Elérkeztünk a valaha volt (és lesz) legjobb politikai műsor utolsó évadához, ami két külön-külön is erős fő szálon futott, a készítők pedig beleadtak apait-anyait, hogy ez a szezon igazán ütős legyen – fáradozásukat pedig siker koronázta.
Josh (Bradley Whitford), és jelöltje, Matthew Santos képviselő (Jimmy Smits) immár a demokrata párt új jelöltje az elnöki pozícióra, és ha azt hitték, hogy ezután könnyebb dolguk lesz, nos, akkor igencsak tévedtek. Eddig az országot azért járták, hogy Santos neve ismert legyen, oktatási reformprogramja pedig bekerüljön a köztudatba, ám innentől fogva nem az ismeretségre kell törekedni, hanem arra, hogy minél több szavazó álljon a demokraták oldalára. Santos ellenfele Arnold Vinick szenátor (Alan Alda), aki bár a másik oldalon áll, mégsem lehet nem szeretni, hiszen becsületes, intelligens, és a legjobbat akarja az országának, pont, mint Santos – kettejük közt csupán az a különbség, hogy más módon kívánják ezt elérni.
Santosnak azonban szüksége van egy alelnökre is, és mindenki legnagyobb megdöbbenésére – és persze örömére – Leót (John Spencer) választja. Bár az elnökjelölt és az alelnökjelölt viszonya nem indul fényesen, de miután egy kis időt együtt töltenek, mindketten felfedezik a másikban az értékeket. Bár azt gondolnánk, hogy mivel Leo tapasztalt politikus, ezért zsigerből tudja kezelni a sajtót, ám hamar be kell látni, hogy ez nincs így, de szerencse, hogy mellette áll Annabeth (Kristin Chenoweth), akit a Fehér Házból küldtek, hogy segítsen eligazodni Leónak.
De persze a Fehér Ház az elnökválasztástól függetlenül teszi a dolgát, ami nem könnyű, hiszen Bartlet elnök (Martin Sheen) állapota igencsak ingadozó – gondoljatok csak a kínai diplomáciai utazásra. Ha ez még nem lenne elég, rés van a pajzson is: egy magas besorolású tikos információ jutott ki a sajtóhoz, ami hatalmas nemzetközi botrányhoz vezetett. Az információ kiadója pedig valaki azok közül, akit a szívünkbe zártunk.
Ha bárki azt hitte, hogy a hetedik évad nem fogja már megríkatni, akkor az igencsak tévedett, ugyanis két olyan pillanat is adódik, mikor az ember szíve elszorul, és a könnyeivel kell küszködnie – az egyik ilyen momentum egy fájdalmas búcsú egy szeretett szereplőtől. De én töredelmesen bevallom, hogy az utolsó epizódot is megkönnyeztem – mert mi mást is lehetne tenni egy olyan búcsú során, mikor az ember tehetetlen.
A humor szerencsére ismét erőre kapott, a legédesebb jelenetek pedig C.J. (Allison Janney), Bartlet elnök kabinetfőnöke és Annabeth között játszódott le. Persze a Josht játszó Bradley Whitford is kivette jócskán a részét a humor faktorból. Külön imádtam, mikor Santos képviselő felesége, Helen (Teri Polo) szólt be valakinek, természetesen leginkább Joshnak.
Az elnökválasztás kérdését zseniálisan megalkották, ugyanis két olyan jelöltet állítottak egymással szembe, akiket egyszerűen nem lehet nem szeretni. Ez valójában a nagy dilemma a történetben: vajon ki érdemes erre a magasztos pozícióra, ha mindketten méltók rá? Az elnökválasztás lezárultával erre egy olyan nagyszerű és gyönyörű választ kapunk, ami nem hagy hiányérzetet egyetlen nézőben sem.
Mivel már a hatodik évadban totálisan összecsúsztak a Fehér Házi szerepek és munkakörök, ezért itt sem bajlódtak azok kibogozásával, de talán jobb is így, mivel hála a két főszálnak, nem is lett volna elegendő idejük az alkotóknak erre. Az epizódokban tényleg az volt a legszebb, hogy egyszer Josht és Santost láttuk, egyszer meg Bartletéket, és ahelyett, hogy jelenetenként ugráltak volna – amivel szerintem érthetetlennél tették volna az egészet – inkább epizódonként váltottak, így megmaradt a történet íve, mégis be lett mutatva mindenki.
Az elnök emberei egy hiánypótló alkotás volt a maga idejében, ami aktuálpolitikával és társadalmi kérdésekkel foglalkozott – és ma, mikor az ebben boncolt kérdések, még most is tisztázatlanok, el kéne egy hasonló kaliberű és minőségű produktum egy olyan csatornára, amit mindenki láthat. De sajnos, csak olcsó másolatok, és hatásvadász sorozatok készülnek, még az otthonnak nevezhető NBC-n is.
A sorozat minden epizódja, minden momentuma aranyat ér, és senkit se ijesszen meg az, hogy hét évadot kéne megnéznie, ugyanis ez olyan gyorsan elrepül, hogy észre sem lehet venni, hogy aztán a helyén a hiányérzet maradjon és valami olyasmi, amitől jobb emberekké váltunk.
Szerző

-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!