Az előző beszámolóm végén azt a kérdést tettem fel, vajon mi minden férhet bele egy Fan Fiction címet viselő részbe? Jelentem: minden, és Jeremy Carverék bőven éltek is a lehetőséggel. Az eredmény: fanservice a maximumon. Nem szeretem a szüneteket, de megérte a múltkori farkasos kaland után két hetet várni, ugyanis a mostani, kétszázadik epizód bőven túlszárnyalta az eddigi százkilencvenkilencet.
Sam (Jared Padalecki) és Dean (Jensen Ackles) úgy döntenek, hogy miután Dean teljesen fittnek érzi magát a vadászatra, tovább folytatják eddigi életmódjukat. Az idősebbik testvér talál is egy esetet, ami során egy tanárnő különös módon eltűnt. Sam úgy érzi, ez az ügy még önmagában nem elég fura nekik, de Dean unszolására kimennek a helyszínre és körbeszimatolnak. Amire ott lelnek, arra viszont egyikőjük sem számított, ugyanis egy lánygimi színjátszó köre épp az ő életüket megörökítő, Odaát címet viselő, Carver Edlund könyvekből készült musical adaptációját próbálják. A fiúk természetesen egyből rosszul lesznek, és így már az eset számukra is megüti azt a furcsaság-szintet, amitől kezdve már muszáj foglalkozniuk vele. Sokáig nem lazsálnak, hanem nekiállnak nyomozni, főleg azután, hogy történik még egy baleset, aminek már szemtanúja is volt, mégpedig a darab rendezője, Marie (Katie Sarife).
Hölgyeim és Uraim, íme a példa egy tökéletes epizódra. A Fan Fiction tényleg tartalmaz mindent, amiből az Odaát áll: vannak benne akciójelenetek, szörnyetegek, fergeteges poénok, különféle utalások, szerethető karakterek, és egy cseppnyi horror. A legutóbbi epizód, amihez hasonlítani tudnám, az a The French Mistake volt a hetedik évadban, ami során Deanék egy olyan alternatív univerzumba kerülnek, ahol az életükből TV show-t forgatnak, és ők a karaktereiket játszó színészek – nem, a mostani rész még azt is túlszárnyalta! Kezdjük talán a színjátszókörrel és annak tagjaival, akik tipikusan azok a tinédzserek, akik valamiért vagy valakiért nagyon odavannak, és rajongásukat nem félnek kimutatni sem – egyszóval hatalmas fangirlök, akárcsak szerkesztőségünk tagjai. Innentől kezdve egyértelmű, hogy szimpatizálunk velük, valamint az is, hogy előkerülnek olyan dolgok, amik fandom specifikusak, gondolok itt a halomnyi metára, na, meg persze a shippingre. Eddig mindegyik showrunner elcsepegtetett bizonyos utalásokat Dean és Castiel viszonyának természetével kapcsolatban, most viszont konkrétan láthattuk őket csókolózni – ja, hogy az a musicalben az őket alakító két diáklány volt, akik a való életben is egy párt alkotnak. A teringettét! Na, mindegy, álmodozni azért lehet.
A második legjobb húzás a régi karakterek reprezentációja: az első pár jelenetben láthattuk Bobbyt (akit eredetileg Jim Beaver játszott), akiért még most is sajog a szívünk, és aki még mindig nagyon hiányzik. Aztán ott volt Adam (eredetileg Jake Abel szerepe) is, a tiszteletbeli, harmadik Winchester, akiről Deanék már szinte meg is feledkeztek – a rajongók természetesen egyáltalán nem. Ami viszont még ennél is fontosabb, az a cukormázas fandom és meta réteg mögött bújik meg: Sam és Dean kapcsolata. Korábbi szezonokban véleményem szerint jobban előtérbe került a testvéri szeretet – főleg amikor még nem volt mindennapos, hogy feláldozgatják magukat egymásért–, ezért is éreztem kicsit furának azt, hogy Sam mennyire meg akarta gyógyítani Deant, amikor még démon volt, holott a nyolcadik és a kilencedik évadban eléggé eltávolodtak egymástól. Az eheti részben azonban számtalan gyönyörű jelenetük volt, és újra értelmet nyert az az erős kötelék, amire mindig is támaszkodtak: a család. Mi sem ábrázolja szebben ezt az „újraegyesülét” mint egy régi, már-már elfeledett, de annál nagyobb jelentőséggel bíró szimbólum, a Samulet visszatérése.
Ugyan akadt mostanában bőven ok, amiért elégedetlenkedhettem, moroghattam, csapkodhattam dühömben az asztalt, az Odaát mindig tudja, hogyan csábítson el újra és újra. Lehet, hogy eladtam a lelkemet ennek a sorozatnak, amikor elkezdtem nézni, de ezek alapján cseppet sem érdekel. Azt hiszem, a többség nevében beszélek, amikor a következőket mondom: Kedves Jeremy Carver és csapata, ilyet kérünk még szépen!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
