Az ötödik évadban már nem Aaron Sorkin írta a sorozat, ugyanis távozott a produkcióból, ez pedig igencsak meglátszik Az elnök emberei minőségén. Na, nem mintha nem lenne még mindig egy kimagaslóan erős párbeszédeket tartalmazó, idealista mű, csak éppen mellőzi Sorkin ama zsenialitását, ördögi poénjait és valamelyest realista világfelfogását, ami annyira egyedivé tett ezt a show-t.
Az előző évad úgy ért véget, hogy senkinek, még csak fogalma sem volt arról, hogy merre is lehet az elnök lánya. Zoey (Elisabeth Moss), egy klubból tűnt el, miután kiment a mosdóba. De mivel az épület hátsó részénél az egyik rá vigyázó ügynököt holtan találták, így kétség sem fér ahhoz, hogy a lány veszélyben van. Bartlet elnök (Martin Sheen) élve az alkotmány adta jogával, ideiglenesen lemond pozíciójáról, és mivel az alelnök szex botrányba keveredett és lemondott, így nem maradt más, aki átvenné posztját, mint a házelnök, Walken (John Goodman), aki a republikánus párt feje. Mialatt Zoey-t keresi az összes szerv, addig Josh (Bradley Whitford), a Fehér Ház kabinetfőnökének helyettese attól tart, hogy a republikánusok talán kihasználják a helyzetet, és olyan törvényeket akarnak megalkotni, ami, ha egy demokrata ülne az elnöki székben, akkor szinte lehetetlen lenne. Mindez alatt megszülettek Toby (Richard Schiff) és Andy (Kathleen York) ikergyermekei, és Toby minden korábbi félelme semmissé vált.
Miután az elnök visszavette a stafétát, újabb politikai csatározások kezdődtek a republikánusok és a demokraták között, aminek az lett az eredménye, hogy az eddig is kevés közös nevezőn lévő párttagok most még inkább fújnak egymásra. Ezt orvosolandó hagyta jóvá Bartlet elnök, és kabinetfőnöke, Leo (John Spencer) a republikánusok alelnökjavaslatát. Az új alelnök, Bob Russell (Gary Cole) korábban nem tett le sok mindent az asztalra, és az elnök sincsen túl jó véleménnyel róla. De Will Bailey (Joshua Malina) úgy dönt, hogy elhagyva korábbi helyettes beszédírói posztját, átpártol az alelnök stábjához, ezt pedig Toby képtelen megbocsátani.
A világ pedig nem áll meg csak azért, mert az elnöknek elrabolják a lányát, vagy, mert politikai feszültség van a Fehér Ház berkein belül. Konfliktus adódik Észak-Korea partjainál, drogkartell problémák Latin-Amerikában, vita a Közel-Keleten, és kitörni készülő puskaporos hordó Izrael és Palesztina között. És mialatt az utóbbi helyzetet próbálják konszolidálni, bekövetkezik a tragédia.
A sorozat színvonalán látszik, hogy már nem Sorkin írja a párbeszédeket, ugyanis nem hittem volna, hogy lehetséges, de még a korábbiaknál is zsúfoltabbak az epizódok. Szinte már annyira sok időt dolgoznak a szereplők, hogy már nem lehet elhinni, hogy arrafelé egy nap csupán huszonnégy órából áll. A párbeszédek a korábbi szezonokhoz képest kevesebb hangsúlyt kaptak, inkább a történtek sokszínűségére és drámaiságára próbálták ráhelyezni a nyomatékot.
Ennek köszönhetően a karakterekre is igen nagy nyomás helyezedett, amit még inkább fokozott, hogy folytatták a negyedik évadban elkezdett tendenciát, hogy egy embernek, legalább három különböző pozícióban kell helytállnia. Ez pedig még messzebb vitte a sorozatot a realitás talajától – pedig korábban éppen az volt benne a szép, hogy úgy volt idealista, hogy megmaradt a valóság talaján.
Az alelnököt, Bob Russellt egyértelműen negatív karakterként hozták be a show-ba, ezt pedig azért sem tartom túl szerencsésnek, mert korábban azt hangsúlyoztam, hogy Az elnök embereiben nem valami ellen, hanem valamiért harcolnak a szereplők, most meg mindenki egyöntetűen utálja Bobot, aki azon túl, hogy nincs tapasztalata, valójában nem sok vizet zavar. Bár azért próbáltak neki valamicske jellemet adni, de mégis olyan skiccszerű lett szegény, szinte már vázlatosnak tűnik a korábbi alelnök, John Hoynes (Tim Matheson) markáns alakja mellett.
Aki igazán meglepett, az C.J. (Allison Janney), aki egy olyan múltbéli tettéről számolt be, amit nehezen tudtam összeegyeztetni a karakterrel, bár a könyv körüli felhajtásra tökéletes hidegvérrel és jól átgondolt tervvel válaszolt, azért bennem, mégis hagyott egy keserédes szájízt. Ez pedig több szereplőre is igaz, ugyanis Bartlet elnök is egy olyan változáson ment keresztül, ami valamilyen szinten érthető, ugyanakkor kissé karakteridegen is egyben. Ami pedig Tobyt illeti, ő kezd száznyolcvan fokos fordulatot venni, ez pedig nem tesz jót sem neki, sem a sorozatnak.
Meglátszik Az elnök emberei ötödik évadának színvonalán, hogy távozott Aaron Sorkin, mert bár ő is követett el hibákat, mégis meg volt a teljes víziója arról, hogy egy karakter milyen, hogy a történet honnan hova tart, és hogyan lehet mindezekből építkezni – ez pedig most hiányzik.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
