az egyszerűen botrányosan rossz.
Nem lehet elmenni a film nagyszerű soundtrackja mellet sem, hiszen olyan zseniális muzsikosok asszisztáltak hozzá, mint (az akkor még fantasztikus) U2, Nine Inch Nails, Fatboy Slim vagy Fluke – utóbbinak Absurd című dalát még ma is előszeretettel hallgatom.
A Lara Croft: Tomb Raider remek szórakozást és kikapcsolódást nyújt, ugyanakkor azoknak is érthető, akik még sohasem játszottak a játékokkal, de nekünk, játékosoknak sem gázol bele a lelkünkbe – na, így kell játékadaptációt csinálni. Kár, hogy az első film lendülete nem maradt meg az 2003-as folytatásra, a Lara Croft: Tomb Raider 2. – Az élet bölcsőjére, mert az bőven a „simán rossz” kategóriába esik bele.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback