Állandó, és egy Tolkien rajongó számára borzasztóan idegesítő kérdés: miért nem pattant Frodó egy Sas hátára és repült el vele a Végzet Hegyéig, megspórolva a hosszú és veszélyes utat? Vagy miért nem vitték a Sasok Thorint és csapatát rögtön a Magányos Hegyig a Hobbitban? Egyáltalán miért nem tart mindenki egy Sast otthon, hogy a szomszédba is azzal repüljön? Érdekes módon ezek a kérdések nem merültek fel, amíg Tolkien élt, így magától a szerzőtől nem kaphatunk közvetlen választ – valószínűleg azért nem ír róla, mert számára egyértelmű. Ha belegondolunk, könnyen rájöhetünk, hogy számos, valóban egyértelmű oka van a Sasok visszafogott felhasználásának. Hogy végre berekesszük a kérdezősködést, lássuk, mik ezek!
1.) A Gyűrű megsemmisítése titkos küldetés
Az első és legfontosabb ok. Frodóéknak csak azért sikerül elvergődni a Végzet Hegyéhez, Mordor szívébe, mert Szauronnak eszébe sem jut, hogy a Gyűrűt el akarják pusztítani. Hatalmas Sasokon repülni igen csak elvenné a meglepetés erejét, és egyben azt is jelentené, hogy Mordor minden lénye, földön és levegőben, nekitámadna a csapatnak – azt pedig több száz Sassal is nehéz lenne túlélni.
2.) A Hatalom Gyűrűje egy maia kezében?
Egy korábbi írásomban említettem a maiákat – nagy erejű lények, akik a valák irányítása mellett óvják Ardát. A Sasok is maiák (vagy azok leszármazottai, ezért a nagybetű), vagyis nem egyszerű állatok. Nem véletlen, hogy A Gyűrűk Urában egy jóérzésű maia sem akarja megérinteni a Gyűrűt – Gandalf például egyenesen viszolyog tőle. Túl nagy ugyanis a hatalmuk, ezért nagyon nem lenne jó, ha a Gyűrű befolyása alá kerülnének. A Gonosz több maiát is megkaparintott már magának, így ez a félelem egyáltalán nem alaptalan. Szóval érdemes megkockáztatni, hogy a Sasok átálljanak? Nem hiszem.
3.) Egy maia nem tehet azt, amit akar
A maiák a valák szolgái, így meghatározott szerepkörük van Ardán, amit nem léphetnek túl. A Mágusokat például azért küldték, hogy segítsék a Szabad Népeket, de tilos közvetlenül megküzdeniük Szauronnal (ezért nem megy neki Gandalf Barad-dûrnak, pedig talán megtehetné). A Sasok a Mágusokhoz hasonlóan besegítenek, ha kell, de könnyen lehet, hogy többet egyszerűen nem tehetnek.
4.) Akkor már miért nem Aragorn hátán lovagolt Frodó Mordorig?
Csupán azért, mert állati alakban léteznek, a Sasok nem egyenrangúak például a lovakkal, vagy akár más madarakkal. Ők is Középfölde népei közé tartoznak, sőt, mint maiák, bizonyos értelemben hatalmasabbak a többieknél. Úgy gondolni rájuk, mint hátasokra, akiket meg lehet sarkantyúzni, egyszerűen tévedés. A Gyűrű szövetségének tagjai mind önként vállalták a feladatot és a vele járó veszélyt – háborúban részt venni senkinek sem kötelezettsége, és nem is elvárható. Arról nem beszélve, hogy egy Sasnak ugyanúgy nehéz és megerőltető lenne egy hobbittal a hátán elrepülni Mordorig. Ez ugyanolyan, mintha Frodó Aragorn hátára pattanna fel, és úgy vitetné magát végig az úton.
