Az elnök emberei (1999-2006), 4. évad

Aaron Sorkin megint képes volt egyszerre megríkatni, megnevettetni és úgy anblokk megmelengetni a szívemet – mert pontosan ez történik, ha egy idealista és liberális showrunner sorozatot készít a demokrácia hazájában, olyan karakterekkel, akikben lehet hinni, és akiknek lehet hinni!

Bár C.J. (Allison Janney), mint a Fehér Ház sajtószóvivője nem vette komolyan az ellene irányuló fenyegetést, munkatársai igen, így védelmet is kapott, méghozzá a sármos és jópofa Donovan ügynök (Mark Harmon) személyében. Mikor már azt hittük, hogy elhárult a veszély, pont akkor csapott be a tragédia, mint a villám – és pont, mint korábban a sorozatban, ez is igencsak életszerű. C.J.-t megdöbbentette az eset, és hosszú ideig nem is tudott munkájára koncentrálni, pedig most nagyobb szükség volt a figyelmére, mint valaha. A Qumari akció Bartlet elnök (Martin Sheen) és kabinetfőnökének, Leónak (John Spencer) talán az egyik legnehezebb döntése volt – lelőni egy bizonyítottan embereket sanyargató és gyilkoló személyt, tárgyalás nélkül, ez olyan tett, melyre még soha nem volt példa, így a nemzetközi jog sem ismeri. Az akció részleteinek kiszivárgása nagyban megingatná az USA nemzetközi helyzetét, és tovább rontaná Bartlet elnök eleve kissé megtépázott hírnevét. Ám akad egy szemfüles újságíró, aki már szaglászik az ügy körül. A stáb készül az elnök újraválasztására, részt vesznek a kampányban, és utaznak egyik államból a másikba. Vagyis tennék, ha Josh (Bradley Whitford), Toby (Richard Shiff), és Donna (Janel Moloney) le nem maradt volna az elnöki konvojról, így önmaguknak kell kikecmeregni Indiana bájosnak és kedvesnek nem nevezhető közösségéből. És, ahogy az elnök utalt is rá, ha Donna nem lenne velük, azok ketten bizony elvesznének. Ám nem kis nehézségekkel tűzdelt útjuk során egy olyan ihletforrást találnak a törvénykezéssel kapcsolatban, ami alapjaiban változtatja meg a nézeteiket. Mindeközben Sam (Rob Lowe) egy olyan körzetben próbálja nyerésre juttatni a demokrata jelöltet, ahol maga a jelölt meghalt – de a jog furcsa dolgokra képes, hát még az emberek. Nagyon üdítő volt látni ebben az évadban, hogy miképpen is zajlik egy elnökválasztás Amerikában, és bár bizonyára nem száz százalékban fedi a valóságot, azért sikerült pozitív képet bemutatnia. Különösen Donna és a fiúk utazása volt vidám és humoros, aminél szerintem még nem alkotott viccesebbet Sorkin és csapata. Toby reakciója a dolgozó férfi véleményére pedig egyszerűen briliáns, és az, ahogy Josh-sal mindketten feláldozva azt a kevéske szabadidejüket ezen törték az agyukat, még szerethetőbbé tette karaktereiket. Ez főleg Tobynak kellet, hiszen ő az egyik legmogorvább és legbosszúsabb ember a tévétörténelemben, és mint minden ilyen figurának, neki is aranyból van a szíve. Bartlet és Leo tépelődése döntésük helyességén szintén egy komoly társadalomkritikát tartalmazott, de még annál is tovább mentek az alkotók, mikor bedobták a lehetséges kiszivárgást, ami egy olyan jogi és nemzetközi helyzetet teremthet, amire még nem volt példa. Különösen Martin Sheennek azon apró szcénái tetszettek, ahol alig szólt, csak gondolkodott – szinte láttam a mardosó lelkiismeretét, amint belegabalyodik a fogaskerekeibe. Sam kaliforniai tette nagyon kedves, kissé hősies, de sajnos tisztában vagyok vele, hogy mire megy ki a játék az alkotók szempontjából, és azt kell mondanom, itt bizony hatalmasat hibáztak. Ugyanis, míg Will (Joshua Malina) segédkezik Tobynak a szövegek írásában és szerkesztésében, addig a két szereplő egyre távolabb kerül munkájától, és furcsa mód, ez mégsem hat ki annak minőségére. És pontosan itt a hiba, mert az alkotók innentől fogva úgy megkeverik a szereplők munkáját, hogy azt egyszerűen már képtelenség fenntartani – lesz olyan pozíciót, amit legalább két embernek kéne végeznie, de nem így történik. Ez pedig a szememben igencsak lerontotta a sorozat hitelességét. De persze még mind Az elnök embereiről beszélünk, melynek hatása az amerikai politikára, társadalomra megjósolhatatlan volt. Az meg már pláne nem, hogy tanulmányok, esszék, disszertációk születtek és még mindig születnek a show-val kapcsolatban – ezzel pedig nemhogy halhatatlanná tették, hanem szorosan be is építették a köztudatba és a mindennapokba. És ahogy Sorkin, egy korábbi sorozatában, a Studio 60-ban a színésze szájába adta: a csatornának kell emelnie a minőséget – ezt pedig minden nemzetnek meg kéne fogadnia. Ütős párbeszédek, tragédia, lelki kétely és egy olyan cliffhanger emeli a negyedik évadot az egekig, amire az első évad óta nem volt példa.

Szerző

Catleen

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Korábbi cikkek

• Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
• Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
• Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
• IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!