Srácok, tudtok ti ennél sokkal jobbat is!
Leonard, Howard és Raj kiüríti az egyetem egyik elhalálozott professzorának irodáját – azért ők, hogy biztos semmi fontos ne kerüljön a szemétbe –, ám pakolás közben ráébrednek az elkeserítő tényre, hogy a tudós soha, semmi lényegeset nem tett le az asztalra. Ám mikor ráakadnak egy füzetre tele értelmetlennek tűnő számokkal, elhatározzák, kiderítik, mit is jelenteknek azok a feljegyzések. Sheldon úgy dönt, a munkája, Amy és barátai mellett már nincs ideje a Fun with Flagst folytatni, úgyhogy „epic” finálét rendez a websorozatnak. Penny és Bernadette elmegy egy munkahelyi fogadásra, ahol kiderül, hogy gyakorlatilag mindenki retteg Bernadette-től.
Emberek, kérem szépen, szerkezetileg nézve ez az epizód katasztrófa. A három szál egymástól teljesen különállón halad – össz-vissz csak egyszer találkozik két szál a legvégén –, és random módon ugrálgatunk köztük. Igazából az egész olyan érzetet kelt, mintha az íróknak fogalmuk sem lett volna, mihez is kezdjenek ezzel az epizóddal, ezért fogtak pár régi, talomba tett ötletet, és összedobtak belőle valamit.
A srácok szála, bár nagyon be akarja hozni az önreflekció tematikáját, inkább lehangoló és erőltetett, semmint hogy szórakoztató és elgondolkodtató lenne. A poénok ebben a fejezetben véletlenszerűen jönnek, a történetvezetés érdektelen – mint ahogy igazából maga a szekció is. A lezárás mondjuk nem rossz, és ha nem történik az, ami, akkor még egész megható is lett volna (vagyis a srácok egyezsége így is megható volt).
Sheldon ötlete, hogy lezárja a Fun with Flagst, megint csak nagyon random jött elő – és a szál, mint ahogy már mondtam, teljesen elhatárolódik a többitől –, és több helyen szintén kicsit erőltetett, de azért legalább voltak fénypontjai. Külön jó volt a montázsos összeállítás a korábbi részekből, és a korabeli fürdőruhás és függetlenségi háborús hölgynek öltözött Sheldon mindent vitt. És igen, voltak sztárvendégek is, akik mondjuk az epizód színvonalát nem, csak a renoméját emelték.
És akkor Penny és Bernadette. Nem azt mondom, hogy teljesen inkonzisztens Bernadette eddig megismert jelleme és az, amit most láttunk, csak hát… túl sok. És kicsit hihetetlen is. Mert tény, hogy néha tud ő sok lenni, fel tudja emelni a hangját, de számomra ez a tömény rosszindulat sok volt. És már előre kezdek attól félni, hogy vele is azt fogják csinálni az írók, mint anno Pennyvel: a kezdeti aranyos, bár jellemhibákat nem nélkülöző karakterből még a végén képesek lesznek egy szemét dögöt faragni.
Apropó, Penny: csak engem zavar, hogy ahhoz képest, mennyire hype-olták az új munkáját még a nyáron, abból alig látunk valamit? Ha látunk is, azt csak közvetve, mint mikor az az orvos megpróbált neki udvarolni. Erre most meg már azt látjuk, hogy mennyire királyul végzi a munkáját – nekem innen hiányzik valami átmenet, valami kidolgozás. Mert ez így egyszerűen hihetetlen, kicsit hiteltelen, és kicsit Mary Sue-ra hajazó.
Nem vagyok megelégedve ezzel a résszel. Kiemelkedő, tényleg humoros pillanatai elvesztek a borzalmas szerkesztésben és felépítésben, valamint az érdektelen történetszálakban. Srácok, ennél többet várok tőletek.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
