Klasszikus epizódok hangulatára emlékeztető rész túlpörgő Sheldonnal, racionális Leonarddel, és kicsavart párkapcsolati tanácsokkal.
Leonardről kiderül, hogy orrsövényferdülése van, amit úgy dönt, megműttet, kisebb pszichotikus rohamot idézve elő ezzel Sheldonnál, aki meg van róla győződve, hogy barátja bele fog halni a „felesleges” műtétbe, és erről mindenképpen meg akarja győzni Leonardöt. Eközben Raj megtudja, hogy a szülei elváltak, ami teljesen lelombozza. Howard és Bernadette próbálja felvidítani, miközben maguk is elgondolkoznak azon, hogy a rossz kommunikáció hogyan is vezethet egy kapcsolat halálához.
Bár elméletileg – gondolom – a két szálat egyformán erősnek szánták, azért Sheldon bekattanása kicsit elnyomta Raj családi drámáját, amivel mondjuk alapvetően nincs is semmi probléma, hiszen ez előbbi baromi jóra sikeredett. Sheldon, a tőle szokható módon, bulldog módjára kapaszkodott abban az ideába, hogy a műtét hülyeség, és előbb mindent megtett, hogy lebeszélje róla Leonardöt, később pedig abba adott bele apait-anyait, hogy már előre begyakorolja, hogyan is fogja azt mondani, „én megmondtam”, mikor Leonard belehal a beavatkozásba. Persze tette ezt nem rosszindulatból, hanem azért, mert csak így tudja kifejezni aggódását. De tény, ami tény, mindezt nagyon viccesen tette, és a végén még szépen saját dugájába is dőlt.
Amúgy csak nekem szúr szemet Sheldon felemás hozzáállása a kórházakhoz és az orvosi beavatkozásokhoz? Egyszer retteg a kórházban lévő kórokozóktól, de annyira, hogy alig hajlandó oda belépni. Egyszer teljesen önként megy oda, és saját kontóra vizsgálatokat készített. Egyszer hülyeségnek tartja, hogy Leonard rendbe rakassa az orrát. Egyszer kijelenti, hogy már ki akarta vetetni a vakbelét, csak hát nem volt rá ideje. Mindezzel csak az a baj, hogy valójában mind a két véglet beleillik Sheldon jellemébe, csak éppen az alkotók eldönthetnék, melyikkel is akarnak dolgozni.
Az epizód másik szálát Raj drámája tette ki, valamint az, hogy erre hogyan reagált Howard és Bernadette. Raj szüleinek a válása elég drasztikus lépés volt az írók részéről, ami hosszú távon is elég érdekes következményekkel járhat, de most, így, rövidtávon is megérdemel pár szót. Nem is igazából Raj reakciója, hanem az, hogy ez milyen hatással volt Howard és Bernadette kapcsolatára. Nem azt mondom, hogy amit tettek, arra ne lehetett volna számítani (tiszta sor volt, hogy a cukiság előbb-utóbb utat enged a valódi problémáknak, valamint az is, hogy kivel is járt Howard anno párterápiára), de az tény, hogy attól még szépen oldották meg az alkotók.
Szóval jó kis rész volt ez, sokat nevettem rajta, és még kicsit el is gondolkodtatott. Sheldon „ámokfutását” remekül eltalálták, és még Howard és Bernadette kicsit kiszámítható párbeszédei is egész ügyesen sikerültek – remélem a következő epizódokban is tudják majd tartani ezt a színvonalat.
Végezetül hadd említsek meg egy nagyon szomorú hírt a sorozat háza tájáról, amiről gondolom, már sokan hallottatok, ám kötelességemnek érzem, hogy én is megemlékezzek róla: a héten, hatvankét éves korában, rövid betegséget követően elhunyt Carol Ann Susi, aki Howard sosem látott anyjának hangját adta. Nyugodjék békében!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.