A két utolsó, jelentősen erősebb rész után az alkotók ismét visszatértek a többé-kevésbé korrekt, ám kifejezetten érdektelen epizódok talajára.

A pápa embereket küld Franciaországba, akik kegyetlenül üldözik a protestánsokat – a nyitójelenetben például lemetszik egy férfi ajkait –, ezért az új hitet vallók egyik vezetője „elrabolja” a magát protestánsnak valló, ám valójában csak szimpatizáns Condét, hogy arra kérje, szervezzen meg egy audienciát lelkészüknek a királynál és a királynénál. A fiatal nemes ezt meg is teszi, és az uralkodópár engedélyt is ad a lelkésznek hogy újraépítse azt a „templomot”, amit a szélsőségesek pár résszel korábban felégettek – csakhogy a lelkész ezzel nem elégszik meg, és azt követeli, hogy Francis vonja vissza a vallás kinyilatkoztatásáról szóló ediktumát, különben a protestánsok katolikusok elleni merényletet fognak végrehajtani. Narcisse továbbra is hajtja Lolát, nem túl fair módszereket is bevetve, ám mikor a lány megtudja, hogy Narcisse az ő fiát is megfenyegette, végül mégis úgy látszik, lojalitása Francis felé húzza. Catherine – akit tovább kísértenek halott gyermekeinek szellemei – próbálja kiházasítani Claude-ot, ám a hebrencs lány ebben nem igazán akar együttműködni.

Tulajdonképpen a Terror of the Faithful az a filler, amiért két hete könyörgök a S.H.I.E.L.D.-nél – mondjuk azzal a különbséggel, hogy ez tulajdonképpen továbbvitte a történetet, csak éppen valódi fordulat nem történt benne, inkább csak előkészítette azt, amire még számíthatunk.

És tény, a katolikus-protestáns vonalon tényleg kezdenek érdekessé – és véressé – válni a dolgok, és alapvetően jó ez a kis cselszövés-szál, csak éppen megint az a baj, amiről már korábban is regéltem: túl sok mindent próbálnak az alkotók belezsúfolni egy epizódba, és emiatt elsietnek dolgokat. Most is olyan szépen ki lehetett volna fejteni a merényletes főszálat, ehelyett azonban ugrándoztunk a jelenetek közt, hogy legyen játékidő – igen, Claude-nak.

Az a baj a csajjal, hogy a dacos, kislányos bája nagyon hamar idegesítővé tud válni, és nagyon hamar meg tudja magát utáltatni a nézővel – úgy is, hogy Rose Williams amúgy nagyon édes. Illetve még azt is meg kell kérdőjeleznem, hogy egyáltalán szükségünk van a karakterére? Mert persze, Catherine víziós történetszála csak vele együtt működik, de kezdjük ott, hogy gyakorlatilag azt is ki lehetne húzni a sorozatból, mert már a katolikus-protestáns konfliktus elvinné a hátán az évadot. Innentől kezdve a csaj felesleges, csak időhúzásra jó, márpedig azt az időt, amit az alkotók elkótyavetyélnek vele, értelmesebb dolgokra is lehetne fordítani. Bár ez még csak a második epizódja volt, úgyhogy lehet, később valami sokkal erősebb is kisülhet ebből, mint amire most számítani lehet.

Apropó, Claude – tudom, hogy a sorozat eddig sem arról volt híres, hogy olyan hű, de hűséges lenne a történelemhez (amivel alapból nincs is baj), de nekem most valahogy csípi a szemem, hogy az ikerhercegnők történetét borzalmasan kiforgatták. A valóságban nem is úgy hívták őket, ahogy a Reign bemutatja, ráadásul egyikőjük már halva született, és Catherine is majdnem belehalt a szülésbe. Nem azt mondom, van abban a felállásban potenciál, amit az írók most bemutatnak őket felhasználva – az anya és lánya közt gyökerező konfliktusban, a testvérek közti féltékenységben, Claude múltbéli tetteiben –, csak most egy kicsit szőrszálat hasogatok, na. Bár az egészet úgy is felfoghatjuk, hogy ezzel léptünk át hivatalosan is egy alternatív történelemfelfogásba, ahol lehet Francis mégsem hull majd el tragikusan fiatalon.

Lola és Narcisse kapcsolata elég nagy teret kap mostanában – olyannyira, hogy Kenna és Greer egészen lapszélre szorult –, és érdekes is, amit tesznek velük az írók, és bár a mostani fejleményre köztük számítani lehetett, azért kíváncsi leszek, miben fog változni a köztük lévő (szexuális) feszültség az elkövetkezendő epizódokban.

Nem volt ez olyan jó rész – bár korrektek a fordulatok, az egész epizód kicsit érdektelen, és néhol elsietett. Bár tény, ami tény, az utolsó jelenetsor azért elég sok izgalommal kecsegtet a jövőre nézve.

Csak még egy apróság: én aggódom egyedül Adelaide Kane miatt? Szegénykém mostanában elég betegesnek, sápatagnak tűnik, hatalmas karikák vannak a szeme alatt, és mintha a játéka sem lenne annyira élettel teli, mint korábban? Vagy ez csak a sminkrészleg munkája lenne, hogy így tükrözzék a Maryre nehezedő stresszt?

Szerző

Orlissa

Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.

Korábbi cikkek

• Családi film2023-02-02Asterix és Obelix: A középső birodalom
• Esemény2021-10-30Vigyázz, kész… regény!
• Film2021-08-05Ismerős vizeken — Dzsungeltúra
• Film2021-07-14Nem jó, de legalább bájos—Szerelmek, esküvők, és egyéb katasztrófák