A State of Affairs elég nagy hendikeppel indult nálam, köszönhetően annak, hogy az eredeti showrunner, Edward Allen Bernero (aki amúgy dolgozott a Gyilkos elméken és a Crossing Lineson is) egy hónap munka után kiszállt a sorozatból. De mivel NBC-s politikai drámáról van szó, reménykedtem benne, hogy azért mégiscsak akad valami, amit szeretni tudok majd benne. Nos, előre lelövöm a poént: nem akadt.
Charlie Tucker (Katherine Heigl) CIA elemzőként dolgozik, és az elnök asszony, Constance Payton (Alfre Woodard) fiának, Aaronnak (Mark Tallman) a jegyese. Azonban egy terrorista sejt megtámadja a konvojukat Afganisztánban, amit a két nő ugyan túlél, ám Aaron nem. Egy évet ugrunk az időben, mikor is Charlie-nak még a pszichológusa segítségével sem sikerült feldolgoznia a férfi halálát, sőt, inkább klubokba jár, ahol random pasikat szed fel, hogy aztán egy éjszaka után dobja őket.
Charlie munkája azonban megmaradt, és egy csapat elemzővel dolgozik azon, hogy az elnök reggeli keléséig készen legyenek az aznap végrehajtandó CIA-s hadműveletek tervével, átlássák az aznapi teendőket, illetve reagáljanak az esetleges terrorista megmozdulásokra. Új fiú érkezik hozzájuk, majd befut egy videó arról, hogy egy csapat orvost elraboltak Afganisztánban, és mit ad Isten, talán azok követték el az újabb merényletet, akik egy évvel korábban megtámadták a konvojt. De biztosat nem lehet mondani, így Charlie a saját szakállára dönt az ügyben, nem kis felfordulást okozva ezzel az épületben, na, meg az elnöknél.
A State of Affairs annyi sebből vérzik, hogy felsorolni is nehéz, de kezdjük az elején. A sorozat egy-az-egyben Az elnök emberei koppintása, de az is szarul és hibásan kivitelezve, ugyanis fogták Kate Harpert, mint külügyi szakértőt, megváltoztatták a munkáját, lebutították, adtak mögé egy szerelmi szálat, meg egy érthetetlen összeesküvést, és meg is született az új sorozat. Szégyelld magad NBC, szégyelld magad!
A főszereplő, Charlie csapatának a tagjai valójában csak bábok, ennek megfelelően vázlatosak, feleslegesek és kiszámíthatóak. De Charlie, vagyis Charleston Tucker – persze, mert egy erősnek vélt női karakternek csakis férni neve lehet ugyebár! – azon túl, hogy sajnálja régi szerelmét, meg pörög a nyelve, valójában semmilyen emberi jellemvonással nem rendelkezik. Az epizód felében visszaemlékezéseket látunk szerelméről, míg a másik felében a kesergő Charlie-t, akinek persze mindig mindenről a múlt jut eszébe. Az meg már csak hab a tortán, hogy Katherine Heigl annyira élettelenül adja vissza a karaktert, hogy az már szánalmas – bár igaz, nincs sok mozgástere. Egyetlen hiteles momentuma az utolsó jelenet, mikor is a munkában megfáradt nő ledobta magas sarkú cipőjét a padlóra.
A pilot konfliktusa tele van logikai hibákkal: mert már miért is tiltanának ki egy elemzőt az épületből, mikor egy finoman szólva is ellenséges férfi bemehet, ráadásul feljuthat a hetedik emeletre – ez utóbbi gondolom jelzés akar lenni, hogy mennyire magas szintre feljutott, mert vagy fél tucatszor kihangsúlyozták. És persze, Charlie-nak megvan a megfelelő baráti köre, akik ugyebár fű alatt elintéznek neki olyan apróságot, hogy egy elnökhöz tartó CIA-s vezetőt, és annak vendégét kiszállítják a kocsiból, majd késsel megfenyegetik – hát hogyisne, mert ettől lesz hiteles egy kémes sorozat, nemde?
A State of Affairs az NBC szánalmas próbálkozása arra, hogy visszahozzon valami politikai műsort a repertoárjába, vagy éppen visszavágás a CBS-nek, mert ők is hasonlóval próbálkoznak az ősszel, és bár a Madam Secretary szintén gyenge, de legalább nem lenyúlás.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!