5.) Az állatok egyébként sem rabszolgák
Ha nem tudjuk megállni, és állatként tekintünk a Sasokra, még akkor sem működik a dolog. Tolkien, a természet rajongójaként, nagy tisztelettel bánik az állatokkal – sokuknak tulajdonít kiemelkedő intelligenciát, és meghatározó szerepekben tűnteti fel őket. Gondoljunk csak Rohan lovaira, vagy Radagast nyulaira! Ezek az állatok maximum a barátaink és szövetségeseink lehetnek, rabszolgaként gondolni rájuk mordori szokás, így természetesen elkerülendő. Keselyüstök saját döntéséből segít Gandalfnak, ahogy Aragorn is Brego nemes szívének köszönheti az életét. Ezt nem lehet elvárni az állatoktól, inkább végtelenül hálásnak kell lenni, amiért természetes ösztöneiken felülkerekedve kockáztatják az épségüket valaki másért – az emberek közül sem mindenki képes erre.
Remélem, kielégítő választ kapott minden kétkedő. A tanulság: Gondolkozzunk, tájékozódjunk, mielőtt bele akarunk kötni a Professzor úrba!
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
Komolyan ez valami vallás? Azért nem repültek sason mert Tolkien nem úgy írta meg. Tök mindegy mekkora félistenek, tök mindrgy rabszolgák-e vagy segítők a bajban, ha Tolkien úgy akarta volna, éppen úgy képzelte el, akkor sason repül Frodo. Ugyanis az író mindenható a saját világában, nem pedig a fogja. Ugyanez vonatkozik a nyugatra utazással: így zárta le a történetet. Biztos lehetett volna máshogy is, de ő ezt találta ki. A végén ez a professzor urazás, mibe tájékozódjam? Hogy milyen nyakatekert magyarázatokat találsz ki logikátlanságokra? Tolkien egy író, ha akarja repülnek sason, de ő nem akarta, mert nem így képzelte el. Ennyi és nem több.
Bár nem értünk egyet, köszönöm, hogy elolvastad a cikket és hozzászóltál! Ennyit azért hadd mondjak: az író szerepéhez való hozzáállásod nagyon megengedő. Egy jó történetnek van saját, belső logikája, amit a szerzőnek is tisztelnie kell ahhoz, hogy konzisztens legyen a világ, amit megalkot. A hanyag író hajlamos meg nem magyarázott elemeket bedobni, és ilyenkor az olvasó kevésbé lelkesen invesztál a világ megismerésébe, hiszen úgyis bármi megtörténhet. Főleg az epikus fantasy-re igaz, hogy az élmény jelentős részét épp a logikusan felépített, részletgazdag környezet adja. Tolkien írásaira pedig mindez fokozottan igaz, hiszen a műfajban egyedi komplexitású rendszert alkotott, ahol igenis minden kis részletnek megvan a helye és a funkciója. Ezért mondjuk mi rajongók, hogy a sasok problémájára szintén van magyarázat, nem csak hiba a rendszerben. Abban igazad van, hogy már-már vallásos a rajongásunk, de Tolkien egyszerűen ennyire jó 🙂
„Gondoljunk csak Rohan lovaira, vagy Radagast nyulaira! Ezek az állatok maximum a barátaink és szövetségeseink lehetnek, rabszolgaként gondolni rájuk mordori szokás, így természetesen elkerülendő
Tolkien, a természet rajongójaként, nagy tisztelettel bánik az állatokkal – sokuknak tulajdonít kiemelkedő intelligenciát, és meghatározó szerepekben tűnteti fel őket.”
Rohan lovain napi szinten lovagoltak, de mivel az író nagy természet kedvelő, nem rabszolgaként jellemezte, hanem haszonállatként. Meghatározó szerepük volt a történetben felültek a hátukra és lovagoltak rajtuk, ez igen csak egyedi máshol nem alkalmazott metódus.
Részben magyarázatot ad a kérdésre, hogy miért nem sasok hátán repültek mordorba, az hogy ha ezt teszik csak egy kötet készül és az is igen csak vékonyka, unalmas történetet eredményez. A több kötet viszont több eladást és így több bevételt szolgáltat, így a világ hatalmas istene inkább megkeserítette a szereplők életét a bevételért.