Végre felvirradt az esküvő napja (tudjátok, azé, amit már május óta húznak), amit az alkotók egyből össze is kötöttek a még talán a nyáron beharangozott alternatív valóság-epizóddal. És amíg az előbbi tényleg nagyon szépre sikeredett, addig az utóbbival nem vagyok egészen kibékülve.
Beckett meghívót kap FBI-os exe, Will Sorenson esküvőjére, aminek hatására Rick és Kate incselkedve elmélkedni kezd azon, vajon mi lenne most velük, ha sosem találkoztak volna. Ám nem merülhetnek el igazán a játékban, ugyanis riasztást kapnak egy gyilkosságról: valakik eltérítettek egy bérelt limuzint, megölték mind a sofőrt, mind az utast, és elrabolták az utóbbi kezéhez bilincselt táskát. Az egyik hullán talált nyomokból Castle kikövetkezteti, hogy a támadók egy, mára már a forgalomból kivont szénfinomító üzemből jöhettek, és ráveszi Beckettet, hogy látogassanak el a legközelebbibe. Ott aztán megtalálják az ellopott táskát, benne egy inka medalionnal, amit Castle, természetesen, rögtön fel is vesz – ám ekkor megtámadják és szétválasztják őket. Menekülés közben Castle bevetődik egy ajtón, kicsit beveri a fejét, és mikor magához tér, egy olyan alternatív univerzumban találja magát, ahol ő és Beckett sohasem találkozott. Sejti, hogy ebben a medalion lehet a ludas, csakhogy annak nyoma veszett – így hát, ha vissza akar kerülni a saját valóságába, a meg kell találnia.
Nem fogok kertelni, hanem rögtön azzal kezdek mi a bajom ezzel az epizóddal: ugyanaz, mint az előző évad Time Will Tell című részével, mikor is Kate-éknek egy „időutazóval” gyűlt meg a baja. Névlegesen meg vagyok róla győződve, hogy a Castle-nek nem lenne szabad természetfölötti ügyekbe bonyolódnia. Értem én ez alatt, hogy bár az ügyek kezdetekor felmerülhetnek – és merüljenek is fel – nem evilági komponensek (egy múmia átka, egy zombi, bolygónkra látogató idegenek), de ennek a sorozatnak az adja a báját, hogy a végén mindig fény derül a nagyon is evilági magyarázatra. Amikor pedig nem ezt az utat választják az alkotók, akkor az nagyon kilóg a sorból.
Márpedig most nem ezt az utat választották. Bevallom, a sneak peekek és az epizód eleje alapján azt hittem, hogy már megint csak arról van szó, hogy a srácok szívatják Castle-t (amúgy ő is azt hitte), csak aztán úgy alakultak az események, hogy ennek még csak a lehetősége is elveszett, az epizód végére pedig gyakorlatilag már tényként kell kezelnünk, hogy a medalion valóban kaput nyit az alternatív valóságok közt.
De most vonatkoztassunk el az én szubjektív averziómtól, és nézzük meg, hogy ettől függetlenül hogyan dolgoztak az alkotók a szituációval!
Tulajdonképpen jól. Az alternatív realitásban élőknek Castle szinte őrültként jelenik meg, aki zagyvaságokat beszél, ám végül csak szolgál annyi információval az üggyel kapcsolatban, hogy megengedik neki, hogy maradjon (igaz, mire eljutunk erre a pontra, kétszer is letartóztatják). Nagyon szép a kicsit emberkedő, kicsit ellenséges magatartás, amit a srácok Castle felé mutattak – és egyben remek humorforrás is –, és főleg az, ahogy a kapitányukat – Beckettet – védték. Kate lassú felengedése Rick irányába, és az, ahogy a férfi lassan felismerte a helyzetet, és próbálta újra megnyerni magának a nőt, gyönyörűen volt megírva és eljátszva. Rick abszurd kapcsolata családjával (mármint a szokottnál is abszurdabb) ebben az alternatív világban nagyon ütős, jelenete Alexisszel a nappaliban pedig kifejezetten megindítóra sikeredett – nagyjából ahhoz tudnám hasonlítani, mikor az előző évad fináléjában Kate-tel beszélgetett a padon.
Magára az ügyre nem pazarolnék sok szót, mert itt most tényleg az alternatív valóságon volt a hangsúly, a gyilkosság pedig csak katalizátorként működött, éppen ezért bárminemű nagyobb csavar hiányzott belőle, és még csak valódi, kidolgozott motivációval sem szolgáltak nekünk az írók. De mondom, ebben az esetben ez nem zavaró, hiszen az epizód fókuszpontja tényleg az volt, hogyan navigál Rick ebben az ismeretlen valóságban, és hogy milyen tanulságot tud mindebből leszűrni.
És akkor az esküvő. Pici, szép, megható – bár azért azt értékeltem volna az alkotóktól, ha Ryan és Esposito is ott van a maguk párjával. Az írók nem bonyolították túl a dolgokat, tényleg csak egy nagyon egyszerű, de nagyon szép szertartást kaptunk, gyönyörű eskükkel – amiben azért helyet kapott az always és az extraordinary. Viszont könyörgöm, nem lehetett volna ezt helyszínen felvenni? Már csak azért, mert a nem éppen természetesre sikeredett világítás és a CGI-naplemente kicsit rontott az összhatáson.
Végre megtörtént az, amire lassan hat éve vártunk: Rick és Kate hivatalosan is összekötötte az életét. És bár a kerettörténettel nem volt egészen megelégedve, maga a szertartás tényleg gyönyörű volt. Most pedig kérem a nászutat!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback