Megint egy lassú, kevés karakterre fókuszáló epizód a mostani, visszaemlékezésekkel, fordulatokkal, és néhány be… – bocsánat, ijesztős jelenettel. Bármennyire is imádom az ilyen csordogáló Walking Dead epizódokat, azért a következő hétre már kérnék valami epicet is.
Daryl és Carol követvén a fehér kereszttel jelölt autót visszatértek Atlantába, de még az éj leple alatt sikerült olyan előnyhöz jutniuk – hála annak, hogy Carol kocsijában kifogyott a benzin –, hogy szó szerint bottal üthetik a nyomukat. De szerencsére a túlélés és zombiírtás két nagymesterének ez sem okoz gondot, mert lépésről-lépésre derítik fel a helyet, és fokozatosan jutnak közelebb Beth elrablóihoz. Azt azonban még ők sem tudják, hogy valójában nincsenek egyedül.
Közben Carol múltjából láthatunk képeket: hogyan élte meg a börtön pusztulását, miképpen talált rá a többiekre és mentette meg őket, illetve hogyan is búcsúzott el Tyreese-szal közösen a két kislánytól. Csöndes és szívbemarkoló jelenetek a magányról és a céltudatosságról. Carol jellemének íve szinte példaértékű: korábbi életében egy megtört és gyenge nő volt, akit a férje nap, mint nap megvert, és kislányukat is molesztálta, ám a világ felfordulásával ő is egyre inkább változott. A legnagyobb lökést mégis akkor kapta, mikor a kicsi Sophia halálával szembesült – nem mellesleg a sorozat alkotói gárdája milliónyi rajongó szívét törte darabokra azzal a jelenettel.
Carol, mint a főnix madár, újjáalkotta magát, és egy erős, kemény nővé változott, ez pedig leginkább a börtönben teljesedett ki. Aztán jött a fertőzés, ő pedig azt tette, amit helyesnek gondolt, nem azért mert ő rossz, vagy, mert rosszat akar másoknak, csupán védeni akarta szeretteit. De tette nem várt következményekkel járt, és szerintem utólag belegondolva ő maga is ráeszmélt, hogy akkor ott rosszul döntött. Rick száműzte őt, és bár nem értek egyet egyikük döntésével sem, megértem, hogy miért ezt az utat választották.
Daryl jellemfejlődése sem piskóta: a karakter alapból keveset beszél, illetve nem sokat árult el a múltjából – azt a keveset is harapófogóval kellett kihúzni belőle –, de ahogy a mostani részben Carol is rávilágított, bizony egy sokkal erősebb és megfontoltabb emberré vált. Ehhez az is hozzátartozott, hogy a korábbi negatív példaképekkel (apja, illetve Merle személyében) szemben, hála Ricknek, végre megtapasztalhatta milyen, amikor igazából számíthat valakire. Nem véletlenül emelik ki Rick és Daryl kapcsolatát is, mint az egyik mérföldköve a bromance-nek – na, ezt nem tudta leutánozni a Revolution.
És mi hozta rám most a leginkább a frászt? Nem, nem az autós jelenetek (igen, abból kettő is van), hanem a városban eltöltött éjszaka, a hangok, a milliónyi járkáló hörgése, csoszogása és zaja, ami egyszerre orkánná erősült, és úgy hallatszott, mintha betöltené a világot. Azonban a lepusztult város képe is felér egy kisebb gyomrossal, ráadásul Carol is a jó kérdést teszi fel ezzel kapcsolatban.
Ismét egy remek epizód a The Walking Dead háza tájáról, és tudom, hogy sokan nem szeretik ezeket a komótos epizódokat, inkább a járkálók darabolását részesítik előnyben – én mégis úgy tartom, hogy ez a sorozat nem a halottakról, és pláne nem az élőhalottakról szól, csupán az élőkről, ez pedig sokkal több, mint amit valaha vártam.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback