Halottak napja után tartja a Town of The Living Dead az Élőhalottak Napját, és vele együtt a kötelező agymenést. A hatodik rész, anyakönyvezése szerint a Don’t Mess with the Money-Maker, egyszerre polgárpukkasztó a javából, társadalmi fricska, és mérhetetlen humorforrás.
Történetünk egyik felében Tina próbálkozik a helyi temetőben elkészíteni egy bomba nyitójelenetsort, és nem mellesleg, számomra elég érthetetlen okból fogyókúrába kezdett – ami nem sikerül neki, de legalább próbálkozik. Közben John folyamatosan leszólja a temetős ötletet, ezzel táncolva a stáb idegein, de végül minden, és mindenki a helyére kerül – úgy-ahogy.
Hogy miért imádtam ezt az epizódot? Egyszerűen mindenért: a temetős rész terve nagyon tetszetős és beleillik a sorozat menetébe (nem értem miért szólja le John), de a legjobb az Tina harca és szenvedése a kilók ellen: látni egy erős nőt, aki bárkit képes rendre utasítani – kivéve persze a saját étvágyát – több mint vicces jelenteket szül, nem is keveset, és nem is a leggyengébb kategóriából. Valamint az is érdekes téma, hogy hogyan lesz Johnból lassacskán egyre unszimpatikusabb szereplő – mind a nézők, mind a vele szereplő karakterek számára egyaránt.
A Don’t Mess with the Money-Maker az egyik, ha nem a legjobban sikerült rész, mert minden van benne: humor, zéró dráma, zombik, temető és persze millió meg egy agymenés, hála a kedves stáb válogatott elmebajainak. Bár már sajnos nagyjából félidőnél járunk – nagy átlagban ilyenkor szoktak az amúgy jól szereplő sorozatok mélyrepülésbe kezdeni –, remélem ez nem fog a széria minőségének a rovására menni.
Mindent összevetve és hárommal elosztva, ütős részt hoztak nekünk össze erre a hétre, és én már alig várom a következőt, ami Zombie Stunt Double névre fog hallgatni.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
