Oldal kiválasztása

united_1

A focit lehet szeretni, semlegesnek lenni vele kapcsolatban, vagy éppenséggel fanyalogni rá, a sportág összetartó ereje viszont tagadhatatlan. Akár otthon, a kényelmes fotelban ülve nézünk egy meccset, vagy a stadionban szurkolunk kedvenc csapatunknak, csoportosan tesszük, így – akárcsak például egy sorozat vagy könyv esetében – rajongásunkat közösen élhetjük ki hasonló beállítottságú emberekkel, és ez a világ egyik legjobb érzése.

united_2

Nekem ugyan nem szívszerelmem a Manchester United, a korszak (helló, ötvenes évek!), az ország, na, meg természetesen a húzónevek (imádott David Tennantünkkel az élen) egyből vonzóvá tették a United című filmet. Mi sem bizonyítja jobban a nagyszerűségét, mint a tény, hogy az első alkalom óta számtalanszor megnéztem már ezt a remeket – ez azért nagy szó egy olyan alkotástól, ami megríkat. A film a „Vörös Ördögök” aranykorszakáról szól, mikor is olyan, azóta legendákká vált játékosokkal operált a csapat, mint például Bobby Charlton (Jack O’Connell) vagy Duncan Edwards (Sam Claflin). Egy klub sikeréhez természetesen nagyban hozzájárul a fejesek munkája is, a játékosok tehát sokat köszönhettek Jimmy Murphy másodedzőnek (David Tennant), és a menedzsernek, Matt Busbynak (Dougray Scott) – a United ezen sikeres csapatát éppen ezért nevezték el „Busby fiúknak”. Ezen érát a filmben Jimmy Murphyn és Bobby Charltonon keresztül mutatják be a készítők. A történet ott kezdődik, hogy van egy ifjú focista, Bobby Charlton, kinek minden vágya bekerülni a csapatba. Egyszer egy edzésre be is kéredzkedik, ahol az edző, Jimmy Murphy felismeri a tehetségét, és nem sokkal később megengedi, hogy tétmeccsen játsszon. Mivel az őszi szezonban nagyon jól teljesít a csapat, Murphy megkéri a Football League – az angol másod-, harmad-, és negyedosztállyal foglalkozó szervezet – tisztviselőjét, Alan Hardakert (Neil Dudgeon), hadd játsszanak a Bajnokok Ligájában. Hardaker csak akkor engedi ezt meg, ha időben odaérnek minden meccsre, ami azért nem túl egyszerű feladat, mert sokszor játszanak külföldön, ám ahhoz képest túl sűrűn követik egymást a mérkőzések. A csapatnak egy darabig sikerül azonban tartania magát a meglehetősen szoros beosztáshoz, közben pedig külföldön és otthon is sikert sikerre halmoznak. Azonban egyik alkalommal, amikor Belgrádból hazafele Münchenben meg kellett állnia a gépüknek újratölteni a tankot, nem sokkal az újra felszállás után lezuhantak – páran azonnal meghaltak, néhányan (például Bobby Charlton és Harry Gregg, a kapus) apróbb sérülésekkel megúszták a balesetet, de a csapat nagy részét, köztük Busbyt is kórházba kellett vinni. Egyedül Jimmy Murhpy nem tartózkodott akkor a repülőgépen, mert a walesi válogatottat irányította éppen, ám ezzel a szerencsétlenséggel minden a klub további sorsa az ő nyakába zúdult. Vajon képes lesz-e túltenni magát a tragédián, és újra összehozni egy ütős csapatot?

UNITED

Tudtam, hogy hibát követtem el, amikor megjelent a képernyőn a „valós események alapján” felirat, és én nem állítottam meg a filmet, mert ez a figyelmeztetés két dolgot jelenthet – horror sztoriknál azt, hogy nem alszol éjszaka, drámáknál pedig azt, hogy bőgni fogsz, mint egy kisgyerek. A United esetében az utóbbi valósult meg. Nagyjából a feléig nagyon szép kis történetet figyelhettünk meg, hiszen ki nem szeret olyan embereket látni, akik fiatalok, helyesek, kedvesek, aranyosak, viccesek, mellesleg rendkívül lendületesek és izgatottak, mert végre azt csinálhatják, amit a leginkább szeretnek? Aztán jött a tragédia, ami olyan szinten fejbe vágott, hogy én utána nagyon nehezen akartam magamhoz térni. Én sosem szerettem a légikatasztrófás filmeket, mert eddig akárhányat láttam, ott túldramatizálták az egész jelenetet, és így kiveszett belőle a tragikum. A Unitednál azonban pont ennek az ellentétét láthattuk. Egyszerűen zseniális volt a feszültség építés: először jött a csendes pánik, ami egyre fokozódott, de mielőtt elérhette volna a csúcspontját, kaptunk egy filmszakadást. Ez a módszer szerintem sokkal hatásosabb volt, mint az, ha mindenki egyből elkezdett volna visongani és kézzel-lábbal hadonászni, hogy: „Úristen, meghalunk!”

united_4

Következő ódámat a színészi játékról zengeném: David Tennant nekem már a Ki vagy, Dokiban számtalanszor bizonyított, de még itt is képes volt meglepni, hogy milyen jól tudja hozni a drámai jeleneteket, úgyhogy összes kalapom emelem előtte! Jack O’Connell is fantasztikusan hozta mind a komoly, mind a vicces jeleneteket, az északi akcentusa is rendkívül hiteles volt, mellesleg nagyon jól áll neki a vörös haj. Sam Claflin pedig – na, igen, David Tennant mellett valójában ő az, aki miatt leültem megnézni ezt a filmet. Ugyan az Éhezők Viadala: Futótűz miatt már annyira nem noname színész, azért még mindig lenne mit emelni a hírnevén, mert nagyon tehetséges. A karaktere utolsó jelenetei még most is megríkatnak.

united_5

Hölgyeim és Uraim, ez minden, amit a United című filmről tudni érdemes – na, jó, ez azért hazugság, mert mindent úgy sem árulhatunk el egy értékelőben. Lényeg a lényeg: aki szereti a focit, de nem fél az érzelmes jelenetektől. Annak szerintem tetszeni fog, aki kedveli a drámát és nem bánja a focis körítést, annak is melegen ajánlom ezt az alkotást, Manchester fanoknak meg egyenesen kötelező.

Szerző

Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.