A Gyűrűk Ura tele van jó karakterekkel, így természetes, hogy mindenkinek megvan a maga kedvence. Ám, míg a legtöbben Viggo Mortensen Aragornjáért, vagy Orlando Bloom Legolasáért rajonganak, Frodót, vagy épp Gandalfot szeretik, addig én szeretném felhívni a figyelmet néhány olyan szereplőre, akik szerintem nem kapnak elég nagy figyelmet. Vegyük észre a történet csodás és komplex mellékszereplőit!
Faramir (David Wenham) (és Boromir (Sean Bean))
Faramir a filmekben nagyobb szerepet kapott, mint a könyvben – A két toronyban ismerhetjük meg és láthatjuk küzdelmét a Gyűrű csábításával. A király visszatérben a családi ügyekre is fény derül, azok pedig nem szépek. Faramirt tulajdonképpen utálja az apja, egyértelműen Boromir a kedvenc gyerek, ám ironikus módon pont ő az, aki képtelen ellenállni a Gyűrű kísértésének. Ez persze nem jelenti, hogy gonosz, csupán azt, hogy esendő. A rendezői változatból az is kiderül, hogy a két testvér igen jó viszonyt ápolt, és, hogy Boromir próbálta védeni az öccsét apjukkal szemben. Faramir karaktere gyönyörűen van felépítve, és több elgondolkodtató kérdést vet fel. A két testvér egyben annak is a bizonyítéka, hogy nem igaz a kritika, miszerint Tolkien világában minden fekete és fehér.
Grima (Brad Dourif)
Észrevette valaki, hogy a Grimát játszó Brad Dourif a Száll a kakukk fészkére című kultikus film Billy Bibbitje? De játszott az X aktákban, a Dűne filmben, a Star Trek Voyagerben, sőt még a S.H.I.E.L.D.–ben is. Nem rossz karrier, és határozottan nem rossz színész. Kezdve ott, hogy Grima zseniálisan néz ki, a játéka egyszerűen kifogástalan. És ahhoz képest, hogy a karakternek viszonylag kevés szerepe van, sokat megtudhatunk az érzéseiről és motivációiról – újabb érv amellett, hogy miért sikerültek a filmek ilyen jól. Grimát gonosznak és undorítónak láthatjuk, és hát, valóban az is. Szerelme Éowyn iránt őszinte, de maga is belátja, hogy semmi esélye, így sötétebb terveket sző – egy pillantásból (egyetlen pillantásból!) kiderül: azért segít Szarumánnak, mert odaígérték neki a hölgyet. Ő tehát nem a gonosz győzelmét kívánja, csak a saját kicsinyes céljait akarja elérni. Végül elárulja Szarumánt, és az ő jóvoltából kerül a Palantír Aragornhoz. Szerepe kicsit Gollaméhoz hasonlít – a motivációi megkérdőjelezhetők, de tettei aktívan hozzájárulnak a „jók” győzelméhez.
Éomer (Karl Urban)
Újabban Dredd bíróként, vagy a Star Trek Bones dokijaként ismerjük Karl Urbant, de Éomerként is nagyot alakított. Kedvenc királyságom, Rohan fia, Théoden király unokaöccse, és mivel a trónörökös, Théodret meghal, Éomer lesz a következő király. Szerintem az ő karaktere nagyon szerethető, tulajdonképpen Aragorn rohani megfelelője – csak épp a sok kételkedés és szerelmi szenvedés nélkül. Éomer erőteljes fellépésű, magabiztos, és a végletekig hű Rohanhoz, hisz még azután is a király segítségére siet, hogy az kitagadja és száműzi őt. Emellett nagyvonalú és kedves – gondolkodás nélkül lovakat ad Aragornéknak a bajban, pedig tudjuk, hogy egy rohani ló nem kis ajándék. Mindezek egy valódi epikus hős karakterének ismérvei.
Haldir (Craig Parker)
Lórien tündéje a filmben több szerepet kap, mint a könyvben, bár ott is elég emlékezetes. Haldir kicsit fennhordja az orrát, és elég erősen él benne a törpök felé irányuló ellenszenv. A könyvben ragaszkodik hozzá, hogy Gimli szemét kössék be Lórient kapujában, mert ő nem láthatja a befele vezető utat. Aragorn közbenjárásával végül mindenki szemét bekötik, Haldir pedig lórieni idegenveztősködése után nem jelenik meg újra. Ilyen szempontból a film egy nagyon kedves csavart ad a karakteréhez. A kínos lórieni találkozás után Haldir az, aki a tünde szakaszt Helm szurdokába vezeti, felelevenítve az emberek és tündék régi szövetségét. Hajlandó tehát túllépni a régi sérelmeken, és összefogni a jó cél érdekében – mire elkezdjük igazán megkedvelni, elesik a csatában, ám a halála így pont jól szíven üti az embert. Az pedig csak hab a tortán, hogy Craig Parker elég dekoratív tündeként, szerepe vicces kontrasztot alkot a Spartacusbelivel.
Galadriel (Cate Blanchett)
A végére hagytam egyik kedvenc szereplőmet. Korábban írtam, hogy Tolkien nem túl nagyvonalú a nőkkel, de Galadriel kivétel ez alól. Ő az egyik legnagyobb elda, szépségben, tudásban és hatalomban mindenkit túlszárnyal. Emellett a Három Gyűrű egyikének, Nenyának a hordozója, és Lórien úrnője. Megjelenése A gyűrű szövetsége filmben kiemelkedően jól sikerült – Cate Blanchett egyszerűen tökéletes erre a szerepre. Egyszerre volt túlvilágian szép és hidegrázósan ijesztő. Érezni rajta, hogy mekkora ereje van és mennyire öreg. Ennek ellenére ő sem tökéletes, a Gyűrű megkísérti és egyetlen pillanatra sikeresen elcsábítja, de Galadriel felülkerekedik becsvágyán és inkább lemond a hatalma egy részéről, mintsem hogy lehetőséget adjon a gonosznak. Megmutatja, hogy a tündék még nem mondtak le Középföldéről, hisz ő győzi meg például Elrondot, hogy segítsen Aragornnak, és figyelemmel követi Frodó útját is. Tiszteletet parancsoló, mégis jószívű karakter, akit szerintem nem lehet nem szeretni.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
