Vannak karakterek, akiket egyszerűen imádunk. Vannak, akiket szimplán gyűlölünk. Vannak, akiket imádunk gyűlölni. Aztán vannak a Disney főgonoszai, akik olyan ravaszak, gátlástalanok, szellemesek, viccesek, és igen, gonoszak, hogy valahogy az összes kategóriába beleesnek. De mégis kik azok, akiktől a legjobban borsódzik a hátunk?
10. Demóna (Csipkerózsika, 1959)
Egy igazi öreglány (de jó, hogy ezt nem hallotta!), még a Disney aranykorából. Igaz, hogy ezen filmek szereplői nem éppen arról voltak híresek, hogy túl nagy mélységgel vagy személyiséggel bírtak volna, de aki szimpla sértődésből képes megátkozni egy kisbabát, mindent megtenni, hogy az átok beteljesüljön, majd sárkánnyá változni, hogy végezzen a herceggel – ennek a logikájába ne menjünk bele –, és ráadásul később még saját, élőszereplős mozifilmet is kap, az megérdemli, hogy felkerüljön erre a listára.
9. Hans (Jégvarázs, 2013)
A báránybőrbe bújt farkas. Hansban az a rémisztő, hogy először „szőke” hercegként tűnik fel, aki rögtön leveszi Annát a lábáról (bár igaz, ehhez nem sok tehetség kell), és csak később szembesülünk vele, mekkora szemétláda is a drága – és sajnos a való életben is sok ilyen emberrel találkozhatunk. De Hans legalább megkapja a végén, ami jár neki.
8. Gaston (A szépség és a szörnyeteg, 1991)
Ő is tipikusan olyan gonosztevő, akiben az az ijesztő, hogy bármikor belefuthatsz az utcán. Úgy is mondhatnám, hogy olyan ember, aki ha az egójáról az IQ-ra esne, nagyon megütné magát. És ami a legszörnyűbb, hogy ez a beképzelt, ostoba, rosszindulatú, agresszív, nőgyűlölő szemétláda, aki szerint a Föld nem a Nap, hanem körülötte kering, népszerű. Ezt az embert szeretik a városiak, felnéznek rá, és követik, mikor azt mondja, támadják meg a szörnyet. És ismétlem magam: ilyen emberek tényleg léteznek, úgyhogy vigyázzatok!
7. Ursula (A kis hableány, 1989)
Talán Ursula a legellenszenvesebb az össze Disney-gonosz közül, és nem csak a külseje miatt (bár az is sokat nyom a latba). A tengeri boszorkánynak még akkor is tenyérbe mászó a stílusa, és akkor is borsódzik tőle a hátunk, amikor éppen adja a segítőkész jótevőt. Bár azt el kell ismerni, hogy elég csavaros terveket tud szövögetni – mondjuk arra kíváncsi lennék, mit tett volna, ha Ariel nem zavarja meg az esküvőt és Triton sem jelenik meg, hogy megmentse lányát. Játszotta volna a kedves kis feleséget Erik oldalán? Lehet. Csak a tükrökre kellett volna ügyelnie.
6. Jafar (Aladdin, 1992)
Jafarban is egy olyan hűvös gonoszság lappang, amivel kiérdemelt magának egy helyet ezen a listán. Persze nála is az alap hatalom/vagyon utáni motiváció-kombó dolgozik, de legalább stílusosan és agyafúrtan igyekszik elérni a céljait. És még ha van is benne egy leheletnyi pedofília (szegény Jázmin még csak tizenhat, ne feledjük el), azért egy dologért jár Jafarnak a piros pont: képes tolerálni Jágót.
5. Szörnyella de Frász (101 kiskutya, 1961)
Szörnyella de Frász, Szörnyella de Frász, elég ha csak rád néz… (tessék olvasás közben odaképzelni a dallamot!) Szóval Szörnyella, renitens divatmániásunk, akit az összes gonosz közül talán a legcsavartabb motiváció hajtott: dalmatabundából akart kabátot varratni magának. És ehhez persze lopott, csalt, hazudott, összetört egy kocsit, a sztori élőszereplős verziójában meg belezuhant mindenféle undorító dologba. Szeretném üzenni neki, bárhol is van éppen: jobban járt volna a műbundával.
4. Zordon (Oroszlánkirály, 1994)
Nyugodt, kiegyensúlyozott, méltóságteljes, a balga népeket – esetünkben a hiénákat – könnyen maga mögé állítja – mégis, miért is nem ő lett alapból a király? Ja, azért, mert az uralkodáshoz nem, csak a zsarnokoskodáshoz ért. Meg a gyilkoláshoz. Meg az áruláshoz. Meg ahhoz, hogy megvezesse, aztán meg egy fél életre összezúzza unokaöccse lelkét. De azt ezért nem tagadhatjuk, hogy van stílusa. És tegye fel a kezét, akinek nem áll fel a szőr a karján a Készülj hátot hallgatva!
3. Yzma (Eszeveszett birodalom, 2000)
Yzma is egy olyan remekült eltalált karakter, hogy csak na – Hádésszal egy ligában egyszerre hozza a konfliktus magját, miközben még comic reliefnek sem utolsó. Már a külseje is humorforrás, arról nem is beszélve, hogy elfogultsága szolgálója iránt számos humoros ballépéshez vezet (azt meg azért lássuk be, hogy Yzma egy nagy puma, aki odavan az izmos, jóképű, szolgálatkész, de nem túl okos pasikért – avagy egy újabb Disney-vicc, amit nem értettél gyerekként). És a végén cuki cica lesz. És semmi sem veri a cicákat.
2. Dr. Facilier (A hercegnő és a béka, 2009)
Hát nem menő a vudu? Nem kell válaszolni, költői kérdés volt (amúgy meg tudjuk, hogy az). Facilier, ez a vudu-doktor pedig nem csak menő, hanem a Disney egyik legkarakteresebb gonosztevője. Mágikus hatalma van, amit igaz, csak kölcsönbe kapott – hiszen spanol véle a másvilág –, és nincs más vágya, minthogy jól megszedje magát, és célja eléréséhez igencsak kesze-kusza utat választ. De a pasas olyan stílusos, hogy egyszerűen képtelenség nem szeretni – vagyis szeretve gyűlölni.
1. Hádész (Herkules, 1997)
Az, ahogy a modern popkultúra a görög mitológiával keveredik, már örök klasszikussá teszi a Herkulest (gospelkórusként daloló múzsáiról már nem is beszélve). Aztán az alkotók erre még rátettek egy lapáttal a lángoló fejű, halál laza, kissé idegbajos Holtak Urával. Hádész az egyik legszellemesebb Disney figura, akinek soraira, biztos vagyok benne, mindenki emlékszik, aki csak látta a filmet. És most komolyan, ki nem nézte még rongyosra idegösszeomlását a YouTube-on?
Na, de mit gondolnak maguk a szereplők, ki a Disney leggonoszabb főgonosza? Nos, úgy néz ki, Zordon.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback