Mint azt az előző értékelőmben említettem, beindul a cselekmény, és évadról-évadra csak gyorsul a tempó. Nekem személy szerint talán pont a harmadik szezon a kedvencem, hiszen van itt minden, mi szem-szájnak ingere: izgalom, egy aprócska szerelmi szál, sírás, örömködés, na, meg a csavarokról se feledkezzünk meg – röviden: zajlanak az események.
Az előző évadban bemutatott Gus Fring (Giancarlo Esposito) immáron szorosabbra akarja fűzni bizniszkapcsolatát Walterrel (Bryan Cranston). Hogy könnyebb legyen az eleinte vonakodó férfit rábízni az együttműködésre, egy csúcstechnológiás földalatti laboratóriumot állíttat neki. Azonban mivel Jesse (Aaron Paul) úgy döntött, hogy nem folytatja tovább Walttal, Gus egy új társat is ajánl a laborhoz, a zseni Gale Boettichert (David Costabile). Walt természetesen most már beleegyezik a bizniszfeltételekbe, és vígan készíti a bőven több, mint kilencven százalékos tisztaságú anyagot a madárlelkű Gale-lel. Eleinte úgy tűnik, jól meglesznek ők ketten, ám Walt úgy érzi, Gale nem olyan jó, mint Jesse, ezért ráveszi Gust, hogy inkább régi társával dolgozhasson együtt. Jesse és Walt végül újra partnerek lesznek, ám Jesse rájön valamire Gusszal kapcsolatban, ami kiveri nála a biztosítékot: a kartellfőnök ugyanis gyerekeket is bevon a bizniszbe, méghozzá egyenesen dílerként használja őket. Walt találkozót szervez, hogy Gus és Jesse megbeszélhessék ezt az ügyet, akkor a főnök szavát adja a srácnak, hogy nem foglalkoztat több kiskorút. A probléma csak az, hogy ez alkalommal Gus nem bizonyult megbízhatónak, ugyanis Tomast (Angelo Martinez), Jesse barátnőjének az öccsét nem sokkal később holtan találják. Jesse berág a főnökre, és Walttal közösen Gus néhány dílerét megölik, ám Gusék csak Jesse-re gyanakodnak, Waltra nem. A srác menekülőre fogja, Walt pedig visszamegy dolgozni ismét Gale-lel az oldalán, és rájön a főnök újabb tervére: azért kell Gale-t betanítania, hogy ha őt elteszik láb alól, továbbra is csúcsminőségű metamfetamint tudjanak piacra dobni. Az ex-tanár Jesse-vel közösen tervet eszel ki a főnök ellen, melynek első lépéseként meg kéne ölniük Gale-t. Közben a DEA háza táján is akadnak fejlemények: Hank (Dean Norris) egyre jobban rááll a Heisenberg ügyre, ám nem nyomozhat túl sokáig, hiszen Tuco Salamanca (Raymond Cruz) két unokatestvére a nyomába ered, hogy megbosszulják nagybátyjuk halálát. Ők hárman egy parkolóban tűzharcba keverednek, ami során Hank súlyos sérüléseket szenved és tolószékbe kerül.
Mondtam én, hogy sok minden történik egy évad alatt! De egyébként ez a szezon egyik legnagyobb erőssége szerintem, hiszen egyszerűen nem hagyja a nézőt unatkozni. Jönnek új karakterek, akiket lehet szeretni és utálni, ám ugyanakkor azokról is megváltozhat a véleményünk, akiket eddig láthattunk. Kezdjük például Gusszal, akiről már az előző értékelőmben figyelmeztettelek titeket. Akkor azt mondtam, hogy jaj, mennyire aranyos, kedves, bájos, csak éppen az az egyetlen hibája, hogy egy drogkartellt vezet. Erre az évadra viszont eljutottam addig, hogy már a neve hallatán is kirázzon tőle a hideg, ugyanis szépen kimutatta a foga fehérjét. Ez az ember konkrétan egy mosolygó hóhér. Oké, elismerem, hogy tökéletesen fenn tudja tartani a rendet a kartellen belül, és eléri, hogy mindenki szót fogadjon neki, viszont halál nyugodtan és pókerarccal közli veled, miként akar felnégyelni, ha esetleg mégis forradalmárkodni támadna kedved. Brr!
Aztán ott van a Pinkman-White páros, akik tökéletes ellentétei egymásnak. Jesse-ről mondtam már korábban is, hogy első ránézésre nem hinnénk róla, mennyire pozitív jellem, de ez a kvalitása a sztori előrehaladtával még jobban előjön. Főleg, hogy az ő felemelkedése mellett figyelemmel kísérhetjük ahogy Walt folyamatosan egyre rosszabb döntéseket hoz és egyre kétesebb ügyekbe keveredik. Még ne kiabáljunk el azért semmit az ő karakterével kapcsolatban sem, elvileg ki tudja, ki hogyan viselkedne, ha olyan szituációba keveredne, mint ő? Ne felejtsük el, hogy Walt egy tüdőrákban szenvedő férfi, aki nagy valószínűséggel rövid időn belül meghal, ám nem akarja családját nehéz pénzügyi helyzetben hagyni, mielőtt eltávozik az élők sorából. Ennek tudtában azért elég sok minden belefér.
Apropó, ha már szóba került a család, nem bírom megállni, hogy ne beszéljek Skylerről (Anna Gunn). Sokáig abban a tudatban voltam, hogy Anna Gunnt kivéve én vagyok az egyetlen élőlény a világon, aki kifejezetten bírja ezt a nőt, mert egyébként mindenféle közösségi médián csak úgy ömlött a felé irányuló, tömör utálat. Kérem szépen, hogy lehet valakit a „világ egyik legkevésbé empatikus feleségének” titulálni, aki megtudván, hogy a férje drogdíler, felajánlja, hogy segít neki a pénzmosásban (ha már egyszer könyvelő az eredeti szakmája), és nem küldi el a fenébe, vagy jelenti fel a rendőrségen? Nyilván Skyler sem tökéletes, persze, ő is rengetegszer túlreagált dolgokat, vagy éppenséggel elzárkózott a döntéstől, de pont ettől lesz emberi és valóságos a karaktere. Arról már nem is beszélve, hogy milyen erős idegrendszerrel rendelkezik, hiszen csak a sztori vége fele akadt ki komolyabban, engem viszont szerintem már egy hét után muszájkabátban vittek volna el.
Hoppá, picit elszaladt velem a ló, azt hiszem ilyen hosszú évadismertetőt még nem írtam, de nem baj, hogy ezen a ponton megállok, mert tudnám még ragozni. Ami pedig a cselekmények további menetét illeti, lesz ez még kacifántosabb is!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
